A Nagybányai Művésztelep története

Nagybánya a XIX. század elején	Nagybánya azelõtt A mûvészettörténet a várost az 1896-ban alakult mûvésztelepérõl ismeri. A történet- és a földrajztudomány azonban az "elõtörténetet", a természeti adottságokat, a település kialakulását, a lakosság foglalkozási és felekezeti hovatartozását, tehát magának a városnak a jellemzõit kutatja. Nagybánya mint egy képzeletbeli ékszer üres foglalata várta a drágakõ beilleszkedését, amely - s ezt az idõ igazolta - valóban értékesnek bizonyult.
Feszty Árpád körképe (A magyarok bejövetele)	Epizód: Feszty Árpád Nagybányán, 1885 Nagybányán a mûvésztelep magalakulása elõtt is felbukkan egy-egy festõ neve. A 19. században a legismertebb Mezey József volt, aki Petõfi Sándort is megörökítette. De a Nagybányán született Réti Istvánnak szintén ismerjük néhány korai, a helyszínen festett képét. A rövid idõre odalátogató Feszty Árpádot a bányászok élete fogta meg, s a jelenleg a Központi Bányászati Múzeumben (Sopron) õrzött képe történetét meséli el. A festmény egyik elsõ topografikus mû, a kereszthegyi tárna lejáratát ábrázolja.
Hollósy Simon mellszobra Técsõn	A készülõdés évei: München, Párizs Hollósy Simon 1886-ban alakította meg szabadiskoláját Münchenben. Nyitott szellemisége, az esti kávéházi beszélgetések, viták mind mûvészetileg, mind gondolkodásmódjukban eggyé kovácsolták azt a kis csapatot, amely késõbb a nagybányai �??honfoglalás�?� magját alkotta. Ehhez a körhöz tartozott Csók István, aki érzékletesen villantja fel a bajor és a francia fõváros mûvészeti életét.
Hollósy Simon: A huszti vár	Elõkészületek és a megérkezés 1895-ben Máramaros vármegye a millenium hangulatában megrendelte Hollósy Simontól, hogy a történelmi nevezetességû Huszt várát nagyméretû olajképen fesse meg. Nemsokára a nagybányai illetõségû Thorma Jánosban és Réti Istvánban megszületett az ötlet: nyárra az egész iskola költözzön Nagybányára. A város vezetõsége Turman Olivér polgármesterrel az élen örömmel fogadta a festõk nemzetközi csapatát, s a Jókai dombon Stoll Béla felajánlása nyomán ideiglenes mûtermet adtak át a munka céljaira.
Hollósy és iskolája	Hollósy és iskolája Hollósyban már korábban megfogant az a gondolat, hogy a magyar fõváros modern mûvészeti iskolát mûködtessen. Elképzeléseinek alapja a nyári, lehetõleg vidéken történõ szabadban való festés, tehát a természet-közeli látásmód csiszolása. Az elvek azután Nagybányán váltak napi gyakorlattá, s már az elsõ esztendõben látványos fõmûvek kerültek ki Glatz Oszkár, Ferenczy Károly és társaik ecsetje alól. A telepesek továbbra is elfogadták az �??öreg�?� (Hollósy) tekintélyét, azonban a lgjelentõsebb munkákat nem neki sikerült megalkotnia.
Festõnõvendékek	Kiss József látogatása, 1896 Már az elsõ nyáron többen meglátogatták a kolóniát, így a Münchenben a Hollósy-körhöz tartozó Lyuka Károly mûvészettörténész, vagy az elõdjükként tisztelt Szinyei Merse Pál. Kiss József, a budapesti A Hét fõszerkesztõje azért utazott kiadójával Nagybányára, hogy válogatott költeményeinek díszkiadását a legfrissebb szellemiségû festõcsoport alapítóival illusztrálhassa. A költõ gesztusa a mûvészek elismertetésének elsõ lépcsõfokát jelentette.
Hollósy és tanítványai	A Nagybányai Múzeum Egyesület A Nagybányán született történettudós, Schönherr Gyula áldozatos munkája nyomán 1899-ben alakult meg a Nagybányai Múzeum Egyesület, amely természettudományi, néprajzi és történeti szakosztállyal rendelkezett. Néhány év múlva azonban a képzõmûvészet is helyet kapott a felajánlások nyomán látványosan gyarapodó gyûjteményben. Maga a múzeum 1904-ben nyílt meg.
