Legalább heti öt testnevelésórára lenne szükség – Matei Linda kolozsvári tornatanár a gyerekek mozgásszegény életmódjáról

A test és a szellem közötti harmónia kialakítása talán a legnagyobb kihívás a mai ember számára – fejtette ki Matei Linda kolozsvári testneveléstanár, akit a gyerekek mozgásra való neveléséről kérdeztünk. A pedagógus rámutatott, a diákok több mint fele unja az iskolai tanórák többségét, aminek az az oka, hogy a virtuális világ uralma miatt nincs motiváció, nincs figyelem, nincs teljesítmény. Matei Linda szerint szoros kapcsolat áll fenn az iskolai teljesítmény és a mozgás között, a testnevelés iskolai szintű oktatásának legfontosabb célja pedig az, hogy a gyermek megismerkedjen a különböző sportágakkal, -tevékenységekkel, és kialakuljon benne: a testmozgás a mindennapjai része legyen felnőtt korában is.

A pedagógus rámutatott, a diákok több mint fele unja az iskolai tanórák többségét, aminek az az oka, hogy a virtuális világ uralma miatt nincs motiváció, nincs figyelem, nincs teljesítmény. Matei Linda szerint szoros kapcsolat áll fenn az iskolai teljesítmény és a mozgás között, a testnevelés iskolai szintű oktatásának legfontosabb célja pedig az, hogy a gyermek megismerkedjen a különböző sportágakkal, -tevékenységekkel, és kialakuljon benne: a testmozgás a mindennapjai része legyen felnőtt korában is.

Sokkal többet mozogtak gyerekkorukban a mai felnőttek

„Sajnos valóban kevesebbet mozognak a gyerekek manapság, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. Ha már csak a saját gyerekkoromra gondolok, amikor még nem voltak okos kütyük, naphosszat az utcán játszottunk a barátaimmal.

Mászkáltunk, amerre csak lehetett, szó szerint árkon-bokron keresztül. Nem tudtuk, mit jelent az a szó, hogy unalom – amit a mai gyerekek egyre gyakrabban használnak” – emlékezett vissza a pedagógus, hozzátéve, ez nagy felkiáltójel kellene hogy legyen.

Matei Linda arra is visszaemlékezett, hogy az ő gyerekkorában ha nem volt már érdekes egy játék, az unatkozás – azaz semmittevés – helyett jöhetett a jól ismert „mondjuk, hogy...” – és kitaláltak valami újat. Ma erre már elég egy gombnyomás: a gyermek viszonylag gyorsan ráun egy játékra és csak annyit kell tennie, hogy letölt egy másikat, aztán még egy másikat és így tovább. „Épp a minap kérdeztem rá egy hatodikos diákomra, aki épp lyukas órán a telefonján játszott, hogy hány játék van a készüléken. Azt felelte, hogy nyolc. Azon gondolkodtam, hogy ha nekem volna ennyi játékom a telefonomon, mire ráunok kettő-háromra, el is felejtem, hogy még mi mást töltöttem le. Mekkora figyelmi kapacitást igényel vajon az ilyesmi és mennyire tudja felvenni a versenyt a való világ a virtuálissal, hogy érdekesebbnek tűnjön?” – tette fel a kérdést a pedagógus.

Úgy véli, nem csoda, hogy a diákok több mint fele unja az iskolai tanórák többségét – a virtuális világ uralma miatt nincs motiváció, nincs figyelem, nincs teljesítmény.

Kérdésünkre Matei Linda azt válaszolta: mindenképp a fiatalabb, elemis generáció a legfogékonyabb a mozgásra. „Nemcsak saját testnevelési óráimon látom ezt, hanem a gyerekektől is hallom, hogy mennyi délutáni aktivitásban vesznek részt: tánc, úszás, gimnasztika, foci, kosár és teniszedzések stb. Az a gyanúm, ennek oka az, hogy őket még nem „fertőzte” meg annyira a digitális világ, mint a nagyobb, 5-8-as vagy középiskolás korosztályt. Természetesen nagy taps jár ezért a szülőknek, akik ezt ellenőrzés alatt, egészséges szinten tartják otthon” – emelte ki a pedagógus.

Arra is kitért, köztudott, hogy szoros kapcsolat áll fenn az iskolai teljesítmény és a mozgás között és ez napi szinten bebizonyosodik számára.

