Meg lehet-e fékezni bármivel Kim Dzsongunt?

Egy kisebb szünet után a hétfőn kezdődő amerikai-dél-koreai hadgyakorlatra hivatkozva Kim Dzsongun vasárnap Guam mellett már Hawaiit és a kontinentális Egyesült Államokat is újra megfenyegette. A dél-koreai elnök kizárta, hogy háborúra fusson ki a feszült helyzet, és a szankciókkal kierőszakolt tárgyalásokban látja a megoldást. A legújabb szankciókat Kína miatt megérezheti Észak-Korea, de Peking megroppantani nem akarja a rezsimet, ami tisztában van ezzel. Egyelőre a diplomáciai enyhülés feltételei sem a leginkább adottak.

Az előző heti, új szintre lépő üzengetések után az elmúlt napokban egy fokkal enyhült Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor háborús szócsatája, de vasárnap Phenjanból megint megüzenték, hogy „könyörtelen csapást" mérnek, ha megelőző háborúnak akár csak a legkisebb jelét is látják a hétfőn kezdődő amerikai-dél-koreai hadgyakorlat alatt.

Mi az a Guam, amit éppen nagyon szétbombázna Kim Dzsongun?

Egy óceán közepén fekvő budapestnyi terület került hirtelen a világpolitika és a kölcsönös fenyítés középpontjába.Tovább

Az észak-koreai propaganda azt hangoztatta a héten, hogy Kim Dzsongun áttekintette a Guamközelébe belengetett rakétakilövések terveit – az ehhez szükséges mozgolódást pedig egy amerikai kémműhold is megerősítette –, de egyelőre

megvárja, mit lépnek az ostoba jenkik.

A múlt héten még tüzes pokollal fenyegetőző Trump annyit írt ki a Twitterére, hogy Kim „nagyon bölcs döntést hozott", mert minden más alternatíva katasztrófához vezetett volna.

A feszültség tehát valamennyit enyhült, de első körben most az lesz a kérdés, hogy mi történik majd az amerikai-dél-koreai hadgyakorlat alatt. Az Egyesült Államok és Dél-Korea a koreai háborút lezáró 1953-as tűzszünet óta rendszeresen tart ehhez hasonló hadgyakorlatokat, amik alatt mindig megnő a feszültség, de ennyire kényes helyzet talán még soha nem alakult ki egyik előtt sem. Phenjan ezeket durva agressziónak, egy esetleges invázió főpróbájának tartja, míg az USA és Szöul szerint most is alapvetően védelmi jellegű szimulációk lesznek.

Az augusztus végi, tíznapos hadgyakorlat egyébként sem ér fel a szokásos, jóval nagyszabásúbb tavaszihoz. Vannak, akik szerint a hadgyakorlatok felfüggesztéseire lenne szükség, hogy aztán hasonló engedményeket csikarjanak ki Észak-Koreától is – nem meglepő módon az amerikai katonai jelenlétnek a legkevésbé sem örülő Kína is ezt hangoztatja. Viszont amerikai tábornokok szerint ez pont a gyengeség jele lenne, és az már biztos, hogy ezt a hadgyakorlatot menetrendszerűen megtartják.

Ha Kim Dzsongun erre válaszul mégis beváltja fenyegetéseit, és kilövi a Guamhoz közeli vizekbe a négy tesztrakétát,

az önmagában nem jelent rögtön atomháborút, de minden korábbinál jobban kiélezheti a helyzetet.

