Turul ragadta magasba a magyar repülést

115 évvel ezelőtt, 1902. május elsején szállt fel első útjára az első hosszú utak megtételére is alkalmas magyar repülő eszköz, a Turul légballon. A hazai repüléstörténet kissé feledésbe merült, de talán legfontosabb első epizódját a Közlekedési Múzeum fotóarchívumának segítségével elevenítjük fel.

A huszadik század első évei Magyarországra is elhozták a repülés forradalmát. A krónikák ugyan számon tartanak két igen korai, 1784-es magyar repülési kísérletet - a kunszentmártoni Szablik István hidrogénnel töltött légballonját (amit a Montgolfier-testvérek ihletésére készített) és a zágrábi születésű Domin Ferenc József jezsuita szerzetes ugyancsak héliumos léghajóját - de egészen 1902-ig kellett várni, hogy a hazai aviatika elérje a kritikus tömeget. A Magyar Aëro-Club megalakulása, és az első magyar tulajdonú légballon repülése volt az a mérföldkő, amitől kezdve igazán fölgyorsultak a magyar repüléstörténet eseményei. A Pesti Hírlap 1902. április 30., szerdai száma így írt a jeles eseményekről:

Ez év március 3-án Budapesten egy uj klub, a “Magyar Aëro-Club” alakult, amelynek védnökségét Lipót Salvator főherceg elfogadta. A klub célja egyrészről és elsősorban a tudományos kutatás, nevezetesen a nemzetközi meteorológiai munkálatokban, a magas légrétegek vizsgálatát célzó, u.n. simultan léghajó utakban való részvétel, másrészt pedig e nemes sportnak hazánkban is is leendő megkedveltetése és meghonosítása. A klub mindenesetre érdekes és kulturális szempontból is jelentős működését május 1-én reggel 7 órakor kezdi meg egy ünnepélyes fölszállással, amelyen két szabad ballon fog résztvenni, a Margitszigeti sporttelepen.

A Turult a monarchián belülről, az osztrákoktól vásárolta a magyar repülőklub, amivel valamelyest fel is zárkózott hazánk a világ léghajózással kísérletező, aktívan légballonozó részéhez. Az első, történelmi útjáról már a klub saját lapjában, Az Aëronauta júniusi lapszámában is lehetett olvasni:

A »Turul« kezdettől fogva sokkal gyorsabban emelkedett, mint a »Meteor«, úgy, hogy már 7h 38m-kor elérte, majd elhagyta a »Meteor« magasságát. Ezen gyorsabb emelkedése következtében sokkal hamarabb jutott bele a felsőbb légrétegek nyugati irányú áramlásába, s már valamivel a szentendrei sziget déli csúcsa alatt újra átkelt a Dunán, és 15h-kor az ujpesti hid balparti hidfője fölött lebegett mintegy 400 méterrel északabbra. A láthatárt közepes sűrűségű légköri füst takarta. A léghajó, a mely a derült időben különben valószinüleg jól tartotta volna a magasságot, a Dunán való kétszeri átkelés miatt meglehetősen sok ballastot igényelt, a Dunán való második átkelés után azonban mindvégig elég kevés ballastot igényelt. Minthogy a megnyitó ünnepély programmjában egy souper is fel volt véve, a melynek fényét ő fensége is magas jelenlétével igérte emelni, az út nem tarthatott tovább mint délig, s azonfelül nem lehetett tovább menni, mint a honnan este ca 6 órára ismét vissza lehetett térni a fővárosba. A léghajó a Duna balpartján Czinkota és Kerepes felett haladva el, a Bolnoka fölött elérte legnagyobb magasságát, 4040 métert. Azontúl a léghajó irányát kissé megváltoztatta, s minthogy a fő-vasut vonalától mindinkább eltért volna, a leszállás a fentemlitett okból szükségessé vált. Vácz-Szent-László határában a br. Schossberger-féle uradalom egy buza-táblájában végre megtörtént a rendkivül sima leszállás, a melynél a ballon a nehéz uszálykötél által (140 méter, 68 kiló) mintegy 50 méter magasban egyensúlyba jött, és a kötelet elfogó parasztok által huzatott le a földre, majdnem tökéletes szélcsend mellett. A vasutra szállás Turán történt, a hova az uradalmi tisztek által előzékenyen küldött kocsik mintegy 30 percz alatt vitték a ballont és utasait.