„Szinte minden olyan diákom, akinek motorikusság szempontjából problémái vannak, a tanulmányaiban is nehézségekkel küzd – persze, tisztelet a kivételnek. Összefoglalva pozitívan tekintek a mostani elemi tagozatos gyerekekre, hiszen az ő kezükben gyakrabban látok könyvet, labdát, ugrókötelet, mint telefont. Sajnos ez már nem jellemző az 5-8-as kamasz generációra” – emelte ki Matei Linda.

Az enyhe téli hetekben is rengeteg lehetőség nyílt a mozgásra

Kérdésünkre, hogy mit tehet a testneveléstanár, általában véve a pedagógus, a szülő, hogy mozgásra ösztönözze a gyerekeket, Matei Linda határozottan azt mondta: azt, hogy példát mutat. „Ilyen egyszerű. Sem tanárként, sem szülőként nem várhatom el a gyermektől, hogy ne nyomja a telefonját, ha én sem bírom letenni azt. Nem várhatom el, hogy szabadidejében a gyermek mozgással töltse az idejét, ha én felnőttként a tévé, laptop vagy telefon társaságában töltöm azt” – hívta fel a figyelmet. Mint mondta: az aktivitás, a tevékenység kulcsfontosságú. olyan programok kitalálása, szabadidőbe vagy vakációba való beillesztése, melyek minél több aktívan töltött időről szólnak.

„Nagyon örülök, amikor a gyerekek elmesélik, hogy a vakációban síztek, túráztak, bicikliztek a családdal, fociztak apuval, tornáztak anyuval” – tette hozzá a pedagógus.

Bár most hidegebb van és hó, a tél legnagyobb része eddig enyhe volt, kevés hóval, így talán a kint tartózkodás varázsereje is csökkent idén. A szánkózás, sízés, korcsolyázás, hógolyózás december-januárban hiányzott a gyerekek életéből, akik talán még több időt töltöttek a négy fal között. Kérdésünkre, hogy mit lehet tenni a családban mindennek ellensúlyozására, Matei Linda azt válaszolta: számtalan egyéb aktivitás van a téli sportokon kívül, sőt! „Mivel fázós vagyok és a téli sportokat sem igazán kedvelem, különösen örültem az enyhe időjárásnak. Bátran biciklizhettem vagy szaladhattam anélkül, hogy félnem kellett volna a megfázás vagy a jeges út miatti balesetveszélytől. De ezen kívül a szabadtéri sportpályák nem zártak be.

Attól hogy télen sokáig nem volt hó, még ugyanúgy lehetett olyan sportokat űzni a szabadban, amiket a hó vagy a fagy nem engedett volna: görkorcsolyától elkezdve, a focit, a kosárlabdát, a röplabdát, a tollast, a teniszt – gyakorlatilag mindent a szabadtéri strandoláson kívül.

Ugyanakkor például több beltéri uszodája van Kolozsvárnak, így hát nincs kifogás” – mondta a pedagógus. Hozzátette, minden hozzáállás és akarat kérdése, illetve ha négy fal közé szorultunk, ismét millió tevékenység állhat a rendelkezésünkre, amire a karantén ideje nagyon jól megtanított. Az internet tele van ingyen elérhető, otthon végezhető testedzésekkel/testmozgással minden korosztály számára.

Nem választható el egymástól a testi és lelki nevelés

Matei Linda tornatárként nemcsak a gyerekek testi nevelésére fektet hangsúlyt, de lelki, érzelmi nevelésükre is. Így azt is megkérdeztük, elválasztható-e a lelki és fizikai nevelés egymástól. Az is felmerül, hogy feladata-e mondjuk az osztályfőnöknek, hogy a gyerekek mozgásos életmódjára is hangsúlyt fektessen. A pedagógus szerint kategorikusan nem választható ketté a fizikai nevelés a lelkitől.

„Egyik részünk sem működik a másik nélkül, csakis együtt. A test és a szellem közötti harmónia kialakítása talán a legnagyobb kihívás a mai ember számára. Egyre inkább felismerjük, hogy fizikai betegségeink hátterében lelki problémák húzódnak meg és vice versa.

A pszichoszomatikus testi tünetek már nem annyira ismeretlenek az emberiség számára, épp ezért én úgy gondolom, hogy nagyon sokat nyitottunk afelé, hogy a megfelelő kapukat nyissuk meg az egészségesebb életmód kialakítása irányában” – mondta a pedagógus. Úgy látja, az, hogy mozgásra ösztönözzük és bátorítsuk a gyerekeket, független attól, hogy mi a szakirányunk. A mozgásszegény életmód és az emiatt kialakult, már népbetegségként kategorizált túlsúly mindannyiunkat arra kötelez, hogy ezt valahogyan kézben tartsuk.

