Kurz új világa

Ha földrengésszerűnek nem is nevezhető az ausztriai választásokat az előzetes felméréseket beigazolva megnyerő Sebastian Kurz vezette Néppárt győzelme, annyi bizonyosnak tűnik, hogy „sógorainknál” az eddigihez képest gyökeresen új stílusú kormányzás jöhet - a Krónika vezércikke

Már amennyiben a koalíciós tárgyalások során Kurz betartja előzetes ígéretét, és nem törekszik arra, hogy folytassa a második világháború utáni időszakban több évtizedes hagyományt jelentő nagykoalíciós kormányzást a most igencsak leszerepelt szociáldemokratákkal.

Elemzők szerint erre már csak azért is kicsi az esély, mert a közös kormányzás ugyan nem járt katasztrofális gazdasági eredményekkel, de a kampány egyik legfőbb témájává vált bevándorlás kérdésében éles ellentét alakult ki a konzervatívok és a szociáldemokraták között, olyannyira, hogy a most nagyjából a szociáldemokratákkal azonos eredményt elért, radikális – néhol túlzóan egyenesen szélsőjobbnak bélyegzett – Szabadságpárt meg is vádolta Kurzot, hogy „lenyúlta” a választási jelszavaikat. És bár a bevándorlási válság Ausztriát nem érintette annyira súlyosan, mint Magyarországot vagy Németországot, Kurz jól ráérzett, hogy az osztrák polgárok – már csak az elmúlt években Nyugat-Európában szélsőséges iszlamisták által elkövetett terrortámadások miatt és az országban máris jelentős számban jelen levő muzulmán bevándorló miatt is – félnek attól, hogy még több közel-keleti vagy afrikai, az európaitól gyökeresen eltérő kulturális és szocializációs háttérrel rendelkező bevándorló érkezzen az országba, ráadásul nagyrészt ellenőrizetlenül.

Kurz győzelméhez nagymértékben hozzájárulhatott, hogy sikerült meggyőznie az eddigi, „langyos” kormányzással elégedetlen polgárok jelentős részét arról, hogy ő képviseli a fiatalos lendületet és a szükséges változást. Előbbi hiteles is, hiszen mindössze 31 éves, tehát rekordfiatalon lehet kormányfő, és megnyerő modora, illetve külseje a Néppárt átfazonírozása nyomán azt is el tudta hitetni, hogy valóban újfajta politikát képvisel – annak ellenére, hogy tulajdonképpen az establishment része ő maga is.

A szociáldemokratákat már előző vezetőjük és kancellárjuk, Werner Faymann „eltemette”, mivel a migrációs válság kapcsán a pc-jelszavak hangoztatásán és Magyarország, illetve a magyar kormányfő pocskondiázásán kívül másra nemigen volt képes – aztán amikor feltűnt, hogy tényleg nagy a baj, és a polgárok tényleg és jogosan aggódnak, akkor a határra tervezett kerítést képes volt szárnyakkal ellátott kapuként megnevezni. A Szabadságpárt mostani sikere után, azzal, hogy csupán néhány tized százalék a különbség a szociáldemokraták és az ő támogatottsága között, ismét nyeregben érezheti magát, és amennyiben Kurz valóban letesz a szocdemekkel való együttműködés folytatásáról, akkor komoly az esély arra, hogy ismét kormánytényezővé váljon.

A jelenlegi eredmény fényében ez tulajdonképpen természetes lenne, hiszen az azt tükrözi, hogy az osztrák polgárok többsége a jobboldali fordulatra szavazott, zömük a kevésbé radikális, de mindenképpen határozott fellépést támogatja a bevándorlás észszerű szabályozása és az európai identitás megóvásának ügyében. Hogy az ő, valamint az osztrák választási eredményt szintén kedvezőnek tekintő, mert irányukban empatikusabb kormányzásban és szorosabb együttműködésben reménykedő közép-európai országok – főleg a visegrádi csoport tagjai – várakozásaik mennyire igazolódnak be, az majd annak nyomán dől el, hogyan végződnek a koalíciós tárgyalások, és hogyan lesz képes Kurz az első vonalban, első számú vezetőként megküzdeni a felmerülő problémákkal. Jelenleg sokan bíznak benne – és nem csupán Ausztriában.

(kronika.ro)