Hippimozgalom, érvek és ellenérvek

Janis Joplin, Hair, Doors, felsorakoznak a hippimozgalom bálványai.

Szilajok voltak, szabadok. Szép eszméik voltak, béketörekvés, egyenlőség, szerelem, barátság. Szent embereknek, művészeknek vannak ilyen nemes gondolataik. Persze sokan nem adnak nekem igazat ebben, mert tudnivaló, hogy kezelhetetlenek voltak, nem dolgoztak, társadalomba nem tudtak beilleszkedni. Az, hogy nemes ideáljaik voltak, példaképpé is előléptethetők, viszont ez veszélyes dolog akkor, mikor módszereik messzemenően szabatosak voltak, és áthágták a társadalmi normákat, szabályokat.

Olyan mindent elsöprő mozgalom volt a 60-as, 70-es években a hippiség, hogy beleszólásuk volt a vietnámi háború folymatába. Foldott ruhákban jártak, virágokat aggattak a hajukba a lányok, sajnos kábítószereztek is. Az a tény, hogy kívülálltak a civil társadalom kötöttségeitől, ellenségeket és barátokat hozott maga után. A vaskalaposok kígyót-békát kiáltottak rájuk, a modernebbek, nonkonformistábbak nem tartották rossz bulinak. Az viszont tény, hogy önpusztítóak voltak. A koruk lejárt, én nem tudok hippi közösségekről, csak szimpazitánsokról. Az szerintem kétségkívül melletük szólt, hogy hadat üzentek a merev viselkedési formáknak, társadalmi betonszabályoknak, azzal a kockázattal, hogy a ló másik oldalára esnek, ennek a lázadásnak rendbontás lett az eredménye.

Az tette még veszélyessé ezt a mozgalmat, hogy százezrek lettek követők, vezérüknek, eszméiknek, viszont be kell vallani, kissé szélsőségesen.

Az áramlat meghatározó zenéje megmaradt, filmek készültek. Tabukat döntöttek, nem kevés sikerrel, Sok minden szól mellettük, de ellenük is. Persze a pozitívumokat nem szabad mellőzni, de a negatívumokat nem szabad követni. Egy ilyen mellőzhetetlen valamit, mint a hippimozgalmat, nem szabad a szőnyeg alá seperni.

Varga Gábor