Az első, nagy magasságban (lásd fentebb, rögtön az első úton elért 4040 métert), nagy távolságok megtételére alkalmas magyar léghajó technikai jellemzőiről azt érdemes tudni, hogy a korai légballonokkal ellentétben nem tiszta hidrogénnel volt megtöltve: a Turulhoz az olcsóbb városi világítógázt használtak. A ballont megtöltő gázkeverék leginkább hidrogént, metánt, szén-monoxidot, szén-dioxidot, illetve kisebb mennyiségben kén- és ammóniumtartalmú gázokat, valamint nehezebb szénhidrogéneket is tartalmazhatott. Mivel a tűz- és robbanásveszélyes gázkeverék kisebb sűrűségű volt a levegőnél, alkalmas volt légballonok felemelésére. A gázzal feltöltött ballon hálójára egy nagy, 4-5 fő befogadására alkalmas fonott kosarat erősítettek, ebben utaztak az első magyar légi úttörők, no és ebbe pakolták a magukkal vitt tudományos felszerelést, műszereket és élelmet. A léghajó repülési magasságát a felakasztott homokzsákok, ballasztok ledobásával növelték, ha csökkenteni akarták a magasságot, akkor a ballon tetején lévő szelepen engedtek ki a gázból.

Bejárták vele az országot

Első két évében a Turul rengetegszer repült, volt hogy havonta 3-4 alkalommal is föl tudott szállni. Második útja 1902. május 17-én Ózdra vezetett, a túrán 3300 méteres magasságig emelkedett. Erről a Budapesti Hírlap is hírt adott 1902. május 20-án:

Szombaton, május 17-én, délelőtt 11 óra 20 perckor szállott föl másodszor a Magyar Aero-Klub léghajója, a Turul, a lipótvárosi gázgyártól. A léghajó 3300 méter magasságban 20 C. fok hőmérséklet mellett szállt el Vác, Penc, Nőténcs, Szécsény községek fölött és délután 2 óra 50 perckor ereszkedett le Borsod-és Gömörmegye határán lévő Ózd község közelében. A ballon egy 600 méter vastag hófelhőn haladt át folytonos havazás közben. Mielőtt a hófelhőn áthaladtak, 3 fok, a felhő után 20 fok hideget mutatott a hőmérő. A léghajót ifj Tolnay Lajos, a M. Aero-Klub első kapitánya vezette.

Az egy szem Turul azonban nem csinált azonnal nyarat, jó ideig nem került az országba hozzá hasonló léghajó. A klub, hogy fenntartsa a közvélemény érdeklődését, és hogy bevonja a kor másik, egyre népszerűbb technikai vívmányát, autós üldözőversenyeket szervezett. A magyar repüléstörténet első halálos légibalesete is a Turulhoz kötődik: 1903-ban egy alkalommal viharos szél kerekedett, miközben felszálláshoz készültek a Lipótvárosi Gázgyár udvaráról, és az elszabadult ballon kosarából kiesett (más források szerint kiugrott) Ordódy Pál. A repülés iránt komoly érdeklődést mutató földbirtokos kórházba szállítás után belehalt súlyos fejsérülésébe.

A klub alapításakor deklarált célokat teljesen komolyan vették a ballon üzemeltetői. A legtöbb repülőútra meteorológiai mérőműszereket vittek, és alaposan dokumentálták a tapasztalt légköri jelenségeket. Az Aëronauta, 1902. októberi számában így írnak a nyolcadik repülőútról:

