Hobo: „Lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van?”

Dalszövegeit koldusok éppúgy idézik, mint Orbán Viktor. Sehova nem tartozik, ezért mindkét oldal számára gyanús, de ezzel nem foglalkozik. Hé, Magyar Joe! címmel új darabbal és az ahhoz kapcsolódó új albummal jelentkezett, jövő márciusban életműkoncertet ad az Arénában. Földes Lászlóval, azaz Hobóval beszélgettünk a köztünk élő angyalokról, a kultúrharcról és arról, miért nem érzi magáénak Magyarországot és miért imádja mégis a hazáját.

hvg.hu:  Évekkel ezelőtt azt írta önről Sebők János, hogy több dalt írt Magyarországról, mint az egész szakma összesen. Új albuma, a Hé, Magyar Joe! szintén ezt a hagyományt követi. Hogy lett a Hey, Joe hőséből Magyar József?

Hobo: Nincs igaza, ez az anyag a bűnről, a lelkiismeret-furdalásról, Isten kereséséről, a magányról, a szégyenről és a reményről szól. Az pedig, hogy mindez a mai Magyarországgal összefügg, természetes. Az összes szereplő, a szerzők és a közönség is ide tartozik. A Hey, Joe című számot egy fehér country-énekes, Billy Roberts írta 1962-ben, de Jimi Hendrix tette világhírűvé az 1966 végén kijött zseniális feldolgozásával. Itthon Radics Bélától hallottam először, nagyon hitelesen játszotta, de alig lehetett érteni a szövegét, és amúgy sem tudott senki akkoriban angolul. Lefordítottam és elkezdtem nyomni a HBB-vel, majd amikor Deák Bill Gyulát bevettük, írtam belőle egy kétszereplős minidarabot. Ez a zenekar egyik legnagyobb sikere lett, én is nagyon szeretem, és azóta is játszom folyamatosan. Idén, év elején valahogy beugrott, hogy ha nekem lehet amerikai nevem, a Hobo, akkor a Joe is lehet magyar. És megírtam Magyar József történetét, amiben szó van a családjáról, ifjúkoráról, hogy elvette az első nőt, aki lefeküdt vele, aki aztán megcsalta és porig alázta, ő pedig az apja vadászpuskájával megölte, majd feladta magát, börtönbe került, leülte a büntetését, és kikerült erre az új Magyarországra. A kulcsdal Az angyalok is itt járnak körülöttünk. Benne van, hogy mi leginkább csak az ördögöt vesszük észre, pedig itt van a jó is.

hvg.hu: Korábban azt mondta, „nem elsőrendű feladata a rocknak, hogy az országot és a társadalmat ábrázolja, vagy bírálja. Bármennyire is keserű kijelentenem, de ez a zene elsősorban szórakoztató jellegű és ez így van rendjén.” Az ön albumai korántsem csak szórakoztatók, de lehet, hogy ez is a feladatuk?

Hobo: Nagyon kevesen vagyunk, aki szerint igen. Volt a Kex, volt Cseh Tamás és talán vagyok én. A többiek nemigen foglalkoznak ezzel. De nem kell haragudni rájuk, hiszen ők nem a mondanivalóért zenélnek, hanem örömüket és a sikert keresik benne. Szerintem ez természetes. Én azt sem tudom, hogy kerültem ebbe a „szakmába”, mivel amatőr vagyok a mai napig. Saját szórakoztatásomra kezdtem el zenélni, ma is ez a helyzet. Nem is vagyok elég jó. De nem azért csinálom ezt, hogy kritizáljam a társadalmat, hanem azért, mert ilyen vagyok, mert ez magától jön, függetlenül attól, hogy nem ez a cél. Egyébként nem csak társadalomkritikákat írtam, volt azért szó Piroskáról, mesélő erdőről és másról is. 

hvg.hu: Az Új Magyarország című dalban azt látja a főhős, hogy itt egymást gyalázzák álnéven ismeretlenek, a gyerekek nyugatra mennek, hízik a nomenklatúra. Ezt csak a Joe látja így, vagy ön is?