Az amerikaiak vagy akár Japán rakétavédelmi rendszerei leszedhetik a rakétákat, ahogy arról James Mattis amerikai védelmi miniszter is beszélt. Guam megvédése még nem háború, de Mattis azt is hangsúlyozta, hogy komoly katonai következményei lesznek, ha Észak-Korea ellenséges lépéseket tesz. Vagyis ebben az esetben azért nem lehetne kizárni, hogy tovább eszkalálódik a helyzet, ami végül akár borzasztó következményekkel is járhatna, miközben bármilyen katonai konfliktus valójában senkinek sem az érdeke. Itt írtunk egy esetleges háborúról bővebben>>>

A bármilyen konfliktusban rögtön a tűzvonalba kerülő Dél-Korea elnöke a héten többször is sietett hangsúlyozni, hogy minden áron el kell kerülni a háborút. Mun Dzsein azt mondta, Washingtonból megígérték neki, hogy a beleegyezése nélkül nem indítanak háborút a Koreai-félszigeten. Szerinte Trump retorikája valójában a nyomásgyakorlás része, nem pedig a közelgő háború jele, de azt ő sem zárta ki, hogy az Egyesült Államok a Koreai-félszigeten kívül hajtson végre katonai akciót. Az egyébként párbeszédpárti Munnak az az álláspontja, hogy szankciókra, nyomásgyakorlásra van szükség, hogy tárgyalásokra kényszerítsék Phenjant.

A túlélésük zálogának tartják

Ők hárman tartják rettegésben a világot

Egy rejtélyes trió kezében van az észak-koreai atomprogram. Kim Dzsongun nevezte ki őket, és mindent megad nekik. A magángépével fuvarozza őket, ölelgeti őket a kamerák előtt. Mellesleg nem is csinálják rosszul a dolgukat.Tovább

A katonai lépésekkel fenyegető amerikai nyilatkozatok mellett a Trump-kormányzatban is folyamatosan a gazdasági nyomásgyakorlást tartják a legfontosabbnak, a patthelyzet azonban annyiból nem nagyon változott, hogy még mindig nem látszik, hogy a szankciókkal el lehetne téríteni a céljától Észak-Koreát. Kim Dzsongun logikája alapján ha ezek hatására felhagyna a rakéta-, és atomtesztekkel, az csak a gyengeség jele lenne, sőt, pont az újabb korlátozások miatt pörgették fel a fejlesztéseket idén. Az atomprogramjáról lemondó Moammer el-Kadhafi megbuktatott líbiai diktátor példáját szem előtt tartó északi-koreai rezsim túlélése zálogát látja abban, hogy az amerikai nagyvárosokat is fenyegetni képes atomhatalommá váljon, és minden mást feláldoz ennek érdekében.

Közben persze a végcél az egész elrettentési potenciál megteremtésével végső soron pont a gazdasági fejlődés és az ehhez szükséges lehető leghatékonyabb zsarolási pozíció kiépítése. Kim Dzsongun 2011-es hatalomra kerülése óta új bjongdzsin-politikájával (gazdaság+hadsereg) a katonai képességek maximalizálása mellett a gazdaságot akarja fejleszteni.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy ebben mennyire sikeres: egyfelől vannak jelei annak, hogy Észak-Koreába valóban kezd beszivárogni a modernitás, másfelől azonban a főváros belső kerületein kívül még mindig középkori állapotok uralkodnak. A hadsereg tehát végső soron még mindig az első; ám eközben Észak-Koreában is kezd kiépülni valamiféle középosztály, aminek az életszínvonalát fent kell tartania a rezsimnek, ha stabil hatalmi bázist akar. Ami persze nem lesz egyszerű egy ilyen fejletlen és a világgazdaságtól szinte teljesen elzárt országban.

Kína sem menne el bármeddig

A  nemzetközi közösség már évtizedek óta próbálja gazdaságilag szorongatni Észak-Koreát, ez a taktika viszont eddig nem nagyon jött be. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa legutóbb augusztus elején fogadott el újabb szankciócsomagot Phenjannal szemben, ezúttal a rezsim két fő bevételi forrására csaptak le: betiltották az észak-koreai szén, vasérc és vas külföldi felvásárlását, illetve korlátozásokkal sújtották az észak-koreaiak külföldi munkavállalását. Utóbbi az elmúlt években Phenjan egyik legfőbb valutaszerzési stratégiája lett: állampolgárai ezreit küldi külföldre, kvázi rabszolgamunkásnak dolgozni építkezésekre és földekre, a napszám nagy részét pedig az állam zsebeli be.

a cikk tovább az index.hu-n