Ferenczy Károly és Valér	Arcélek: Réti, Thorma, Ferenczy Réti István megfogalmazása szerint is az elsõ nagybányai évek tanulsága elsõsorban erkölcsi volt. A tiszta mûvészetért való megalkuvás nélküli kiállás bátorsága fûzte össze az egyébként eltérõ stílusban dolgozó mûvészeket. Az alapítók közül Réti, Thorma, Ferenczy, Iványi Grünwald egyénisége alapvetõen meghatározta a tanítványok további munkásságát. Ferenczy, majd Réti a budapesti Képzõmûvészei Fõiskolán, Thorma a mûvésztelepen igyekeztek a nagybányai szellemiséget elfogadtatni és követendõ mércévé tenni.
Rálátás a városra	Neósok, 1906 Hollósy távozása után 1902-tõl a mûvésztelep szabadiskolává alakult, ahová minden elõképzettség nélkül bárki jelentkezhetett. A század elejétõl több olyan fiatal dolgozott Nagybányán, akiket egy idõ után nem elégített ki a plain air naturalizmus, hanem a Párizsben Henri Matisse körül csoportosuló mûvészek színes, harsány festésmódjához igazodtak. A francia fõvárosban már 1905-ben is kiállító Czóbel Béla mellett Ziffer Sándor, Tihanyi Lajos, Boromisza Tibor, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos, Galimberti Sándor, Dénes Valéria tartoztak a korszakban neoimpresszionistának, rövidebben neósoknak nevezett társaságba.
Iványi Grünwald Béla: Cigányok a mezõn	Kecskemét, 1909 Ebben az évben a mûtermek építését és kedvezõbb lehetõségeket megcsillantó város, Kecskemét hívására a festõk egy része Iványi Grünwald Béla vezetésével elhagyta Nagybányát és az alföldi városba ment. A mûtermek ugyan csak 1912-re épültek fel, de a nagybányai mûvésztelep újabb hajtása Kecskeméten is folyamatos mûvészeti munkát eredményezett.
Boromissza Tibor: Havas cinterem	�?regek, fiatalok... Az egykori huszártiszt, Boromisza Tibor vehemens egyéniségének köszönhetõ, hogy 1911-ben hírlapi vita bontakozott ki a helyi lapokban. Boromisza a fiatalabb festõk védelmében maradisággal vádolta az alapító mûvészeket. Ugyan a fiatalok egy csoportja a mesterek mellett állt ki, de a vita - amelybe a nagybányai születésû Tersánszky Józsi Jenõ is bekapcsolódott - újabb lendületet adott Nagybányának, s a következõ idõszaknak.
Réti István	Nagybányai Festõk Társasága 1911-ben alakult meg a Nagybányai Festõk Társasága, amely a mûvészek érdekvédelmi és szakmai testülete volt. Az 1913-as végleges alkotmányt a belügyminisztérium jóváhagyta. Az alapítók, Ferenczy Károly, Réti István és Thorma János tíz festõt hívtak meg törzstagnak: Börtsök Samu, Ferenczy Valér, Ferenczy Béni, Galimberti Sándor, Jakab Zoltán, Komoróczy Iván, Mikola András, Réthy Károly, Tscharner János, Ziffer Sándor. Az elnök Ferenczy Károly, az alelnök Börtsök Samu lett. A Társaság egészen 1937-ig állt fenn, akkor a politikai nyomás miatt autonómiája veszélybe került, ezért beszüntette mûködését.
A kiállítás plakátja	Jubileumi kiállítás Nagybányán, 1912 Az 1911-es hírlapi viták elülte után a festõtelep hozzálátott, hogy a következõ év augusztusában megrendezendõ jubileumi kiállítás elõkészületeit megtegye. Több száz mû jött össze, Ferenczy Károly segítségével budapesti magán- és közgyûjteményekbõl is sikerült mûveket kölcsönözni. A több helyszínen megrendezett kiállításhoz példás, illusztrált katalógus készült, amelyben Réti István - Börtsök Samu segítségével - elõször foglalta össze a mûvésztelep addigi történetét és adta közre a növendékek évenkénti listáját. Lyka Károly az általa szerkesztett Mûvészetben számolt be a reprezentatív tárlatról.
Jándi Dávid: Malomárok	Inter arma... Az elsõ világháború kitörése után sokan bevonultak, mint például Tersánszky Józsi Jenõ, Jándi Dávid és mások. Több tehetséges festõ, Erõs Andor, Racskó István, Plány Ervin áldozatul esett a háborúnak. Az iskola azonban tovább mûködött, 1916-ban dolgozott Nagybányán Bernáth Aurél és Aurel Ciupe. A háború miatt a hangulat nem volt felhõtlen, azonban a mûvészet erejérõl szólt, hogy a háborúban is megszólalhatnak a múzsák.