Hobo: Látja, megint visszatért a média mániájához, hogy mondjak valamit az éppen uralkodó jobboldalról, holott az előző, bal sem volt különb. Joe kijön a börtönből, és nem tudja kikerülni azt az állapotot, ami most Magyarországon van. Hogy hiába vezekel, a társadalom és önmaga előtt is bűnös marad. A történetnek ezzel nincs vége, mert még őhozzá is leszáll egy mentőangyal, hogy a bűne terhével, szégyenével együtt élhessen valahogy. Ám, ha valaki ráismer a szöveg alapján az országra, nem baj. Már többször megpróbáltam reagálni arra, amiben élünk, legutoljára a Circus Hungaricusban, vagy az Ady estemben. Ha máskor megtettem, most miért ne tenném? Csináljak úgy, mint ha a ma fenékig tejföl lenne? Ne írjam le, hogy kijön ez az ember a börtönből, és be van szarva, mert nem kap munkát, nem tud hol aludni, mert elviszik a hajléktalanokat?  A 80-as évek elején úgy gondoltam, hogy „szelep vagyok az ország fenekén”. Melyik filmrendező, író, vagy zenész vette ezt észre magáról? Ki merte ezt megcsinálni akkor? Vagy a 80-as évek végén a Másik Magyarországban, hogy „Ki állította meg az órát, nehéz idők jönnek”?

© Facebook

hvg.hu: „Másik Magyarország, félek tőled” – így folytatódik a szöveg.

Hobo: Amikor 10-12 évesen megláttam, hogyan élnek a kommunista arisztokrácia tagjai – én is innen származom – nagyon nem tetszett a világuk. Akkor, ösztönösen, kisfiúként indultam el ezen az úton. A 60-as években kezdett bennem tudatosulni a szembenállás, amikor mindenkit vertek a rendőrök a haj miatt, aztán a 70-es években elkezdtem írni, de ekkor már több barátom, Eörsi István, Rajk László, a Kex, vagy a Syrius tiltva voltak. De ma sem érzem, hogy ez a Magyarország az enyém lenne, nem tudom elfogadni a meggyökerezésben levő gyűlölködést. A dolog lelkileg és morálisan jobb volt a Kádár-rendszer alatt, mert akkor legalább összetartottunk, kigúnyoltuk a bunkók gőgjét. Szeretnék írni és énekelni valamit arról, hogy mégis miért is maradtam itt, ebben a rohamosan romló világban. Szeretném megmutatni azokat az embereket, műveket, helyeket, eseményeket, amik nekem a hazámat jelentették és jelentik ma is. Sokszor mondtam már, ez az én hazám, de nem az én országom.

hvg.hu: A Nemzeti Színház benne lenne ebben fordított Másik Magyarország darabban?

Hobo: Hatodik éve ott vagyok, és azt látom, hogy szédületesen feljött és nagyon mély értékeket közvetít. Emellett eddig minden ötletemet megvalósíthattam, a Hé, Magyar Joe! szövegének cenzúrázása fel sem merült, minden szó úgy maradt, ahogy eredetileg megírtam. Nemrég meghívtam egy zsidó barátomat az Ady-estre, ami már három éve megy. Előtte megkérdezte, hogy miért játszom a fasiszta Vidnyánszky színházában. Meg van hülyülve? Én egy fasiszta színházban?  Eljött, megnézte az előadást, tetszett neki. Szerepel benne A bélyeges sereg című vers is, ami a zsidókról szól. Megkérdezte, nem félek-e? Hát, mitől félnék?

© Reviczky Zsolt

hvg.hu: Ma ennek a másik Magyarországnak az egyik legaggasztóbb problémája, hogy nagyon sokan mennek ki külföldre. Erről szól a Nem lehet két hazám című dala. Két évtizede jelent meg, de a máról szól.