„Nyilván testnevelésszakosként picit könnyebb dolgom van osztálynevelőként, hiszen például az osztálykirándulások is nagyrészt a mozgásról és a sportról szólnak. Sőt az osziórák is. Ebben persze az is sokat segít, hogy az osztályom sportos beállítottságú, így külön öröm. De ennek hiányában is mindenképp ajánlom, hogy az osztálytevékenységek minél inkább aktívak és dinamikusak legyenek” – emelte ki.

Azt javasolja a pedagógusoknak, hogy a hosszú buszozós kirándulások alkalmával is igyekezzenek korlátozni a telefonhasználatot, helyette énekeljen a társaság, mondjon vicceket, vagy csak beszélgessenek egymással a kirándulók. „Abban hiszek, hogy minden gyerek jó valamiben, még azok is, akik holtig állítják, hogy ők semmilyen sporthoz vagy mozgásformához nem értenek.

Mivel sportpszichológiával is foglalkozom, gyakran nagyobb hangsúlyt fektetek a motivációs beszédekre és a gyerekek érzelmi fejlődésére, mint arra, hogy mondjuk egy adott talajtorna elemet mennyire helyesen képes elvégezni.

Ugyanis az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a legapróbb sikerélmények azok, amelyekkel igazán képesek fejlődést elérni” – mutatott rá Matei Linda. Hozzátette, a diákjai tudják, hogy ő jobban értékeli a próbálkozást és az akaratot, mint a kivitelezés helyességét – az önbizalom fejlesztése nagyobb előnyt élvez a munkájában, mint a fizikai képességeké.

Édeskevés a heti 1-2 testnevelés óra

Matei Lindát arra kértük, foglalja össze véleményét az aktuális tornatantervről, meglátása szerint elégségesek, megfelelőek-e a követelmények és mit változtatna, ha rajta múlna. Azt válaszolta, ha szabad kezet kaphatna, rengeteg mindent megváltoztatna, a tantervet rendkívül elavultnak tartja, nem beszélve az órák heti számáról – ami szerinte nevetséges. A testnevelés iskolai szintű oktatásának legfontosabb célja az, hogy a gyermek megismerkedjen a különböző sportágakkal, sporttevékenységekkel, mégpedig olyan szinten, hogy kialakuljon benne: a testmozgás a mindennapjai része legyen felnőtt korában is – támogatva így, hogy alakuljon ki a testi-lelki jóllét, a harmonikus kapcsolatot test és szellem.

„A heti óraszámot tekintve a testmozgás mindennapossá tétele semmiképp nem valósítható meg. A már amúgy is ellustult, képernyőbámuló társadalom mégis hogyan igényelné a mindennapi mozgást, ha egész iskolás korában csak heti 1-2 alkalommal »kellett« ilyesmit csinálnia?

Persze az olyan családok, akik életében nem szokatlan a mindennapos testmozgás, előnyben vannak e téren, minden elismerésem az övék” – fejtette ki Matei Linda. Mint magyarázta, ha rajta múlna, egyértelműen heti 5 óraszámban zajlanának a testnevelés órák korosztálytól és profiltól függetlenül, akárcsak Magyarországon, ahol ezt már megvalósították. 

„Természetesen nem mind az 5 óra a szokásos tesióra lenne, mert bevallom, azt én is unnám, nemhogy a gyermek.

Mivel a sport terén rengeteg terület van, a tevékenységeket minél színesebben és kreatívabban alakítanám ki, sportág-specifikusan: például egy óra testnevelés, egy óra labdajáték, egy óra úszás/vízi sport, egy óra küzdősport és egy óra ütős játékok – tenisz, pingpong, tollas, stb. Lehet ezt még színezni és kategorizálni persze. Ha a gyereket mondjuk az 5 kategóriából csak 2 érdekli igazán, akkor azokra járjon heti 5 alkalommal” – fogalmazta meg elképzelését a pedagógus. Mint mondta, abba bele sem mer gondolni, hogy egy ilyen változtatás mennyire felborítaná a mostani rendszert, de véleménye szerint már épp ideje lenne egy nagy reformnak.

(Forrás: kronikaonline.ro)