Katolikusok Ázsiában: utánpótlás-nevelés?

Megtéríthető lelkek reményében látogatott Dél-Koreába Ferenc pápa, aki januárban Srí Lankán és a Fülöp-szigeteken folytatja a hit terjesztését a katolikus egyház által nehéz, de ígéretes terepnek tekintett Ázsiában.

„El kell mennem Ázsiába” – mondta egy éve Ferenc pápa, miután brazíliai útjáról visszatért a Vatikánba. Az idő múlt csütörtökön jött el, amikor ötnapos látogatásra Dél-Koreába érkezett. Ebben az évezredben még nem járt katolikus egyházfő Ázsiában, legutóbb II. János Pál volt 1999-ben Indiában. Ferenc januárban utazik Srí Lankára és a Fülöp-szigetekre, utóbbi helyen a régió katolikusainak több mint a fele, mintegy 80 millió hívő él, s előtte két pápa járt ott, VI. Pál 1970-ben, valamint II. János Pál 1981-ben és 1995-ben. A Vatikán állítólag tárgyal arról, hogy a Buenos Aires érsekéből, Jorge Mario Bergoglióból lett egyházfő Japánba is elutazzon. A 127 milliós távol-keleti országban ugyan alig 400 ezer katolikus él, de a pápa fiatal papként oda szeretett volna eljutni térítő munkára.

A Föld lakosságának 60 százalékát adó Ázsiában a világ katolikusainak csupán a kilencede, 130 millió hívő él, ám a létszámuk a világ nagy régiói közül csak Fekete-Afrikában emelkedik gyorsabban. Ebből a szempontból Ferenc a legjobb országba érkezett, amikor a repülőgépe leszállt egy Szöul melletti légitámaszponton – a pápa pedig a fényes külsőségektől való tartózkodását ott is jelezve, egy egyszerű Kia Soul kompakt autón hajtatott a nunciatúrára –, hiszen Dél-Koreában csaknem megháromszorozódott a katolikusok száma azóta, hogy II. János Pál 1989-ben ott járt.

Az 50 milliós országban 5,4 millióan vannak, míg a protestánsok 8,7 millióan. Az utóbbiak száma azonban stagnál, ráadásul az igehirdetésüknél a több évszázados konfuciánus hagyományokat rugalmasabban figyelembe vevő katolikusok nyája gyorsan gyarapodik, miközben a dél-koreai protestánsok tekintélyét botrányok is tépázzák. Idén februárban például David Yonggi Cho, a szöuli székhelyű pünkösdista Yuido Full Gospel Church – amely azt állította magáról, hogy 830 ezer fővel a világ legnagyobb gyülekezete – alapítója és vezetője háromévi felfüggesztett börtönt és 5 millió dollárnak megfelelő pénzbüntetést kapott adócsalásért és sikkasztásért.

A katolicizmus a történészek szerint 1784-ben jelent meg a Koreai-félszigeten, amikor a Pekingben megkeresztelkedett Ju Szang Han megnyitotta imaházát Phenjanban. Az uralkodó Csoszon-dinasztia azonban nem nézte jó szemmel a vallás terjedését, és a XVIII–XIX. században legalább tízezer katolikust fejeztek le, fojtottak vízbe, temettek el élve vagy kínoztak halálra. Ferenc pápa szombaton közülük 124 mártírt avatott boldoggá. Az 1970–1980-as évek dél-koreai katonai diktatúrája idején pedig a katolikus egyház az ellenzékiek menedékévé vált, a Szöul központjában álló Mjongdzsong-székesegyházban találtak vigasztalásra a rendszer ellenfelei és a hozzátartozóikat börtönökben vagy kivégzéseken elvesztők.

Fotó: HVG

A pápa – aki találkozott a gyerekkorában Julianna névre keresztelt, de később buddhista nevet is kapott, magát felnőttként vallástalannak minősítő Pak Gjun Hje dél-koreai elnökkel, Pak Csong Hi néhai diktátor lányával is – hétfőn ugyanebben a székesegyházban tartott misét, ahol a Koreai-félsziget békés újraegyesítéséről is beszélt. Szóba hozta ezt már – a forgatókönyvtől eltérve – múlt pénteken is, amikor emellett óvta a néhány évtized alatt a szegénységből a világ 15. legnagyobb gazdaságává emelkedett Dél-Korea fiataljait a fogyasztói társadalom túlzásaitól. Újraegyesítési kérése azonban Phenjanban vélhetően süket fülekre talált, az ortodox sztálinista Észak-Korea – a hétfőn kezdett dél-koreai–amerikai közös hadgyakorlatra hivatkozva – elutasította Szöul meghívását, hogy delegációt küldjön a pápalátogatásra.

