Koronavírus: nem jó a gyereknek, ha bepánikolt felnőtteket lát maga körül

Amiatt, hogy nem ismerjük a betegséget, és ilyen helyzetre nincs megfelelő stratégiánk, a koronavírussal szembeni félelem napról napra nő. Hétfő estig 17 hazai fertőzöttről volt tudomásunk, melyből öt személy már meggyógyult, de a megelőző intézkedések mértéke aggodalomra ad okot sokunk számára. Mindezek mellett a gyerekek szorongását is észre kell venni, és kérdéseikre megfelelő választ adni.

Hétfőn bejelentette a román kormány, hogy a koronavírusra (COVID-19) való tekintettel szerdától, azaz március 11-től március 22-éig felfüggesztik a hazai tanintézmények működését. Ez azt jelenti, hogy mind az óvodák, mind az iskolák kötelékébe tartozó gyermekek otthon maradnak. Azért csak szerdától, magyarázta az operatív testület, hogy legyen idő a szülőknek megszervezni a gyerekek otthoni felügyeletét. 

Az iskolai kényszerszünet a koronavírus terjedésétől függően hosszabbodhat, sőt összeérhet a húsvéti vakációval, ez viszont már komoly gondot okozhat a gyermekes szülőknek –  amennyiben a felnőtteknek járniuk kell a munkahelyükre. Ha megoldható, hogy otthonról dolgozzanak, és a munkaadó is támogatja, ajánlja ezt a lehetőséget, úgy könnyebb lemenedzselni a gyermekek otthonmaradását. 

Dolgozni. Otthonról

Violeta Alexandru munkaügyi miniszter tegnap Facebook-bejegyzésben is kérte a munkaadókat, kezeljék a munkaidőt rugalmasan azokkal szemben, akinek erre szüksége van, ugyanakkor körlevélben szólította fel a belügyminisztérium az állami és magánintézményeket, mérlegeljék annak lehetőségét, hogy alkalmazottaik egy része otthonról dolgozhasson. 

Bencze Hajnalka HR-es szakember úgy látja, a termelésben dolgozók számára jelenthet gondot a vírus elharapódzása. Nyilván bármilyen termelést leállítani nem egyszerű döntés, többféle megfontolás eredménye lehet. 

Ahol azonban ügyfélszolgálat működik, ott választhatja a cég azt, hogy rotációban, 4 óránként váltják a munkatársak egymást, más esetben viszont a rugalmasságot, a gyerek otthon tartását, s a szülő otthonról való dolgozását támogatja a szakember. 

A rémisztő hírek a gyerekeket, fiatalokat is érdekli. Ezt támasztja alá Asztalos Ágnes, iskolai tanácsadó tanár is, aki azt mondja, először bő három héttel ezelőtt hozták fel a témát az elemisek. „Vajon, hozzánk is fognak küldeni a vírusból? Miért akarnak vajon annyi embert elpusztítani?” – kérdezte egyikük. „A gyerekek is meghalnak?” – így a másik. A szemükben ott van a szorongás, mondja a szakember. 

Mit kell tenni ebben a helyzetben, amikor megelőző intézkedésként az iskolákat, napköziket, óvodákat is bezárják az országban?

Tényszerűen, nyugodtan, kevés és érthető szóval, a gyerekek szintjén magyarázzuk el, hogy mi van most. Értelmezzük a szavakat, amelyek most olyan gyakran elhangzanak: mi az a karantén, vesztegzár, beszéljünk arról, hogy miért maradnak el a rendezvények, a sportesemények – milyen céllal rendelték el a korlátozást az illetékesek – tanácsolja Asztalos Ágnes. Csakis valós, megerősített, hiteles forrásból származó információkra támaszkodva szóljunk a koronavírus-járványról, tájékozódásra az UNICEF magyar oldala kiváló.

Asztalos Ágnestől kaptuk…

Ha szükséges, az egészségügyi minisztérium naponta kibocsátott helyzetjelentése alapján mondjuk el a hazai tényeket. Keveset mondjunk, de jól hallgassunk – hogy a gyerekek merjenek kérdezni, merjék kimondani minden gondolatukat, érzésüket ezzel az új helyzettel kapcsolatosan. Ne hagyjuk magukra őket! 

Hangsúlyozzuk ki, hogy mit tehetünk mi, mindannyian a vírus terjedése ellen. Ne a tehetetlenséget sugározzuk! Bízzunk a hatóságokban – legalábbis próbáljuk meg ezt közvetíteni a gyerekek felé. 

És legyünk nagyon tudatosak, meggondoltak: vigyázzunk a szavainkra, hagyjuk most az összeesküvéselméleteket, a fantáziálgatásokat – legalábbis a kisebbek jelenlétében, és ha van is bennünk félelem, próbáljunk meg nyugodtak maradni, javasolja továbbá a szakember. 

Nem sok minden lehet rettenetesebb a kisebbek számára, mint ha bepánikolt felnőtteket látnak, olyasmiket hallanak, amit nem értenek, a nagyok legyintenek, ha ők kérdeznek – és az egész egy megfoghatatlan, értelmezhetetlen félelemgomolyag lesz, amitől nagyon lehet szorongani. Ha a világ egy félelemkeltő hely, ahol bármi megtörténhet, s még anyu is retteg – ki fogja a kicsiket megvédeni?

Betegség, járvány, halál – ezek a témák most mind-mind foglalkoztathatják a gyerekeket. Tegyük lehetővé, hogy öntsék szavakba, ami őket foglalkoztatja. Beszéljünk és beszélgessünk. Ugyanakkor csökkentsük minimálisra a tévét, híradót, telefont, internetet, és csak annyi információt engedjünk be, ami szükséges ahhoz, hogy kövessük a fejleményeket. A többire, a hisztériakeltésre nekünk sem, a gyerekeknek pedig végképp nincs szükségük, állítja Asztalos Ágnes. 

(noileg.ro)