Kik azok, akik leöntik a híres festményeket és kik állnak mögöttük?

Szakítottak a hagyományos tiltakozási formákkal, híres képeket öntenek le, az aszfalthoz ragasztják magukat, épületeket borítanak be festékkel – így próbálják felhívni a figyelmet a bolygó ökoszisztémájának összeomlásával fenyegető veszélyekre a Just Stop Oil aktvistái. De mit érnek el ezzel?

Mit éreznek, amikor valami gyönyörűt és felbecsülhetetlen értékűt elpusztítanak a szemük előtt? Felháborodnak? Jó! Hol van ez az érzés, amikor azt látják, hogy a bolygót pusztítják el? Ezt a festményt üveg védi, rendben van (...), de a gyerekeink jövője nincs”

– mondja egy Just Stop Oil radikális klímavédelmi mozgalom nevét viselő fehér pólóba öltözött férfi, miközben Vermeer Lány gyöngy fülbevalóval című festménye mellé ragasztja a kezét a hágai Mauritshuisban. Társa a homlokát igyekszik olyan pozícióban a képhez nyomni, hogy odafogja a ragasztó az azt borító üveghez. Az akcióról készült felvételen a képtár döbbent látogatói is hallhatók, akik finoman szólva nem értenek egyet a történtekkel.

De reagálnak, és a Just Stop Oil (JSO) aktivistái éppen ezt akarják elérni. Azt, hogy a közbeszéd minden szintjén témává tegyék a fosszilis energiahordozók használatának veszélyeit, a klímaváltozás okozta problémákat és a megoldási lehetőségeket.

A szervezet még nincs egyéves, 2022 elején jött létre, megalakulásában szerepet játszott, hogy a tavaly őszi glasgow-i COP26-on, az ENSZ aktuális éghajlatváltozási konferenciáján kevés előrelépés történt a párizsi klímamegállapodás végrehajtása érdekében, illetve, hogy a brit kormány közölte: kiterjeszteni tervezi az olaj- és gázkitermelést az Északi-tengeren és eltörli a palagáz-kitermelés tiltását.

© AFP / Carlos Jasso

Az első akcióikat áprilisban hajtották végre, kezdetben benzinkutakat, tartálykocsik haladását blokkolták és olajterminálokat szálltak meg Anglia több pontján. Az akciók során százával tartóztatták le a résztvevőket, a JSO-nál mégis úgy látták, mindez nem elég annak eléréséhez, amit konkrét célul tűztek ki: hogy rávegyék a brit kormányt tervei visszavonására (a palagáz-kitermelés újbóli engedélyezéséről szóló döntést az új brit miniszterelnök, Rishi Sunak első intézkedései között eltörölte).

Nem működött. Amikor a legkézenfekvőbb dolgot tettük, olajcégeket vettünk célba, nem sikerült az áttörés. Aktivisták évtizedek óta világszerte lépnek fel közvetlenül az olaj- és gázipari vállalatok ellen, de ezek az akciók nem jutnak el sem a közvéleményhez, sem a médiához”

– magyarázta a Sky Newsnak Emma Brown, a szervezet egyik szóvivője.

Más taktika

Egy ideje már rendszeresen lehet hallani az akcióikról, amelyek közül többnek a híre bejárta a világsajtót:

Március közepén az egyik aktivistájuk gyorskötözővel a kapufához rögzítette magát a nyakánál egy Premier League-meccsen.

Július elején többen Da Vinci Utolsó vacsorájának egyik másolatához ragasztották magukat.

A Formula–1-es Brit Nagydíj közben, a rajtnál történt baleset után berohantak a pályára, és leültek az aszfaltra, miközben a versenyautók még a pályán voltak.

Rendszeresen blokkolnak utakat és átkelőket, október közepén például a Temzén átvezető II. Erzsébet királynő hidat kellett lezárni közel két napra, mert két aktivista felmászott a hídszerkezetre.

Festékkel borítanak be épületeket, legutóbb a klímaszkeptikus elemzőintézet, a Global Warming Policy Foundation londoni központját és a Harrods üzletházat.

A hágai ragasztós akció előtt két fiatal a londoni National Galleryben paradicsomlevessel öntötte le Van Gogh Napraforgók című festményét.

Októberben azért is kerültek be olyan gyakran a hírekbe, mert úgy döntöttek, mindennap demonstrációt tartanak London belvárosában. Az aktivisták, akik rendszerint narancssárga láthatósági mellényt húznak, amikor akcióba lépnek, a tenyerüket általában egymáshoz vagy az aszfalthoz ragasztva állították le hosszabb-rövidebb időre egy-egy út vagy csomópont forgalmát, zárták le a Waterloo hidat vagy blokkolták az Abbey Road legendás zebráját.

(hvg.hu)