Gyerekek és internet: engedjük, ne engedjük?

A technika változik, de a gyerekeket sújtó valós problémahalmaz – erőszak, iskolai zaklatás, szexuális bántalmazás, pszichés zavarok – alig. A digitális világban a szülőknek és a tanároknak kell utolérniük a gyerekeket, akiknek viszont ezen a területen is gondoskodásra, útmutatásra van szükségük.

(forrás: hvg.hu)

A nyugati gyerekek már természetesen mozognak a digitális világban. Egy idei német vizsgálat szerint a tízévesek közül szinte mindenki internetezik. Az okostelefonok és táblagépek terjedésével egyre korábban indul az önálló használat: a Common Sense Media nevű amerikai szervezet 2013-as felmérésében azt találta, hogy a két év alattiak 38 százaléka már kezeli az érintőképernyős készülékeket, közel négyszer annyian, mint két évvel korábban, miközben a tévézés mértéke gyakorlatilag nem változott ebben a korosztályban. Magyarországon már 2011-ben a 9-16 évesek 95 százaléka csatlakozott legalább heti 1-2 alkalommal az internetre, 60 százalékuk volt rendszeres internethasználó.

Ha az internet és gyerek szavakra keresünk, a találatok túlnyomó többsége az online veszélyeivel és a médiafogyasztás egészségkárosító hatásaival foglalkozik, esetleg előíró jelleggel fogalmaz meg arra vonatkozó állításokat, mennyit töltsön a gép előtt a gyerek. Ez nem különösebben meglepő, tekintve, hogy ezeket a digitális „bevándorló”, felnőtt generáció jegyzi. Hasonló, az utódok erényeit övező aggodalom kísérte az írásbeliségtől a könyvnyomtatáson át a televízióig a nagy társadalmi hatású technikai újítások mindegyikét.

Nem megoldás tiltani

Ám míg a technika változik, a gyerekeket sújtó valós problémahalmaz – erőszak, iskolai zaklatás, szexuális bántalmazás, pszichés zavarok – alig. A technológia láthatóbbá teszi a gondokat, de nem ez okozza az emberi szenvedést – mutatott rá Sonia Livingstone, a London School of Economics szociálpszichológia professzora, az EU kids online nevű, a gyerekek nethasználatával foglalkozó páneurópai kutatás vezetője. Az online világban a boldoguláshoz valóban szükség van új ismeretek elsajátítására – ilyen többek között annak a belátása, hogy amit egyszer közzétettünk, az örökké visszakereshető marad.

De a biztonságos böngészés alapjait először a gyereke képeivel a netet teleszóró szülőnek kell megtanulnia. Nem megoldás tiltani, elrángatni a gyereket a gép elől, csupán azért, mert a felnőtt nem ismeri ezt a közeget. Livingstone, aki magukat a gyerekeket kérdezte online élményeikről, kimutatta, hogy a kedvező netes tapasztalatok pozitív korrelációban vannak a kellemetlen, veszélyes mozzanatokkal; a korlátozással tehát csökkentjük ugyan a rizikót, de egyúttal lehetőségek sokaságától is megfosztjuk a gyerekeket – például, hogy ellenálló-képességet fejlesszenek ki a jövőbeli ártalmakkal szemben.

10 jó oldal

Foglalkozni inkább azzal érdemes, hogy miként lehet az internet „jobb hely” a gyerekek számára – ehhez pedig meg kell hallgatni, hogy ők mit szeretnének, és mit hogyan élnek meg, hiszen máshogy látják a dolgokat, mint a felnőttek. A digitális világban a szülőknek és a tanároknak kell utolérniük a gyerekeket – viszont a kicsiknek ezen a területen is gondoskodásra, útmutatásra van szükségük, arra, hogy legyen kivel átbeszélniük a dolgokat, ugyanúgy, mint az élet bármely más területén.

Ebben a józan ész mellett számos szervezet és kiadvány segíti felnőtteket, itthon ilyen többek között a nevelők médiaismeretének fejlesztésével foglalkozó Televele Médiapedagógiai Műhely, vagy a mobil eszközökkel kapcsolatos felkészítéssel és internetbiztonsággal foglalkozó mobiloktatas.hu. Noha ma már remek, kifejezetten a gyerekekre szabott weboldalak és mobilalkalmazások vannak piacon valamennyi korosztály számára, a szülők nem ismerik ezeket – állítja Livingstone.

Tíz jó gyerekfilmet vagy gyerekkönyvet bárki fel tud sorolni, míg tíz ilyet oldalt valószínűleg csak kevesen. Pedig ha a felnőttek képesek lennének a megfelelő tartalmak felé terelgetni a gyerekeket, akkor ők talán kevesebb időt töltenének online kutakodással, így jó eséllyel csökkenne annak az esélye is, hogy böngészés közben kellemetlen hatások érik őket.

Etióp digitális banditák

A mobileszközök térhódítása a tartalmon túlmutató kérdéseket is felvet. Aki látott már gyereket tablettel a kezében, tudja, hogy az egész kicsik számára is természetes az érintőképernyős kütyük használata. Amint megkaparintják, rögtön tudnak bánni vele, és ez nem csak a modern háztartásokban élő jómódú nyugatiakra igaz.

A hátrányos körülmények között élő gyerekek esélyeinek előmozdításán dolgozó Nicholas Negroponte, az amerikai Massachusetts Institute of Technology rangos médialaborjának alapítója 2012-ben egy eldugott etióp falu gyerekeit látta el tabletekkel, azt kutatva, átadhatók-e az ismeretek tanár nélkül is azoknak, akik kénytelenek a formális oktatást nélkülözni. A kísérlet sikerrel járt, de még érdekesebb, hogy öt hónap múltán a használati képzésben nem részesült gyerekek feltörték a gép operációs rendszerét, hogy hozzáférhessenek a letiltott alkalmazásokhoz, illetve testre szabhassák a gépet.

Nyelvtanító alkalmazás vagy macskás videó

Az is könnyen megfigyelhető, hogy van valami az ilyen eszközökben, ami azonnal magával ragadja a gyerekeket, és arra motiválja őket, hogy le se tegyék többé. Mivel maga a technológia új, e ragaszkodás kognitív hátterének, akárcsak az agyműködésre tett hosszabb távú hatásaink feltárása még várat magára: az idegtudomány csak az utóbbi egy-két évben kezdte vizsgálni ezeket az összefüggéseket.

Egyelőre csak a használat és a megfigyelhető teljesítmény kapcsolatáról születtek adatok: Rosie Flewitt, a University of London pedagógiai intézetének kutatója kimutatta például, hogy a táblagép használata segíti az írási-olvasási készségek fejlődését kisiskoláskorban, és különösen hasznos a fejlesztőpedagógiában. Mivel a gyerekek imádják ezeket az eszközöket, oktatási felhasználásuk ígéretes – vélik a szakemberek, és amint ezt az etióp gyerekek példája is mutatta, óriási lehetőségeket hordoz a nehéz helyzetűek felzárkóztatásában.

A tabletezés is képernyő előtt töltött idő, ennek ártalmairól pedig sokat tudunk a gyerekek tévézésének kutatásából – hallani gyakorta a tiltáspárti érvet. Az Egyesült Államok gyermekgyógyászait tömörítő American Academy of Pediatrics határozott ajánlással él a témában: kétéves kor alatt semmi képernyőzés, nagyobb gyerekeknél maximum két óra. Ez az előírás azonban több ponton kikezdhető. Egyrészt kihagyja a számításból, hogy míg a TV passzív szórakozás, a digitális alkalmazások többsége interaktív. Másrészt egyszerűen egy kalap alá veszi a képernyő előtt történteket. Holott egyáltalán nem mindegy, hogy ezt az időt mivel tölti a gyerek: a házi feladatához végez kutatást, lövöldözőset játszik, nyelvtanító appot nyomkod, vagy macskás videókat nézeget.

Írástudáshoz hasonlatos

A technológiapártiak egészen másképp gondolkodnak: egyre többen vélik úgy, hogy a digitális bennszülöttek új generációjának az értő tartalomfogyasztáson túl a technológia alakítására is képesnek kell lennie. Szerintük a programozás alapjainak elsajátítása ma már az írástudáshoz hasonló fontosságú. Sci-finek tűnhet, pedig nem az: az Egyesült Királyság összes általános iskolájában már az elsősöknél megkezdik a programozásra nevelést, víziójuk szerint így válhat az ország belátható időn belül a világ vezető digitális hatalmává.

Kugler Judit pszichológus cikkéhez hasonló írásokat a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely a sikerrel, az önérvényesítéssel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, akkor megajándékozzuk a 13 dolog, amit a mentálisan erős emberek elkerülnek című könyvvel. Aktuális lapszámunkat meg is rendelheti.

(hvg.hu)