Ferenczy Károly: Gyermekeim	A Ferenczy család kiállítása Budapesten, 1916 Kevés olyan család van a mûvészet történetében, ahol a családtagok mindegyike mûvész lett. Ferenczyné Fialka Olga férje tehetségét szem elõtt tartva, abbahagyta mûvészi tevékenységét, s idejét gyermekei, Valér és az ikrek, Béni és Noémi nevelésére fordította. Ferenczy Károlynak még megadatottt, hogy a halála (1917) elõtti évben együtt szererpelhetett gyermekeivel Budapesten az Ernst Múzeumban.
Szõnyi István: Tájkép lóval	Az "utolsó" év, 1918 Az 1915-ös és 1916-os esztendõben az iskola látogatottsága nagyot zuhant, de 1918-ra ismét száz fölé emelkedett a telepen dolgozók száma. A nagybányai mûvésztelep kicsiny oázisként várta a világban dúló romlás elõl "menekülõket". Itt találjuk többekkel együtt Szõnyi Istvánt, Boldizsár Istvánt, Pászk Jenõt, a késõbbi szentendreieket, Paizs Goebel Jenõt, Onódy Bélát, Bánovszky Miklóst, a temesvári Podlipny Gyulát, sõt Szinyei Merse Pál lányát, Rózsit is.
Thorma János	Ágyúdörgésben A háború befejeztével, 1919 májusában a megváltozott politikai helyzet ellenére Thorma János megnyitotta a szabadiskolát. Hamarosan megérkezett a bukaresti román fõiskolások elsõ csoportja, akiknek Thorma tolmács segítségével korrigált, természetesen ingyen, a szabadiskola hagyományainak megfelelõen.
Bernath Aurél: A Pénzverde	Kiállítás Temesváron, 1923 Az elsõ világháború utáni dokumentumok törekedések, hiszen a napilapok gyakran csonkultan maradtak fenn. �?ppen ezért becsesek azok a kiállításbeszámolók, amelyekbõl katalógus hiányában a bemutatkozó mûvészeket, illetve az akkor festett képeik karakterét rekonstruálni tudjuk. A mûvészek nemcsak Nagybányán állítottak ki, hanem Szatmár, Kolozsvár és Nagyvárad mellett Aradon és Temesváron is szerepeltek mûveikkel.
Koszta József: Dombon	,,Itt sikerült megszinesíteni festményeiket..." A festõtelep jó híre továbbra is vonzotta a román fõiskolás növendékeket. A Nagybánya környéki kirándulások a természet átélésének szellemi gyakorlatai voltak. A vidék mesebeli színessége az akadémiai stúdiumoknál megszokott komorabb tónusokat is feloldották, a napfény megjelent a festményeken.
P. Kováts Ferencz: Felsõbányai táj	A rivális Felsõbánya A Nagybányától keletre mintegy tíz kilométerre fekvõ Felsõbánya a kolónia újabb leágazása is lehetett volna, azonban nem vált önálló mûvészteleppé annak ellenére, hogy a 20-as években folyamatosan ott dolgozott Nagy Oszkár vagy Popp Aurél. Az 1925-ben odalátogató Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly és Kelemen Emil szintén azt a vonalat erõsítették. A vidék festõisége Nagybányáéval vetekszik, a kéttornyú templom és a mellette magasodó Bányahegy gyakran jelent meg a nagybányaiak festményein is.
Mikola András: Vásár a Fõtéren	�?rségváltás a festõtelepen A nagybányai festõtelep egyik alapítója és megtartója, Thorma János egyre inkább belefáradt a vezetésbe, betegsége miatt már régen szerette volna az ügyes-bajos dolgok intézését, a növendékek tanítását valamelyik tanítványára testálni. 1927-ben Thorma visszavonult és Mikola Andrást választották meg a Nagybányai Festõk Társasága elnökének, Thorma János díszelnöksége mellett. Maga a kolónia Szépmûvészeti Iskola néven újjáalakult, s ezzel kezdetét vette az utolsó, a háborút megelõzõ évtized.
Ziffer Sándor: A mûvész kertje	"De Bányának még a levegõje is más" Ziffer Sándor csak rövid ideig korrigált a festõiskolában, mégis a nagybányai mûvészet egyik legjellegzetesebb alakja volt, akire tanítványai szívesen emlékeztek vissza.
Az István szélló éttermének hely szerinti beosztása	A Berger Mind Münchenben, Párizsban és Budapesten a kávéházi élet, az éjszakába nyúló eszmecserék elmaradhatatlan kísérõi voltak a mûvészi alkotómunkának. Az István Szálló nagyterme mellett folyamatos kiállításokat rendezett és ezáltal konkurenciát jelentett a Berger Lajos által bérelt földszinti üzlethelyiség. A festõk és a helyi lapok azonban ugyanolyan komolyan vették ezeket a bemutatókat, mint a festõtelepi tárlatokat. Kiállított itt többek között Kádár Géza, Klein József, Göllner Elemér, Mándy Laura, Pittner Olivér, Jándi Dávid.
