Szülők, figyelem! Így lehet korlátozni a túlzott mobilhasználatot

Mostanában ismét a virágkorát éljük az online közösségi oldalak és az okoseszközök veszélyeivel foglalkozó híreknek: „Drámai szavak Zuckerberg extanácsadójától”; „A Facebook öl, butít és nyomorba dönt”. Számos új érv hangzott el a digitális világ negatív hatásairól, melyek közül a legijesztőbb talán az, hogy francia szakemberek szerint a „kütyük” használata miatt az óvodáskorúak körében többszörösére nőtt a viselkedészavaros gyermekek száma. Egy kérdés motoszkál csak a fejemben: hogyan kerülhet egy kisgyermek kezébe hosszú órákra telefon?!

Apaként tudom, milyen, amikor öltözködés közben egy másodpercre sem akarnak nyugton maradni. Hiába tűnik jó ötletnek mobillal lefoglalni a gyermeket, valójában nagyon nem az. Először csak egy-egy mesét játszunk le nekik a YouTube-ról, aztán hosszabb időre is megkaphatják, és már kész is a baj. A legfogékonyabb korszakukban, amikor csupa valódi, fizikai inger kellene számukra, akkor okozzuk nekik a legnagyobb kárt a telefonjainkkal, tabletjeinkkel. Kiskamasz kortól viszont már el kell kezdeni tanítani az okoseszköz használatát.

Hadd említsek meg még egy hírt, szintén Franciaországból. Sokak őszinte megkönnyebbülésére az iskolákban betiltották a mobiltelefon használatát, és – bár az intézmények számára hagynak némi mozgásteret – alapesetben a gyermekek magukkal vihetik ugyan, de a táskából már nem vehetik elő őket, még a szünetekben sem. Bevallom, az új intézkedésről olvasva felemás gondolataim támadtak.

Egyrészről örülök, hogy végre állami szinten is megpróbálnak gátat szabni annak a féktelen őrületnek, amely a gyermekek okostelefon-használatát jellemzi. Másrészt viszont a digitális világban dolgozóként úgy vélem, hogy valódi megoldás helyett ismét csak a szőnyeg alá söpörték a problémát, még akkor is, ha elvben a diákok a tanár engedélyével, oktatási célból használhatják a mobilt. A hazai példák alapján könnyen belátható, hogy az oktatók nagy része nincs felkészítve a digitális világ okozta kihívásokra, így, főleg egy szigorú törvénnyel támogatva, egyszerűbb száműzni az eszközöket az iskolából, ahelyett, hogy megpróbálnánk érdemben kezdeni velük valamit.

Félreértés ne essék, abban minden felelős szülőnek, tanárnak vagy éppen kommunikációs szakembernek egyet kell értenie, hogy korlátozni, ésszerűsíteni kell az okostelefonok használatát a fiatalok körében. Ez azonban nem jelentheti az érintett eszközök kitiltását. Egy másik témára „lefordítva”, olyan ez, mint a benzin- vagy dízelmotorokról szóló vita: a szennyező járművek évtizedes távlatban száműzhetők az utakról, de az azonnali, átfogó tilalom nemcsak botorság, hanem egyenesen őrültség. Nyilván vannak olyan csoportok, melyek az utóbbit támogatják, de valójában nincs alternatívánk. Így vagy úgy, de az autókkal és az okostelefonokkal is együtt kell élnünk.

Gondoljunk csak bele, milyen irányba halad a világ. A számítógépek és mobilok már nemcsak a nagyival való kapcsolattartást segítik, hanem ők irányítják a metrókat, segítik gyógyulásunkat, vagy éppen a háttérben gyűjtenek adatokat rólunk akkor is, amikor alszunk. A gépek előretörésével párhuzamosan egyre több minden kapcsol minket az internethez.

Ma már több mint 3,5 milliárdan interneteznek a Földön (azaz a teljes emberiség közel fele!), és a felhasználók nagyobb részének, kétmilliárd embernek már a Facebookon is van profilja. Ebben a helyzetben a telefon- és közösségimédia-függőséget senki nem lesz képes a franciaországi példához hasonló radikális lépéssel kezelni, pláne nem az iskolákban, ahol a tiltás helyett a digitális kompetencia minél hatékonyabb elsajátítását kellene előtérbe helyezni.

Fontos lenne, hogy az iskola a szülők segítségével támogassa a fiatalok fejlődését: mutassák meg például, hogyan szűrhető ki az álhír, és miként lehet információt keresni az interneten. Eközben az online biztonságról és tudatosságról sem szabad megfeledkezni. Tegyük a fiatalokat képessé arra, hogy felismerjék a zaklatást, értessük meg velük, hogy a kétlépcsős azonosítás az egyik leghatékonyabb módja a digitális személyiségük védelmének. Alapszabályként pedig szögezzük le, hogy soha, semmilyen körülmények között ne adjanak ki ismeretlennek személyes adatot, képet és egyéb érzékeny információt!

A gyermekeket nem szabad eltiltani az eszközök használatától. Erről szól körülöttük a világ, és ez a jövőben fokozódni fog. A teljes tilalom, főleg, ha az nemcsak az iskolában, hanem az otthonokban is követendő példává válik, frusztrációt és kisebbségrendűségi-érzetet kelthet bennük, sőt, későbbiekben az izoláció hatására akár a munkavállalásuk is ellehetetlenülhet.

Úgy vélem, az igazsághoz most is az arany középúton juthatunk el: én az életkori sajátosságok figyelembevételében, a kezdeti korlátozásban és ellenőrzésben, de legfőképpen a tanítás erejében hiszek.

(valasz.hu)