Hobo: Piszok rossz érzés, hogy az ember megír valamit, és az 20-40 év múlva is érvényes, mert a helyzet ugyanolyan szar, és ez a dolog megint aktuális. Az új lemezen is van ilyen dal. „Görnyedt anyóka megy a templomba, sírban van az ura, nyugaton a fia…”. A fiatalok közül minden második el akar menni. Ez tragikus. És még az is jobb nekik, hogy nyugaton ők csak fehér migránsnak számítanak. Nem azért mennek el, mert nem szeretik József Attilát, vagy nem azért mennek oda, mert ott játszik a Rolling Stones vagy ott Shakespeare-t játszanak eredetiben. Hanem azért, mert itt valami baj van. Hogy törvényt hoznak a hajléktalanok ellen, hogy kórházak helyett stadionok épülnek. Miközben kifut a Vidi meg a Fradi a pályára, és az egyikben van két magyar a másikban meg három. De azt szokták mondani, hogy amíg van egy fa, vagy egy virág, addig újra lehet kezdeni. Közben minden ez ellen megy. A család ellen, a hülye televíziók a nemzeti kultúra ellen. A tévékben évek óta pofázó karrirerpolitikusok lassan harminc éve szítják a gyűlöletet és jól megélnek belőle. Sosem tűnnek el.

hvg.hu: Az Isten keresése című dalban Joe-ról kiderül, hogy csak a költőnek, József Attilának hisz. Ez mennyire szól önről? Az egész sztoriban mennyi az önéletrajzi elem?

Hobo: Vannak ilyenek benne. A zene érkezése előtt számomra két Biblia létezett: az egyik a Svejk, a másik József Attila. Az előbbi miatt tudtam elviselni a hülye iskolákat, a katonaságot, vagy a rendőrségi balhékat. József Attila pedig azért volt fontos számomra, mert a verseit úgy értelmeztem, mint üzeneteket. Egy bajba jutott ember üzeneteit egy másikhoz. „De énnekem/pénzt hoz fájdalmas énekem/s hozzám szegődik a gyalázat.” Úgy éreztem, hogy ez én vagyok, hiába írta József Attila. Csak én nem tudom ilyen jól megírni.

hvg.hu: Mit szól ahhoz, hogy a ma megint fellobbant kultúrharcban többek között Ady és József Attila életművét is kikezdték, mondván, hogy őket a baloldal megvette? 

Hobo: Térdig gázolunk a szarban. Én sehova nem tartozom. Ezek azért gyűlölnek, mert azt hiszik, azokhoz tartozom, azért nem megyek közéjük. Azok meg viszont.  Mindenféle harc folyik. Nem tudom, éppen ki van soron, lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van? Semmi. Nem is értem, hogy valakit a világnézete miért zár ki egy művészeti közösség, ahol mondjuk, rajzolni kell, vagy énekelni, előadni? Miért baj az, ha valaki nemzeti érzelmű, a másik meg liberális? Én nemzeti liberális vagyok, mert engem nem zavar, ha másnak más a világnézete. De ugyanolyan nemzeti identitásom is van, különös tekintettel a magyar történelemre és kultúrára. Megy a nagy kultúrharc, mocskolják egymást, ahelyett hogy az energiáikat arra fordítanák, hogy bemutassák, micsoda kincs van itt, a ValóVilág meg celebvilág alatt. Hogy jutottunk idáig, hogy ennyire domináljon mindent a politika? Hogy nem az az érdekes, amit csinálsz, hanem az, amit mondasz. Jön nekem valaki, hogy a Wass Albert milyen nagyszerű. Ez rendben, miért ne szerethetné? Én József Attilát szeretem, az miért baj? Talán Wass Albert a jobb költő?

© Reviczky Zsolt

Beszóltak, hogy felléptem Deák Bill-lel Tusványoson, és ezzel Orbán szekerét tolom. Tízezer ember tombolt a koncerten és egyetlen politikussal sem találkoztam. Miért gondolja bárki, hogy Orbán vagy korábban Gyurcsány miatt jönnek oda? 1990 óta járok Erdélybe fellépni. Vagy miért baj az, hogy október 23-án felléptem a Műegyetem előtt? Ahol egyébként eleresztettem Faludy György 1956, te csillag című versét, és megmondtam a televíziósoknak, hogy ha ezt kiveszik belőle, nem járulok hozzá a közléshez. Nem jött oda senki, nem mondtak beszédet, se Tusványoson, se október 23-án. Nemrég egy vidéki művelődési házban koncert után gratulált az igazgató és kérdezés nélkül elmondta, hogy amíg ő itt van, addig Koncz Zsuzsa be nem teszi a lábát oda. Megkérdeztem tőle: „Már egy táncdalénekesnőtől is beszartok?”

hvg.hu: A kultúrharc kirobbantói azt mondják, az a baj, hogy még mindig a balos művészeknek megy a pénz, ők uralják a kultúra területeit, miközben nem hagynak teret az jobbos művészeknek.

