Beregszász lehetne az nekünk, ami Budapest az angoloknak

Kárpátalja mindent tud, legyen szó történelmi emlékekről, gyönyörű tájakról, vagy akár időutazásról. Lehet, hogy ezért megköveznek, de Beregszász vagy Munkács az lehetne a budapestieknek, mint ami Budapest a londoniaknak. Mindenesetre akár egy napra is érdemes kiugrani a térségbe.

Annyi a látnivaló Kárpátalján, hogy egy hetet is nyugodtan el lehet ott tölteni, akár körutazásra befizetve, de most vegyük azt az esetet, hogy nincsen ennyi időnk. Ha mondjuk Beregszászba, ebbe a 25 ezres, a magyar-ukrán határtól néhány kilométerre fekvő városba mennénk, Budapesttől 316, Nyíregyházától 90 kilométert kell kocsizni. Éppen ezért bölcs gondolat mondjuk egy vásárosnaményi nyaralást megszakítva átugrani, bár autópályán haladva a fővárosból is csak három óra az út.

Hová, hová?

Ausztriában például – általában – nem éri csalódás a minden szempontból finnyás turistát: a járdát fölmossák, a hollandi mártás kellő hőmérsékletű, és a fű soha nem hosszabb másfél centinél. Mielőtt nálunk szegényebb országok felé vennénk az irányt, érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában mi az utazás célja. A megszokott ízeket, körülményeket keresni, vagy kiszakadni a komfortzónánkból? Bevállalni az otthoninál szerényebb körülményeket, az esetleges kulturális különbségeket, cserébe viszont olyan élményekkel gazdagodni, amik egy álmos osztrák kisfaluban soha nem érhetnek minket?

A beregsurányi határátkelő után nyomban feltűnik például, hogy az utak rosszabbak, mint nálunk. Az az osztrák autós, aki Kőszegnél Magyarországra érve erősen csóválja a fejét, az Kárpátalján szívrohamot kap. A főbb utak között is van olyan, ahová bombalőteret vizionálunk, a városok, falvak mellékutcáinak vízzel telt kátyúin viszont konkrétan föl tud ülni egy személyautó. Ezt saját kasztninkon tapasztaljuk meg. A kalandvágyó turista ilyenkor vállat von, és megy gyalog. Nem írom, hogy puccos autót ide hozni nem érdemes, hiszen puccosék úgysem jönnek ide.

A járdát itt nem mossák fel, de amennyire láttam, nincsen szemét és a fű is rendben van, bár ebben szerepe lehet a télnek is. Beregszász valamikor gazdag település lehetett, még most, pusztulásukban is gyönyörű régi házai vannak.  Igazi polgárváros, ma is működő színházzal, pazar épületű úri kaszinóval, bár ez már a múlté, a helyén étterem működik. Muszáj tenni egy sétát, és elmélázni régmúlt időkről, ezeréves közös sorsról, kisebbségi létről, felkeresni azokat a helyeket, amelyekről minden utazási iroda és blog megemlékezik, elmenni a termálfürdőbe, járni a méltóságteljes utcákon, tereken. Beregszász református püspöki székhely, de igazán impozáns a katolikus temploma is.

Düzni és gábelfrüstök

A főtér melletti piacon mindent kapni, a hegesztő áramátadó düznitől kezdve a pornófilmen át a ruháig, zöldségig. Kiváló büfék is működnek erre, mi itt költöttük el gábelfrüstökünket, ami gírosztál volt. Magyar város ez, nemzetközi fogásokkal és helyi értelmezésekkel: a gíroszt a piacon kifliben adják, a tálat tálban, sült krumplival, de adnak hozzá kiflit is. A normál adag kb. 320 forint, elég is egy felnőtt embernek. Van itt „csíszburger" és „csikenburger" is, mindkettő úgy 200 forintnak megfelelő összegért. Gluténérzékeny fotósok ne kérjenek külön csak sült krumplit, mert nem adnak nekik az amúgy kedves árus lányok.

A piac bódévárosában a bámészkodók, vásárlók, árusok mellett egy kóbor kutyákból álló falkával is összefutunk. Féltem az ülepemet, de kedves jószágok. Erről akkor bizonyosodom meg minden kétséget kizáróan, amikor az egyiket a piac mellett viccből rugdosni kezdi néhány gyerek, de sem a jószág, sem a társai nem reagálnak agresszíven. Egyedül a srácokkal lévő tanítónő mordul egyet, hogy ilyet azért nem kéne tenni, és máris szent a béke.

tovább itt

origo.hu