A vallásgyakorlást formailag, de szigorú felügyelet alatt és rendkívül korlátozottan engedélyező Észak-Koreánál – ahol egy becsempészett Bibliáért súlyos börtön jár – azért jobb, de korántsem rózsás a katolikusok helyzete Kínában. A hatalmas ázsiai országban már 1294-ben megjelentek az első misszionáriusok, és a katolicizmus főleg a gazdagok körében nyert teret. Az 1949-ben hatalomra került kommunista párt azonban, ideológiájának megfelelően, ellenségének tekintette a vallást, a hittérítőket kiűzte az országból, és 1957-ben létrehozta az állami Kínai Hazafias Katolikus Szervezetet, amely elutasítja a Vatikán fennhatóságát, és maga nevezi ki a püspököket, amit a Szentszék a saját elidegeníthetetlen jogának tart. Az 1966–1976 közötti kulturális forradalom idején pedig számos katolikust megöltek, és sokat véresre vertek a lelkes ifjúkommunisták.

Kínában a becslések szerint 9–12 millió katolikus élhet, a szám az illegálisan működő gyülekezetek nagysága miatt bizonytalan. Azt viszont tudni lehet, hogy az állami szervezet és annak hetven püspöke irányítása alatt 5,3 millióan gyakorolják a hitüket. Az ezredforduló után Pietro Parolin bíboros – akit Ferenc tavaly a Vatikán államtitkárává, vagyis a miniszterelnökévé nevezett ki – fontos szerepet játszott annak az egykori kelet-európai szocialista országokban is jól ismert megállapodásnak a kidolgozásában, hogy az előző évek konfliktusait lezárva a püspöki kinevezéseket a kínai hatóságok és a Szentszék közösen hagyják jóvá. A kompromisszumot azonban Peking 2010-ben felrúgta, amikor a Vatikán akarata ellenére szentelt fel egy püspököt, majd két évvel később házi őrizetbe vett egy másikat, aki kilépett az állami szervezet kötelékéből.

A Vatikán és maga Ferenc is úgy látja, hogy a piacgazdaság térnyerésével a kommunista eszmék hatása gyengült, és ideológiai vákuum keletkezett Kínában, ahol lenne keresnivalója a katolikus egyháznak. Ezért kutatják a kapcsolatok javításának lehetőségét. A Vatikán felvetette, hogy a nagykövetségi feladatot ellátó nunciatúrát a Peking által renegát tartománynak tekintett Tajvanról Kínába helyezik át. Ferenc három nappal tavaly márciusi trónra lépése után levelet írt Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfőnek, és választ is kapott. Ahogy a pekingi külügyminisztérium is nyugtázta, múlt csütörtökön, amikor a repülőgépe Kína fölé ért, a pápa táviratban üdvözölte Hszit és a kínai népet. Ez rutin, a katolikus egyházfő minden államfőt és népet üdvözöl, amikor országuk fölött átrepül – Róma és Szöul között Ferenc kilenc táviratot küldött –, ezúttal mégis történelmi esemény. Peking ugyanis korábban soha nem engedte be a pápát szállító repülőgépet a légterébe, II. János Pálnak is ki kellett kerülnie az országot, amikor 1995-ben a Fülöp-szigetekre utazott.

Az ázsiai terjeszkedés vérfrissítésként is jól jönne a katolikus egyháznak, mert az ottani hívők és püspökeik kevésbé foglalkoznak a száraz teológiai kérdésekkel, nem dogmatikusak a szexuális erkölcsösség terén, és nézeteikben meghatározó a társadalmi igazságosság keresése, ami Ferenc pápa igehirdetésének is az alapja. Ez persze nem független attól, hogy a katolikusok Ázsiában – ahol a lakosság 3 százalékát adják, míg Latin-Amerikában a 72 százalékát – csupán a Fülöp-szigeteken élnek többségben, másutt, Dél-Korea kivételével, egy számjegyű az arányuk, s Pakisztánban a muszlim, Indiában pedig a hindu szélsőségesek üldözik őket. Vagyis egyszerre lehetnek erősek hitükben, és kínálnak vonzó válaszokat a katolicizmus iránt érdeklődőknek.

hvg.hu