Együnk az agyunkért!

Manapság, amikor feldolgozhatatlan mennyiségű információval találkozunk, szinte mindannyiunk életében jelen van a stressz és a (mentális) fáradtság, különösen fontos, hogy odafigyeljünk arra, mivel befolyásolhatjuk jó irányba az agyunk működését. Ezúttal az iskolában néztük meg, mit érdemes gyakrabban fogyasztani ahhoz, hogy a jelenben és a távolabbi jövőben is jól működjünk mentálisan.

Iskolánkban az ún. Zöld héten erre a témára építettem fel a kicsiknek ajánlott foglalkozásokat. Nagyrészt olyan alapanyagokról tanultunk, amelyek megteremnek a környékünkön és szezonálisak. A legelső dolog, ami feltűnt, hogy a kisebb gyerekek mennyire szomjaznak a tudásra. Minden percben egy kar lendült a levegőbe. Megbeszéltük, hogy 

érdemes naponta fogyasztanunk valamilyen zöld leveles zöldséget (pl. spenótot, különféle salátákat, kellevelet, brokkolit, zöld fűszernövényeket), 

mivel olyan fontos elemeket tartalmaznak, mint a K-vitamin vagy a béta-karotin. Szó esett arról is, hogy milyen fontosak az agyunk jó működéséhez az egyes halfajták, mint például a lazac, a tonhal, a szardínia, vagyis az Omega-3 zsírsavat tartalmazók. 

A bogyós gyümölcsök nagy népszerűségnek örvendtek, hiszen ki ne szeretné az áfonyát, a málnát az epret vagy a szedret. 

Itt már többen jelezték, hogy éhesek, és mehetnénk a konyhába kotyvasztani. A flavonoidok kifejezést nem biztos, hogy sokan megjegyezték (nem is kell), de azt remélem, igen, hogy minél sötétebb színe van egy gyümölcsnek vagy zöldségnek, annál fontosabb szerepe van az egészségünk megőrzésében. A gyerekek sok-sok csonthéjast és olajos magvat fel tudtak sorolni, a mogyorótól a kesudióig, a szezámmagtól a napraforgó magig. Kiderült, hogy mindenki szereti valamelyiket. De 

beszélnünk kellett még a tojásról, az olívaolajról, a hüvelyesekről, a zabpehelyről, a paradicsomról, és természetesen a csokiról, mindenki nagy örömére.

Az előkészítősökkel még a kispiacra is eljutottunk, mindenki vásárolni-, számolni-, fizetni akart. Cipekedésre is akadt jelentkező bőven. 

Kézmosás után végre felköthette a kötényét, aki hozta, és végre nekiláthattunk a saláta elkészítésének. Látszott, hogy ki az, aki most hámoz életében először főtt krumplit és tojást, de mindenki megbirkózott a feladattal. 

Az asztalon ott álltak kis tálkákban az egészséges hozzávalók (spenót, tonhal konzerv, zöldborsó, retek, zöldhagyma), ki-ki kedvére pakolhatta tele a befőttesüvegét. 

A gyerekek azt is kiválaszthatták, hogy milyen öntetet kérnek a salátájukra: joghurtosat, citromos-olívaolajast vagy reteklevél pesztóst. 

Közben a bevállalósabbak bekötött szemmel próbáltak illat alapján zöld fűszernövényeket felismerni. Volt, aki a tárkonyra azt mondta, hogy szegfű, más a mentát hagymaszagúnak érezte (a keze volt zöldhagymás), de volt, aki bár a nevét nem tudta, azt viszont igen, hogy „ilyent szoktunk tenni a savanyú levesbe” (lestyán) vagy „ezt szórjuk a húslevesre” (petrezselyemzöld). Érdekes volt látni, hogy 

a gyermekeknél még mennyire nem működnek a sztereotípiák, simán csipkedték a mentát vagy a citromfüvet a salátába.

Egyeseknél a hozzávalók el se jutottak a salátáig, egyenesen a szájacskákban landoltak. S még ki kellett várni, amíg elkészült a desszert! Szerencsére a zabkekszes-, mézes-joghurtos-, bogyós gyümölcsös pohárkrémmel hamar végeztünk. Kevés étcsoki-reszelék, dió került a tetejére és valamilyen fűszernövény bóbita. 

„Ez olyan volt, mint a Séfek séfe” mondta valaki. A pontozással sem fukarkodtak: volt sok 10/10, 10/trillió és 10/végtelen is. A törteket még nem ismerik. 

Más megjegyezte, hogy az apukája szakács, de ilyen finomat még ő sem tud készíteni. 

Néhányan hazavitték az ételeket, hogy a szülők is megkóstolhassák, és olyan is akadt, aki még aznap elkészítette otthon a családnak.

Nem mondom, több emberes feladat volt mindent előkészíteni és megvalósítani, de elégtétel volt látni a sok maszatos arcocskát, kezecskét, lelkesedést. S hogy miért mesélem el mindezt? Hát, hogy meghozzam a kedvet az egészséges étkezéshez. Mert 

azok az ételek, amelyek jók az agyunknak, jók a szívünknek, az érrendszerünknek, az egészségünknek.

Néhány receptet is hoztam ehhez, mert amit az iskolában készítettünk, azzal még a gyerekek is megbirkóztak. 

Receptek: https://noileg.ro/eletmod-egyunk-az-agyunkert/