Honnan származik a multikulturalizmus legerősebb kritikája? Persze, hogy Amerikából!

Két évvel ezelőtt, 2014. szeptember 19-án zajlott a Konzervatív gondolkodás az Egyesült Államokban – Emlékkonferencia Russell Kirk halálának 20. évfordulója alkalmából című rendezvény a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika kampuszán. (Beszámolónk itt olvasható.) Az egész napos konferenciából nemrég kötet született, melyet a Századvég Kiadó jelentetett meg Konzervatív reneszánsz az Egyesült Államokban címmel. A könyv 10 előadás szerkesztett, bővített anyagát tartalmazza. A szerzők névsora: Csák János közgazdász, Egedy Gergely történész, Frenyó Zoltán filozófus, Karácsony András jogfilozófus, Lánczi András filozófus, Mezei Balázs filozófus, Pogrányi Lovas Miklós politológus-szerkesztő, Szilvay Gergely újságíró-politológus, Tóth Zoltán József alkotmányjogász és Turgonyi Zoltán filozófus. A kötet nemcsak azért jó, mert a témára fogékony olvasó rengeteget tudhat meg belőle az amerikai „jobboldal” és a konzervatív kör mibenlétéről, gyökereiről és dilemmáiról, hanem mert sok gondolatot, ha úgy tetszik, muníciót gyűjthet belőle napjaink politikájának megértéséhez, különféle értékvitákhoz.

A konferencia és a kötet létrejöttét Russell Kirk filozófus, a II. világháború utáni amerikai konzervatív kör egyik legfontosabb gondolkodója ihlette. Kirk „fedezte fel” az amerikai olvasóközönségnek a legnagyobb hatású európai konzervatív, Edmund Burke munkásságát. Ebben megmutatkozik életművének egyik fő célja: az amerikai kultúra összekapcsolása az európaival.

És ezzel meg is érkeztünk a kötet lényeges kérdéséhez, melyet több szerző is tárgyal: hol találhatók az amerikai kultúra gyökerei?

Russell Kirk – mint Egedy Gergely történész tanulmányában olvasható – határozottan szembehelyezkedett azokkal az amerikai liberálisokkal, akik szerint az amerikai identitás viszonyítási pontjait a jövőben kell keresni. A Roots of American Order című munkában Kirk kifejti, hogy az amerikai identitást és rendet kutató út négy városba vezet: Jeruzsálem, Athén, Róma és London.

Vagyis a filozófus a zsidó-keresztény kultúrkör (Jeruzsálem), a jog (Róma) és a klasszikus bölcsesség (Athén) mellett az angolszász kultúrát hangsúlyozta. Mert igaz, hogy a mai amerikaiak nem egészen 20 százalékának vannak csupán brit ősei, az amerikai népesség döntő hányadát mégis azok a „népszokások” (folkways) irányítják, melyeknek a gyökereit a brit telepesek az anyaországból hozták magukkal.

Russell Kirk vallotta: az Amerikába transzplantált brit kultúra eredménye az emberiség egyik legsikeresebb teljesítménye, és semmi sem gyakorolt olyan erős hatást az amerikai identitásra, mint a brit formájú kereszténység.

És mi a helyzet a multikulturalizmussal, melynek bölcsője, eredője és ideájának elterjesztője szintén Amerika? Nos, a multikulturalizmust Russell Kirk egyenesen kultúraellenesnek tartotta, mivel ez az eszme azt állítja, hogy minden kultúra tökéletesen egyenértékű, mely állítás azonban morális relativizmus, ami lehetetlenné teszi az egyes kultúrák teljesítményének érdemi vizsgálatát.

A multikulturalizmus fenti kritikájához több szálon kapcsolódik Lánczi András tanulmánya, mely a német-amerikai politikai filozófus, Kirk kortársa, Leo Strauss gondolkodását tárgyalja. Strauss szerint a dolgok nem azért különböznek, mert az ember „megteremti” a különbséget közöttük, hanem azért, mert a különbségek a természetükben rejlenek. Lánczi idézi Strauss egyik tanítványát, Thomas L. Pangle-t: „A legnagyobb veszély az értékek egyenlősítése. Az értékeket és a kultúrákat lehetséges és szükséges is rangsorolni, aszerint, hogy milyen határozottsággal és komolysággal tartják fenn és fejlesztik tovább alapvető értékeinket, és aszerint, hogy mennyire mélyek vagy sekélyesek.”

A kötet Russell Kirk mellett Molnár Tamás magyar–amerikai filozófus, történész, jeles katolikus gondolkodó munkásságát tárgyalja részletesebben. Mezei Balázs egy egész tanulmányt szentelt Kirk és Molnár kapcsolatának. Turgonyi Zoltán az ellenforradalmiságról szóló írásában Molnár segítségével érvel amellett, hogy az állam hivatása nem abban áll, hogy „mindenki számára biztosítsa a boldogság és a személyes jóllét állapotát”. Továbbá az sem lehet az állam feladata, hogy „az emberi tülekedés és versengés összes kívánságát kielégítse”. Így Molnár szerint a közjó sem az egyéni érdeke puszta összege, hanem a társadalomnak mint egyén feletti, az egyéneket túlélő struktúrának a saját java.

Csák János tanulmányát pedig azért érdemes elolvasni, hogy képet kapjunk arról, mennyire élő ma – többek között – Russell Kirk és Molnár Tamás gondolkodása a különböző konzervatív agytrösztöknél. A konzervatív kutatóintézetek döntő problémája ugyanis – írja Csák – a „jó és igazságos rend” modern megvalósításának átgondolása és elősegítése. Vajon mennyiben felelnek meg elgondolásaik e célkitűzésnek? Csák az agytrösztök küldetésnyilatkozatainak, credóinak és publikációs listáinak elemzése nyomán arra jut, hogy a mai amerikai konzervatívok zöme haszonelvű, az anyagi gazdagsági szempontokat a család fölé helyezi. Az összkép nem valami szép: az amerikai konzervatív gondolkodás kifordult, modernné vált.

Az elnökválasztás idején különösen szenzitív kérdés, hogy merre, hogyan mennek tovább az amerikai konzervatívok a Donald Trump személye miatti republikánus megosztottság után. A kötet ehhez a gondolkodáshoz is jó hátteret adhat.

valasz.hu