Dömötör Gizella: Nagybánya	Kivándorlók A húszas évek végére mind Romániában, mind Magyarországon érezhetõ volt a gazdasági világválság politikailag is észlelhetõ lecsapódása. A társadalmi helyzet feszültebb lett, megerõsödtek a zsidóellenes hangok, s maga a megélhetés is nehezebbé vált. Többen az �?jvilágban próbáltak szerencsét, a Göllner - �?gly és a Mund - Dömötör házaspár egészen Dél-Amerikáig jutott el.
Klein József: Akt kályha elõtt	Avantgarde mûhely Az 1927-ben Párizsból visszatért Klein József körül gyülekezett a fiatalok egy csoportja, akik nem elégedtek meg csupán a mûvészeti élet belterjességével, hanem politikai-társadalmi cselekvést sürgettek. Nyílt kiállásuk miatt 1932-ben eltávolították õket a festõteleprõl, de továbbra is egy csoportot alkotva Ziffer Sándor korrektúrájára jártak a Liget melletti Munkaházba.
Thorma János: Virágszedõk	,,Szabadfoglalkozásúak" Nagybányán A nagybányai festõk közül többen folyamatosan a városban éltek, míg mások csak a nyarakat töltötték Nagybányán. Mellettük természetesen jelen voltak azok az alkalmi látogatók, akik sokszor nem is a festõtelep keretei között, da a bányavároskában dolgoztak. A 30-as években folyamatosan ott élõk stabilizálták a festõk, mint társadalmi réteg helyzetét.
A Mûvésztelep	Ellenség minden idegen 1935-ben a város a festõiskola átvételérõl döntött. A Nagybányai Festõk Társasága - engedve a törvénytelen erõszaknak - valóban átadta leltár szerint az épületeket, hangsúlyozva, hogy az iskola mint intézmény soha nem volt a város tulajdona. Ugyan a feljebbviteli bíróság elismerte a jogtalanságot, ám a helyzet igazi értékelése azt eredményezte, hogy a Nagybányai Festõk Társasága az önfeloszlatás mellett döntött.
Krizsán János korrekturázik 1940-ben	Frontátvonulás a kolónián Míg Budapesten Réti István A nagybányai mûvésztelep címû monumentális könyvén dolgozott, Nagybányán valódi történelem játszódott le. A szórványos riportokból vagy a Rétinek küldött levelekbõl a város, és ezen belül a kolónia, cseppet sem dicsõséges idõszaka bontakozott ki. Az utolsó évek pillanatfelvételei már a pusztulás elfelejthetetlen képei.
Katz Márton: Nagybányai látkép	1945 után A második világháború szörnyûségei, a deportálások, a csapatok átvonulása után lassan-lassan tért magához a társadalom. Az elsõ kiállítást azonban már 1945 januárjában megrendezték Nagybányán, kiállítva az elpusztult mûvészek, Katz Márton, Klein József egy-egy alkotását is. Az akkor eszmélkedõ, késõbb a nagybányaiak örökségét tudatosan vállaló Vésõ Ágoston festõmûvész egyik tanuja volt az akkori eseményeknek.
Vida Géza: Hõsõk emlékmûve	Tradíció és modernitás a szobrászatban Már az elsõ világháború elõtt is találunk elszórva egy-két szobrásznevet - Ferenczy Béni, Szervátiusz Jenõ - a nagybányai mûvészetben. A 30-as évek baloldali mûvészcsoportjának környezetébõl indult az 1945 után kiteljesedõ Vida Géza, de a mûfaj újabb elõretörése a 60-as évektõl következett be, amikortól Tõrös Gábor, Kondrák Károly, Lugossy László mûvei szerepeltek a kiállításokon. A Nagybányán élõ Mihai Olos a román népmûvészet alapmotívumait emelte át avantgardista szellemiségû térformáiba.
Balla József önarcképe	Elõdök és kortársak Nagybánya nem csak városnév, hanem vállalható és elutasítható tradíció is. A régi festõiskola megszünt ugyan, de a tovább munkálkodó mûvészek jelenléte kikerülhetetlen volt. Személyes példájuk, a rájuk való emlékezés az utódokban valamiféle folyamatossághoz, a múlthoz való közvetlen kapcsolódás hitét és lehetõségét erõsítette meg. (forrás: Murádin Jenõ - Szûcs György: Nagybánya 100 éve, Miskolc-Nagybánya 1996)

'

©2009-Nagybánya.ro - Virtuális Nagybánya Egyesület     Tamogatók