Hollósy Simon (1857 - 1918)

A huszti vár		Szénaboglyák		Hajnal		Zöld kalapos kislány
Parasztudvar szekérrel, 1912		Técsõi táj		Vázlat a Rákoczi-indulóhoz, 1899		Parasztház udvara

,,Itt Münchenben én viszem az Akadémia ellen a lobogót!" - olvassuk Hollósy lelkesült kinyilatkoztatását levelében. Benne rejlik e mondatban a magyar mûvészet sorsfordulójának egész bonyolult alaphelyzete és képletszerûsége. Hiszen a müncheni hátter és kezdetek nélkül nem érhetõ meg mûvészetünk kiegyezés utáni állapota, még kevésbé a nagybányai kolóniaalapítás súlya, iránymutató lényege. A bajor fõváros nagy multú akadémiája, mûvészeti egyesületei, kiállító csarnokai, termékeny mûtermei jóidõre behatárolták Közép-Európa mûvészetének helyét és helyzetét. A történelmi- és zsánerfestészet központja, a technikai tökéletességre alapozó, de fantáziátlan akadémizmus erõdült itt fellegvárrá a múlt század második felében. Egyszólamúságában azonban sokáig volt megtartható ez a mûvészetpolitikát is kisajátító konzervativizmus. München nem jelentette csupán Piloty, Kaulbach vagy Benczúr festészetét. Színtere ez a hely a rajtuk túllépõ Wilhelm Leibl, Színyei Merse Pál, majd Hollósy és köre föllépésének. Ha fátyolosan megszûrve is, de idevilágoltak Párizs fényei. A barbizoni Corot, a realista Courbet, a késõnaturalista Bastien-Lepage hatása, majd az impresszionisták, s a német földön kibontakozó hívei ellenpontozták a változatlanságot hirdetõ akadémizmust. Így született a nagybányai táborverés gondolata is: Münchenben, de a müncheni szellem ellenében! Hollósy kulcsalakja, valóban zászlóvivõje lett e mozgalomnak. A nagybányai kezdeményezés pedig a mûvészet egyre korszerûbb eredményeit közvetítette Közép- és Kelet-Európa felé. Úttörõ lendületével tört át falakat, tömött be szakadékokat Nyugat és Kelet között. Az erdélyi magyarörmény Hollósy közel húsz éve élt Münchenben a nagybányai alapítás elõtt. Maga is tanítványa volt az akadémiának, mégpedig eminens növendéke. Mint számos magyar mûvésztársa, tanulmányai végeztével nem tért vissza hazájába, hanem az élénk mûkereskedelmi forgalmat lebonyolító német nagyvárosban telepedett le. 1885-ben készült nevezetes festményének, a Tengerihántásnak sikere nyomán ismerõsei magániskola alapítására buzdították. Vállalkozását példátlan siker koronázta. Iskolájának híre messze meghaladta a Münchenben mûködõ tucatnyi szabadiskoláét. Növendékeinek emlékezésibõl olvasható ki sikerének titka. Hollósy szuggesztív alkat volt, lenyûgözõ egyéniség. Senki nem tudta hatásosabban rávezetni tanítványait a festészet nagyszerûségére, a mûvészet lényegének átérzésére, mint õ. Ragaszkodott az oktatás akadémiai mintákat követõ kereteihez, de a növendékek a legtöbbet lelkesítõ magyarázataiból, a kötetlen beszélgetésekbõl, lényének delejes erejébõl nyertek. ,,Tehetségesítõ erõvel" hatott rájuk, írta tanítványa, Réti István, olyasformán, hogy a legtöbbet hozta ki belõlük, erejükon felüli képességeket, melyeket azután a tehetségtelenebbek soha többé fölmutatni nem tudtak. Mint a görög bölcselet mesterei, a növendékekkel töltött estéken, a szümpozion-szerû együttléteken fejtette ki gondolatait a mûvészetrõl, irodalomról, korszellemrõl. Mednyánszky mondotta róla nagyon ráillõen: bármilyen sokan vannak Hollósy társaságában, egyedül csak õ látszik. Vezérségre született egyénisége leginkább ebben a körben mutatkozott meg. Így történt azután, hogy amikor egy milleniumi kép megfestésére hazahívták, tanítványait magával vitte Nagybányára. Ez a momentum a kolónialapítás történelmi plillanata! 