Hobo: Erről több próféta jut eszembe, akik mind a mai napig azt mondják, hogy az apámnak köszönhetek mindent. 73 éves vagyok, 50 éve vagyok a pályán. Túl vagyok hatezer fellépésen. Dalaimat nem játssza a rádió, nem vagyok jelen a televízióban, és így is meg lehet csinálni. Anélkül, hogy az ember beálljon ide vagy oda. Ez az embereknek köszönhető. A szeretetük és hűségük megvédett mindentől, még önmagamtól is. Szabad maradhattam. Az volt a taktikám, - ami nincs - hogy a közönség nem hülye. És ez bejött.

hvg.hu: Az Utcazene című számban több régi Hobo-dalt is megidéz a gyilkosból lett utcazenész (Oly sokáig voltunk lent, Tobacco Road). Ez már az életműkoncertet vetíti előre?

Hobo: Ezek önparódiák. Egyszer télen átmentem a Ferenciek téri aluljárón. Az ott dolgozó munkásoknak meleg levegőt fújtak és ott melegedett jó néhány hajléktalan. Utánam üvöltötték: „Oly sokáig voltunk lenn, nem is tudjuk, milyen fenn”. Vagyis, ha megcsináltál valamit, kiadod, az utána elkezdi a saját életét élni. És ha rájuk gondolok, vagy arra a koldusra, aki nem fogadott el tőlem pénzt, mert, mint mondta, már annyit kapott tőlem a dalokkal, versekkel, megmelegszik a szívem.

hvg.hu: Az idézett sort egyszer Orbán Viktor is felhasználta a beszédében.

Hobo: Őt nem, én csak a hajléktalanokat hallottam.

hvg.hu: És elkérte a miniszterelnök öntől?

Hobo: Dehogy kérte, de nem is kell. Mondom, ami egyszer kiment, az már éli a saját életét. Nem tudsz mit csinálni.

hvg.hu: Ha jól számoltam, ez a 23. album, amit vagy zenekarral, vagy szólóban elkészített. Vannak olyanok ezek között, amik ön szerint kiemelkednek az életműből?

Hobo: A Csavargók tízparancsolata, a Hobo Sapiens című könyvem, a monodrámáim, költői estjeim, színdarabjaim számomra ugyanolyan fontosak, mint a lemezek.  Egyébként sem szeretem visszahallgatni a lemezeimet, élőben szeretek játszani. De ha nagyon erőlteti ezt a kérdést, négy albumot emelnék ki: a Vadászatot, a Tábortűz mellett-et, a Circus Hungaricust és az új albumot, a Hé, Magyar Joe-t.

© Reviczky Zsolt

hvg.hu: Márciusban életműkoncertet ad. Rengeteg zenésszel játszott az elmúlt 40 évben, kik lesznek ott az Arénában? Milyen program várható? 

Hobo: Két társaság lesz. Egyrészt azok a zenésztársaim, akikkel a mostanit és az előző Bob Dylan-lemezt csináltam. A néhai Hobo Blues Bandből pedig Póka Egon, Tátrai Tibor és Deák Bill Gyula lesznek velem. Itt össze kell kapcsolnom az összes műfajt, amiben megjelentem. Fel kell mutatnom, hogy a költészet, a színház, a régi tradicionális rockzene (Rolling Stones, Doors), a blues, a HBB hagyományai, a szólólemezeim és az előadói estjeim és a Hé, Magyar Joe! hogyan folynak össze. Olyan dramaturgiát kell kitalálnom, amiben ez a sokszínűség magától értetődőnek, természetesnek tűnik. Mivel mindig gyalázatos ripacs voltam, bejövök a pávatollakkal a fenekemben, mutogatom magam és talán nem dobálnak meg paradicsommal.

(hvg.hu9