Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója, hatvan éve, 1957. február 9-én halt meg a portugáliai Estorilban. Személye és neve egy olyan korszakot szimbolizál, amelynek tárgyilagos, „sine ira et studio", azaz harag és részrehajlás nélküli megítélése a történelmi távlat ellenére is, még várat magára. A Horthy-korszak mindenre kiterjedő tárgyilagos értékelése a magyar történetírás máig lezáratlan fejezete.
„Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelen hazaszállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számomra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködöm benne. Mély a tenger és végtelen... de mélyebb szeretetem mely szülőhazámhoz fűz, és nagyobb vágyódásom mely a magyar földre, a magyar nép körébe hazavonz!"
(Horthy Miklós: Emlékirataim)
Horthy Miklós személye és a két világháború között nevével fémjelzett korszak megítélése még napjainkban is ellentmondásosnak tekinthető. Az 1945 utáni hivatalos történetírás leegyszerűsítve csak „Horthy-fasizmusként" aposztrofálta azt a valamivel több, mint huszonnégy évet, amelyet 1920. március 1-től, kormányzóvá választásától 1944. október 16-ig, a hatalomból történt eltávolításáig az ország élén töltött.
A négy évtizedes kommunista diktatúra idején neve szitokszónak számított,
nyilván nem elvonatkoztathatóan közismerten erős antikommunizmusától, és Magyarország második világháborús szerepvállalásától. Pedig maga a két és fél évtizedig tartó Horthy-korszak is több olyan egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható, amelyek között markáns politikai különbség mutatható ki, és amelyekben a kormányzó szerepe sem tekinthető azonos súlyúnak. Horthy Miklós altengernagy, az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának utolsó főparancsnoka a Monarchia végnapjaiban, 1918. október 31-én vonult vissza az aktív szolgálattól.
Politikai pályafutásának első szakasza 1919. május 31-én kezdődött el, amikor Károlyi Gyula gróf szegedi ellenkormányának hadügyminiszterévé nevezték ki. Horthy politikájának ezt követő gyors felívelésében komoly szerepet játszott az, hogy az Antant Ferenc József császár egykori szárnysegédjét, a világlátott és öt nyelven beszélő admirálist tekintette egyetlen komoly tényezőnek a románok megszállta, és a Károlyi-féle őszirózsás forradalom, illetve az 1919-es kommün bukása utáni belpolitikai zűrzavarokkal terhelt Magyarországon.
November 16-án az Antant képviselőjével, George Russel Clark brit diplomatával történt megállapodás alapján vonult be csapataival Budapestre, és a Nemzetei Hadsereg fővezérként felügyelte a román megszálló csapatok kivonását a fővárosból, illetve a Tiszántúlról.
Hosszas tárgyalások után a nemzetgyűlés 1920. március 1-én - az aznap elfogadott 1920. évi II. törvénycikk alapján – Magyarország kormányzójává választotta. A Horthy-korszak második, bethleni konszolidációnak nevezett szakasza a konzervatív-liberális politikai elveket valló gróf Bethlen István, a 20. század egyik legtehetségesebb magyar politikusának 1921. április 14-én miniszterelnökké történt kinevezésével vette kezdetét.
Bethlen egy évtizedes miniszterelnöksége valóságos csodát tett a vesztes, és a trianoni békeszerződéssel megcsonkított országgal. A világháborúban kivérzett ország belpolitikai helyzetét tovább súlyosbította a Károlyi-féle népköztársaság, valamint a kommün hónapjai okozta felfordulás, és természetesen az 1920. június 4-én aláírt békeszerződés.
A bethleni évtizedet tekinthetjük a Horthy-korszak legprosperálóbb szakaszának.
A szétzilált, vágtató inflációval terhelt gazdaságot az 1924-ben elkezdett úgynevezett szanálási programmal hozta rendbe; 1924-ben felállította a Magyar Nemzeti Bankot, az ország 250 millió aranykoronás népszövetségi hitelhez jutott, és 1927-ben a pénzügyi reform záróaktusaként bevezették a stabil fizetőeszközt, a pengőt.
Bethlen külpolitikája ugyancsak komoly sikereket ért el. Annak ellenére, hogy mélyen royalista meggyőződésű volt, komoly szerepet játszott IV. Károly király 1921. októberi, második visszatérési kísérletének meghiúsításában, felismerve, hogy a Habsburg-restauráció Magyarország megszállását, és szétdarabolását eredményezné.
Bethlen szüntette meg azt a külpolitikai karantént is, amelybe a trianoni Magyarország 1920 után jutott.
Külpolitikájának sarokpontját a békés, etnikai alapú revíziós törekvések alkották, amelyet az akkori nagyhatalmak, elsősorban Nagy Britannia és Olaszország diplomáciai támogatásával vélt elérhetőnek.
Első látványos külpolitikai sikerét az 1927-ben aláírt olasz-magyar barátsági szerződés jelentette, de Angliával, Ausztriával és a weimari Németországgal is sikeresen fejlesztette a diplomáciai kapcsolatokat. Belpolitikai reformjai közül kiemelendő az 1923-as Bethlen-Peyer paktum, a szociáldemokrata párt önálló politikai tényezőként történt elismerése, a többpárti parlamenti rendszer, a sztrájkjog törvénybe iktatása, valamint a Nagyatádi-földreform részbeni támogatása. A Bethlen-kormány sokat tett az ország kulturális felemelkedésért is.
Ezt célozta többek között a kabinet vallás-és közoktatásügyi minisztere, gróf Klebersberg Kunó nevével fémjelzett népiskolai reform bevezetése.
A bethleni évtized idején a kormányzó távol tartotta magát a napi politikai ügyektől,
és államfőként közjogi értelemben inkább a mai köztársasági elnökhöz hasonló képviseleti illetve reprezentatív feladatokat látott el.
Az 1929. októberi New York-i tőzsdekrach után kibontakozó gazdasági világválság jelentős változásokat hozott a magyar belpolitikában is. A Horthy-korszak harmadik szakasza Gömbös Gyula kormányzásának kezdetéhez köthető. Az 1932. október 1-én hivatalba lépett Gömbös-kormány radikálisan szakított Bethlen konzervatív-liberális politikájával; ekkor kezdett el beszivárogni a magyar közéletbe az úgynevezett „modern korszellem".
A gömbösi „Nemzeti Munkaterv" 95 pontja, és a miniszterelnök erőteljes centralizációs törekvései az olasz, Mussolini-féle korporációs rendszer magyarországi bevezetésére tett kísérletként értékelhetők. Gömbös jelentős fordulatot hajtott végre a külpolitikában is.
Ő volt az első külföldi kormányfő, aki 1933-ban, Adolf Hitler január 30-i hatalomra jutása után felkereste az új kancellárt. Noha Gömbös Gyula legfőbb szövetségesének Mussolinit tekintette, miniszterelnöksége alatt kezdődött el az erőteljes német orientáció.
Loan Good day , we are private lenders and We offer urgent personal/commercial loans at affordable (...)
Loan Offer Good day , we are private lenders and We offer urgent personal/commercial loans at affordable (...)
Loan Offer Good day , we are private lenders and We offer urgent personal/commercial loans at affordable (...)
adj fel hirdetést
VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek