Amikor magyar huszároktól rémüldözött Berlin

A hadtörténelem leghíresebb huszárcsínye Hadik András gróf nevéhez fűződik. A vakmerő portyáiról elhíresült magyar stratégának, a Habsburg Birodalom legmegbecsültebb tábornokának Berlin megsarcolása volt a legismertebb haditette. Az egyik leghíresebb magyar hadvezér, Hadik András gróf 226 éve, 1790. március 12-én hunyt el.

Kisnemesi sarjból lett birodalmi tábornagy

Hadik András életútja kitűnő példa arra, hogy egy viszonylag alacsony sorból származó magyar kisnemesnek milyen karrierlehetőségek nyíltak meg a 18. század közepén, a magyarokkal erősen rokonszenvező Mária Terézia udvarában.

Katonai szolgálatát még Mária Terézia királynő apja, III. Károly német-római császár és magyar király uralkodása alatt (1711-1740), 1732-ben kezdte meg,

A magyar könnyűlovasság harcmodora és taktikája olyan sikeres volt, hogy a 18. században valamennyi európai nagyhatalom – még Angliát is beleértve – a magyar minta szerint szervezte meg saját könnyűlovas fegyvernemét.

A kiváló tehetséggel megáldott Hadik András gyorsan haladt előre a ranglétrán; 1744-ben már ezredes, és alig három évvel később Mária Terézia „generális strázsamesterré”, azaz huszártábornokká léptette elő az ifjú főtisztet.

III. Károly halála után leánya, az akkor 23 éves Mária Terézia lépett a trónra, a magyar országgyűlés által is törvénybe iktatott 1723-as Pragmatica Sanctio nőági trónöröklést biztosító passzusa alapján. Azonban sem Bajorország, sem a Spanyol Királyság és a Szász Választófejedelemség nem ismerte el Mária Terézia trónra lépését;

ennek okán tört ki 1740-ben az osztrák örökösödési háború.

Hadik András először ebben, az egész akkori Európára kiterjedő csatározásban tüntette ki magát.

Noha az osztrák örökösödési háborút lezáró 1748-as aacheni békével Mária Terézia uralkodói jogai elismerésre kerültek, ám a Habsburg Birodalom érzékeny területi veszteségeket szenvedett el; így többek között

le kellett mondania a gazdag tartományról, Sziléziáról, amelyet Nagy Frigyes porosz király szerzett meg országának.

Az 1756-ban kirobbant hétéves háború (1756-1763) a 18. század legnagyobb fegyveres konfliktusa, tulajdonképpen az osztrák örökösödési háború folytatásának volt tekinthető. Mária Terézia az aacheni békével időt akart nyerni, hogy hadseregét megerősítve, és új szövetségi rendszert létrehozva revansot vehessen Poroszországon.

II. (Nagy) Frigyes porosz kiály, a 18. század egyik legnagyobb hadvezérének portréja

Forrás: Wikimedia Commons

Nagy Frigyes azonban 1756-ban megelőző támadást intézett Szászország ellen, hogy területileg bebiztosítsa országát a Habsburg fenyegetéssel szemben. Ezzel vette kezdetét az újabb, a gyarmati világra is kiterjedő európai háború, amely Hadik András számára elhozta az őt egészen a birodalmi tábornagyságig repítető világhírt.

Vakmerő huszárcsíny régi magyar virtus

A sziléziai fronton szolgáló Hadik tábornok 1757. október elején egy több mint merész portya tervét dolgozta ki. Azt tervezte, hogy rajtaüt a sziléziai Habsburg-porosz csatározások frontvonalától 450 kilométerrel északra fekvő Berlinen, Nagy Frigyes porosz király udvari székhelyén.

Jól időzítette a kalandos akció időpontját,

ugyanis a porosz uralkodó – a 18. század egyik legnagyobb hadvezére – ekkor királyi városától távol, Namburgnál irányította személyesen a franciák és Habsburgok elleni hadműveletet.

Az 1756-ban kitört hétéves háború a 18. század legnagyobb európai konfliktusa volt

Forrás: Wikimedia Commons

Emiatt Berlinben nem maradt jelentős számú helyőrség, valamint a Sziléziából Berlinbe vezető út mentén sem táborozott számottevő katonaság. Hadik András a saját, valamint a Baranyay-huszárezred legválogatottabb vitézeiből állította össze mindenre elszánt lovascsapatát.  Hadik  1757. október 10-én vágott neki a kalandosnak ígérkező portyának.

Hadik András alig több mint 4000 lovassal indult el a kalandos portyára

Forrás: Wikimedia Commons

A  vállalkozásban résztvevő huszárkülönítmény  4320 főből állt. Elkerülendő a csapat idő előtti felfedezését, Hadik tábornok az útról letérve, a terepen vezette lovasait. Csak éjszaka haladtak, napközben a terepadottságok által kínált álcázási lehetőségeket kihasználva, meglapultak a mezőn.

tovább az index.hu-n