1896. május 6-án érkezett Hollósy növendékeivel és mûvésztársaival Nagybányára, s hat éven át minden évben megismételték a közös munkálkodásban, kiállításszervezésben eltelt táborozást. Iskolája itt is, mint Münchenben a nemzeti sokszínûség képét mutatta. Magyarokat, németeket, osztrákokat, lengyeleket, románokat oroszokat, svájciakat, de még gyarmati angolt is találunk a csak nehezen rekonstruált névsorokban. Mesterük, a bürokráciát nem ismerõ Hollósy sohasem vezetett följegyzést a növendékekrõl. Hollósy elválása Nagybányától, távozásának oka a kutatás és visszaemlékezések sokat bogozgatott kérdése. Fájdalmas döntésének mûvészetpolitikai és személyes okai voltak. Ellentéte egykori alapító társaival a pesti mûcsarnokbeli kiállítások során érlelõdött. Hollósy még a modernebb felfogású, de Nagybányán kívüli kortársakkal is elutasította az egyezkedést. Alapítása önállóságát féltette tõlük, vezéri szerepét látta veszélybe sodródni. A személyes okok a kicsinyes kisvárosi konfliktusokban s Hollósy beilleszkedni képtelen magatartásában találhatók föl. Nagybányáról távozva Vajdahunyadra, a Balaton partjára, Máramarosszigetre, Gyaluba, s több éven át a Tisza-parti Técsõre vitte le növendékeit. Ezt a vándorló iskolarendet a nagybányai tapasztalatok nyomán végig megõrizte. Nagybányáról azonban, a kolónia késõbbi sorsáról többé nem akart tudni; fájó megbántottságát az idõ nem oldotta föl. Hollósy festészetét a mûvészettörténeti elemzés élete változásaival összhangban oszthatja elhatárolható korszakokra. München a népies zsáner periodusa. Bár témában sok újat nem hozott, alkotásai mégis frissebbek, életesebbek a pályatársak anekdotikus jeleneteinél. A német és francia naturalista festészet hatása mutathaó ki bennük. Amióta Petrovics Elek a budapesti Szépmûvészeti Múzeum számára megszerezte a Tengerihántást, a kutatók mintegy tárgyi bizonyíték alapján mérhették le a festmény varázsának mibenlétét müncheni körére, növendékeire. Ebben az érzelemdús, finoman és gondosan megfestett mûben mutathatták ki alkotójának a pályatársak elõtt is tudatosult nem mindennapi tehetségét, a francia Bastien-Lepage-zsal rokon szellemi igazodását. A nagybányai leköltözés után illusztrációs mûvek, tájak és alakos kompozíciók, a Rákóczi-induló változatai foglalkoztatták. Jellemzõ, hogy a millenáris rendelésre készült mûben, A huszti várban is tájképet alkotott. Ez a nagyméretû festmény, mely plain air festészetének a kezdeteket fölmutató alapmunkája - úgy tûnt -, mindannyiunk veszteségére pusztulásra, ismeretlen sorsra jut. Keretébõl kivágva 1991-ben rabolták el a máramarosszigeti múzeumból, s csak nemrég bukkant elõ ismét. Técsõ végül a tájképeké. Az öregedõ, már tanítványai között is egyre társtalanabb festõ ezekben a kései mûvekben alkotta meg tájfestészetének legszebb darabjait. Melankolikus, sejtelmes képeket a Tisza-partról, a Nereszen-hegyrõl, a falu szegényes házairól, parasztudvarairól, tar legelõirõl, szénaboglyáiról. Föloldódó azonosulása a természettel barbizoni örökség, s bizonyosan az ifjúkorában megismert buddhista tanok visszfénye. Utolsó üzenete, 1916-ban festett drámai hatású Önarcképe ugyanígy magárahagyatottságának megrázó dokumentuma.

A művésztelepen alkotó művészek évek szerint 1896-1939

Nagybányán alkotó magyar művészek 1940-1989 között

Kortárs nagybányai magyar képző- és iparművészek

©2009-Nagybánya.ro - Virtuális Nagybánya Egyesület     Tamogatók