Nagybányán alkotó magyar művészek 1940-1989 között
Nagy Oszkár
 Felsõbányai bányászház, 1928 |  A nagybányai Szentháromság-templom, 1941 |  Utca a Keresztheggyel |  Felsõbányai utca | |||
 Az István-torony |  Napsütésben a domboldalon |  Téli erdõ |  Testvérek | |||
 Kék égbolt fehér házakkal |
| Festészete a legteljesebb mértékben kötõdött Nagybányához, a Nagybánya környéki világhoz. Mûvészi pályája szinte töretlen, életmûve olyannyira homogén, hogy még az elkülöníthetõ stíluskorszakait is csak fokozatos, árnyalatnyi módosulások tagolják. (...)
Rövid ideig tanult a szabadiskolában; 1913-tól 1915-ig a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskola rendkívüli növendéke lett. Elsõ világháborús frontszolgálata és hadifogsága szakította félbe tanulmányait. (...) Hazatérve pár hónapig Szolnokon Fényes Adolf, Kecskeméten Iványi Grünwald Béla társaságában dolgozott. 1920-ban otthona lett a kolónia városa. Kapcsolata a festõtelep mûvészeivel korántsem volt zavartalan. Rebelliskedését a felsõbányai fióktelepen sokáig nem feledték el. Letteczky Endre, Nagy Oszkár, s néhány pályatársuk 1922-tõl ,,kis Nagybányát" kívánt létrehozni a szomszédos bányavároskában, s ez a rivalitás zavarta a kolónia vezetõit. A húszas évek elején (...) stílusa, egyénisége már kialakult. Csakhamar bizonyossá vált, hogy nem a Börtsök-Krizsán féle kitaposott úton jár, hogy nem a naturalisztikus látványfestészet érdekli, hanem a nagybányai neós hagyomány. Témáit késõbb is gyakran kereste Felsõbányán. 1925-ben együtt dolgozott itt Aba Novák Vilmossal, Patkó Károllyal és Kelemen Emillel, majd az 1930-as években Papp Auréllal. Korai munkáin gyakoriak voltak a társadalmi témák, a bányászsorsból merített alakos kompozíciók. Késõbb a tájkép- és csendélet-témák felé fordult. Mûveire mindvégig jellemzõ a látványhoz, az anyagi valósághoz való szoros ragaszkodás, a motívumot csak néhány nagyszerû mûvén transzponálja a látomás magasába. Legjobb festmányein e ragaszkodás ellenére is majdnem eljut az anyagtól a tiszta kompozícióig, a motívum felismerhetõségének határáig. E határt azonban nem lépi át. Jellemzõ, hogy legelvontabb kompozíciói olyan téli tájakról készültek, amelyeken a hólepte vidék már eleve magában hordoz bizonyos absztrakt elemeket. E mûveken az önállósuló, szabad formák nem az expresszív fokozás irányába mozdulnak, hanem egy lágyabb struktúrát alkotva, a pasztózus, vérbõ festõiség kifejezõ erejének rendelõdnek alá. Képeibõl a két világháború között több kiállítást szervezett. Mûvészete értékeit az 1993-as miskolci életmûkiállítása tárta föl. |
A művésztelep kiemelkedő alakjai
A művésztelepen alkotó művészek évek szerint 1896-1939
Kortárs nagybányai magyar képző- és iparművészek