Charlie-k vagyunk

(A Krónika vezércikke) Európa 9/11-e – sokan így emlegetik a szerdai párizsi terrortámadást, amely során szélsőséges iszlamista fegyveresek lemészárolták a Charlie Hebdo szatirikus hetilap tíz újságíróját és két rendőrt.

Pedig voltak már figyelmeztetések: a 2004-es madridi és a 2005-ös londoni tömegközlekedési eszközök elleni merényletek. Ezek után a nyugati civilizáció nem maradhat tétlen, ellenlépésekre, valamint a szükséges önvédelmi mechanizmusok kiépítésére van szükség.

Előzetesen azonban le kell szögezni néhány dolgot. Például azt, hogy a vérgőzös agyú, eszelős fundamentalistáknak semmi közük sincs az igazi iszlámhoz. Másrészt viszont azon is el kell gondolkodni, mennyire fér bele a civilizált emberi magatartásba a szólásszabadságra hivatkozva alpári módon gúnyolódni más emberek hitbéli meggyőződésén.

Az nem igaz ugyanakkor, hogy mindez csupán a Nyugat felelőssége. Egyrészt el kell végre ismerni, hogy a multikulturalizmus szélsőliberális értelmezése, miszerint „az idegen szép”, nem több néhány fantaszta ön- és közveszélyes tévképzeténél.

Persze ennek az alternatívája nem az, hogy „az idegen csúnya”, hanem az, hogy „az idegen – idegen”, vagyis meg kell érteni és el kell fogadni, hogy a más kontinensekről érkező bevándorlók más kulturális és szocializációs háttérrel rendelkeznek, amelyet nem feltétlenül adnak fel csak azért, mert a nyugati társadalom befogadta őket, ez pedig konfliktusokhoz vezethet.

Ugyanakkor azt is le kell szögezni: annak a bevándorlónak, aki azt akarja, hogy befogadják, aki valamely európai országban tervezi a jövőjét, igenis el kell fogadnia az alapvető nyugati civilizációs és kulturális értékeket, ami nem azt jelenti, hogy például fel kell adnia a muzulmán vallást.

Azt azonban igen, hogy Európában igyekezzen a lehető leginkább úgy viselkedni, mint az európaiak, elfogadni, hogy itt létjogosultságuk van a vallási vagy egyéb, politikai vagy kulturális különbözőségeknek, hogy a nők nem másodrangú személyek, hogy a más vallásúakkal, más véleményen lévőkkel nem fegyverrel számolnak le. Aki erre képtelen, annak nincs helye Európában – az ilyen elemek kiszűrése elsődleges fontosságú.

A nyugati kultúra most nagy kihívás előtt áll. Úgy kell megőriznie a szabadságot, befogadó és toleráns, a mások kultúráját tisztelő mivoltát, hogy közben az önvédelemhez, a saját fennmaradásához szükséges gyanakvással fogadja az idegeneket, és konkrét lépéseket tesz önmaga védelme érdekében.

Azt, hogy ez hogyan lehetséges, nem kis feladat lesz kitalálni. De nélkülözhetetlen és sürgős. Mert nem kizárt, hogy valahol máris készülődnek azok, akik újabb szerkesztőségeket, vasútállomásokat vagy tömegközlekedési járműveket akarnak megtámadni csak azért, mert a nyugati civilizációban szocializálódott emberek nem úgy gondolkodnak a világ dolgairól, vallásról, társadalmi viszonyokról és rendszerekről, ahogyan ők.

A célkeresztben mi is ott állunk. Mert – ahogyan a szerdai terrortámadás nyomán indult szolidaritási mozgalom jelszava is mondja – mindannyian Charlie-k vagyunk.

krónika.ro