Réti István (1872 - 1945)

Cigánylány, 1912		Bohémek karácsonya idegenben, 1893		Önarckép, 1920		Öregasszonyok, 1900
Honvédtemetés, 1899		Önarckép, 1935		Nagybányai táj, 1900		Nagybányai táj, 1918

Mûterme a nagybányai festõtelep bejáratánál mindig úgy nézett ki, mintha bérlõje, a kolónia mestere éppen elutazni készült volna. (...) Réti keveset alkotott. Életmûve maga a kolónia lett, s a mûvészi nevelésnek szentelt áldozatos pálya. Õ az egyetlen, aki az alapító mesterek közül nagybányai születésû volt. Családjuk nyitott szelleme segítette pályaválasztását. (...) A pesti Mintarajziskolában meg sem melegedett; a Thorma Jánostól hallott hírek Münchenbe csábították. Nem az akdémián, de egyenesen Hollósy szabadiskolájában jelentkezett. Tanítványa és a korkülönbség ellenére mesterének meghitt barátja lett. Párizs szelleme különösebben nem hatott rá, csak a Julian-iskola rendje, melyet fél évig látogatott. Sikerét a Bohémek karácsonyestje idegenben címû érzelemdús képe hozta meg 1893-ban. Már nem tanítvány, kész festõ, amikor Thormával közösen azt az ötletet adják Hollósynak, hogy növendékeit Nagybányárra hozza le. (...) Mûvészpedagógusi pályája a Hollósy távozását követõ szabadiskola 1902-es megalakulásától kezdõdik. (...) Ferenczy fölényes, Thorma rapszodikus korrektúrájával szemben az õ módszere a növendékek tudásszintjének és képességeinek fölmérésére, a tudásuk fokozatos fejlesztésére alapozott.(...) A kolónián Ferenczy Károly mûvészetét tekintette példának. Az õ festészetében látta kiteljesedni a nagybányaiság fogalmát, a szintetikus természetlátásban az elérhetõ végsõ célt. Az érzést és intuíciót fogadta el minden igaz festõi mû alapjának. Összeütközése a megújulást hirdetõ neósokkal törvényszerû volt. A spekulatív szülte kép - úgy érezte - a természetelvû kolónia alapjait kezdi ki. (...) Alapító társaival együtt közbenjárt azért, hogy a város korszerû mûtermeket és iskolatermet építsen, életre keltették a kolónia vezetõszervét, bejegyzett jogi személynek ismertették el a telepet, s az autonómiáját minden csonkító kísérlettel szemben megõrizték. Az elsõ világháború küszöbén, 1912-ben a mûvésztelep másfél évtizedes úttörõ munkáját nagyszabású visszatekintõ kiállításon mutatták be. (...) 1913-tól a budapesti fõiskolán is tanári állást vállalt. (...) Képalkotásában a plein air - a szabadtermészeti festészet - nem volt annyira meghatározó, mint pályatársainál. (Munkái: Honvédtemetés, Klastromrét, Szilvás domboldal). Sokkal behatóbban foglalkoztatta az a bensõséges polgári kör, mely oly sokáig magányos életének kerete volt. Legjobb alkotásai ezek a mûvek, az Öregasszonyok (1900), a Kenyérszelés (1906), a Szobabelsõ. Portréfestészete is jelentõsebb, mint tájképmûvészete. Önarcképe (1906), Makray Mihály portréja (1903), s nagyon kései mûve, Benkhard Ágostonné arcképe mutatják föl alakos ábrázolásának kvalitását. Budapesten, fõiskolai tanári és rektori állásában Nagybánya eredményeit mentette át a mûvészképzés korszerûsítésére. Lyka Károly 1920-ban õt kérte föl az oktatás átfogó reformjának kidolgozására. Réti azt ültette át, ami a szabadiskolai rendszerben még életes, idõtálló volt. A szabadtermészeti tanulmányokat, a tanárválasztás elvét, a mûvésztelepi gyakorlatokat, a rendszert adó korrektúrát és irányítást. (...) Réti messzirõl is együtt volt a festõteleppel, irányította, támogatta kisebbségi sorsban vívott létküzdelmüket. (...) Könyvvé szerkesztette a kolónia történetét föltáró nagyszabású mûvét. Olyannak mutatta be a mûvésztelepet, részleteket föltáró élességgel, ahogyan emlékezetében megõrizte. Könyvét lehet szubjektívnek ítélni, megkerülni azonban nem. Budapest ostromakor szívszélhûdésben halt meg.

A művésztelepen alkotó művészek évek szerint 1896-1939

Nagybányán alkotó magyar művészek 1940-1989 között

Kortárs nagybányai magyar képző- és iparművészek

©2009-Nagybánya.ro - Virtuális Nagybánya Egyesület     Tamogatók