Október 2-ikán hatolt fel társulatunk léghajója nyolczadizben a madarak birodalmába, dr. Schürger József és dr. Czékus Miklós tagtársainkkal és Kral Sándor főhadnagygyal, valamint Tolnayval a kosarában. Igazi őszi nap volt. Az eget sötétszürke, hatalmas felhőpalást borította, s meg volt mindegyik utas győződve arról, hogy napot egész úton nem fognak látni. A hőmérséklet induláskor 11.3 C° volt, s a köd egészen a talajig ért le. Azt lehetett hinni a sötétség alapján, hogy a felhőréteg több ezer méter vastag. Szélnek alant nyoma sem volt. »Már toronymagasságban eltünt a föld szemeink elől«, jelenti társulatunk első kapitánya, s mi a sűrű félhomályban lemondással néztünk elébe egy monoton légi utazásnak. De mi ez? Alig vagyunk 350 méter magasan és már világosodik. Pillanatról-pillanatra világosabb lesz, s 500 méter magasban kibukkan a Turul a felhőtengerből, vakító surgárözön vesz bennünket körül, felettünk alig van néhány felhőfoszlány. Az alattunk elterülő szemkápráztatóan tükröző felhőoczeán a horizon felé a legbizarabb alakú havasok felette változatos és felejthetetlenül fantasztikus nagyszerű panorámáját mutatja, mig alattunk, nem messze, ott látjuk a Turul óriási árnyékát a legszebb ballon-aureola által körülövezve. A kosár árnyéka körül kettős szivárványgyűrű, a ballon árnyékától kiindulva pedig pompás, Szt. Elmo tüzére emlékeztető, hatalmas sugárkéve. A hőmérséklet, a mely a felhőben legfelül 8.1 C° volt, közvetlenül felette 10.6 C°-ra szökik fel. Egész úton csodáljuk a remek, de felette szemrontó látványt, földet egy pillanatra sem látunk, s igy nem mondhatok el egyebet, mint a leolvasott meteorologiai adatok vázlatát. 1250 m. magasban a hőmérséklet 6.7 C°, 1600 méter magasban déli 12 órakor 4.0 C°. A felső felhőfoszlányok 2200 méter magasban úsznak, a hol 1 óra 3 perczkor —1.2 C° hőmérsékletet találunk. Ezen felül 2340 méter maximális magasságban újra temperatura inversio kövekezik, a mennyiben itt +2,4 C° van. 2 óra 20 perczkor becsomagoljuk a műszereket, átveszem a léghajó vezetését, és megkezdem a leszállást.

Mi több, állatkísérleteket is végeztek a Turul fedélzetén:

A magyar Aëro-Klub turul nevű léghajója tegnap délelőtt 9 óra 20 perckor szállott föl a tatterszálból. A kapitány, Král Sándor tüzérfőhadnagyon kivül Keller István dr. és Botzenhardt Ferenc dr. Vettek részt a léghajózásban. A szépen emelkedő léggömb nyugodt időben Vácig nyugati irányban haladt, majd északkelet felé vette utját. A léghajó délután három órakor Szécsénynél, Mailáth Géza gróf birtokán laposan ereszkedett le. A legnagyobb magasság, a melyen a hajó járt, 1900 méter volt, 8 fok Celsius legalacsonyabb hőmérséklet mellett. A léghajón három Galambot is vittek. A madarak 1000 méter magasságig nyugodtan voltak, mig a felsőbb régióban a ritkább levegő folytán nagyon nyugtalankodtak. Az egyik galamb, miután 1600 méter magasságban szabadon bocsátották, néhányszor körül repülte a léggömb közepét, majd rászállott a léggömb hálójára, hol kilencven percig maradt és a Turult csak leszálláskor, hétszáz méter magasságban hagyta el. A második madarat 1900 méternyi magasságig vitték föl, majd 700 méter magasságban elbocsátották. A harmadik madár az egész utban a kosárban volt a leszállásig. (Budapesti Hírlap, 1903. szeptember 29.)

A Turulhoz több hazai rekord és repüléstörténeti elsőség is fűződik: 1904. májusában a Budapest–Pásztó útvonalon 60 km/h-ás csúcssebességet ért el, 1904. június 29-én került sor az első éjszakai felszállásra, és a Budapest–Szeged útvonalon 27 km/h-ás átlagsebességet értek el, arról nem is szólva, hogy a Turul röptetői egyben a hazai légifotózás úttörői is voltak. A két világháború között aztán az egyre fejlettebb és megbízhatóbb zeppelinek és merev szárnyú repülőgépek jó időre visszaszorították a ballonrepülést, ami csak jóval később, a sportrepülés keretein belül támadt fel, köszönhetően a korszerű hőlégballonoknak. A Turul emlékét sokáig a kosara őrizte, amit a Közlekedési Múzeumban állítottak ki – azonban a műtárgy a Múzeum nagy értékű gyűjteményével együtt elpusztult a II. világháborúban. Maradtak a fényképek.

index.hu