Akkor most mennyire káros a napelem?

Bővül a paksi atomerőmű, épülnek a nemzetközi gázvezetékek, és zuhan a benzin ára – ezek alapján úgy tűnhet, nincs is értelme megújuló energiaforrásokba pénzt fektetni. A magyar kormány is hasonlóan gondolhatta, amikor környezetvédelmi termékdíjat vetett ki a napelemekre.

A termékdíj miatt a hazánkban bejelentett vállalkozások járnának rosszul, mert az ügyeskedők már most is sportot űznek abból, hogy egy szomszédos országban bejelentett céggel legalább 7 százalékkal alacsonyabb árat tudnak kínálni az áfa különbsége miatt. Ezt a különbséget növelné a termékdíj, melynek a befizetését egy külföldi cég könnyen el tudja kerülni.

A termékdíj bevezetését azzal indokolták meg, hogy ezért cserébe az állam megoldja a hulladék begyűjtését és ártalmatlanítását. A Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség szakértői azonban tisztában vannak azzal, hogy a piaci alapon szerveződő újrahasznosító szervezetek a magyar termékdíj töredékéért elvégzik ugyanezt a munkát.  

A helyzet abszurditását már a nemzet újdonsült lelkiismerete, Áder János is felismerte, és a termékdíj bevezetésének megfontolására intette a kormányt.

Környezeti katasztrófák

Félrevezető lenne azt állítani, hogy a napenergia tökéletesen tiszta energiaforrás, hiszen a paneleket le kell gyártani, a vevőhöz szállítani, ott felszerelni a helyükre, és amikor tönkremennek, meg kell oldani az újrahasznosítást.

Az a szomorú, hogy már a napelemek elhelyezése is súlyos problémákat okozhat. Kérdezzenek meg egy sivatagi teknőst! Az Egyesült Államokban az élőhelyükön akartak óriási naperőművet létesíteni, és csak az állatvédők lankadatlan figyelmének köszönhető, hogy végül megmentették őket. Emberek is könnyen a technika áldozatává válnak: Ausztráliában évente 30-an halnak meg a napelemek karbantartása közben, mert lezuhannak a tetőről. Arról sajnos nem találtunk statisztikát, hogy tűzoltólétrás macskamentés közben mennyien szenvednek halálos zuhanást. (Még jó, hogy a teknősök nem másznak fára, az már egy kicsit sok lenne!)

A napelemek alapanyagát adó szilícium bányászata is veszélyes, a belélegzett por légrendszeri bántalmakat okoz. Ezt mégsem lenne szerencsés a napelemekhez kötni, mert a szilíciumból sok más dolgot is előállítanak. Például processzorokat – mégsem bojkottáljuk a pécék vagy az okostelefonok használatát. Az áramtermelő szilíciumlemezek legyártása során veszélyes anyagokat is alkalmaznak, ráadásul mérgező melléktermékek is keletkeznek, amelyekről a napelemipar szaklapjában is olvashatunk beszámolókat. Ez persze csak akkor nevezhető súlyos problémának, ha túl lazák a munka- és környezetvédelmi előírások.

h i r d e t é s

Mennyire veszélyes és környezetszennyező az energiaipar többi területe?

• Alaszka partjainál és a Mexikói-öbölben olajszennyeződés pusztította ki az élővilágot
• a jegesmedvék zsugorodó élőhelyére is fúrótornyokat álmodtak az olajmágnások
• 2010-ben 3,2 millió ember halt korai halált a fosszilis üzemanyagok elégetésével keletkezett légszennyezés miatt. Alattomos gyilkos a kipufogógáz, a szén- és fatüzelés.
• minden évben meghalnak emberek gázrobbanásokban, szén-monoxid-mérgezés miatt
• évente több ezren halnak meg a szénbányákban, és több százezren betegednek meg
• Fukusimának és Csernobilnak is elképesztően durva a hosszú távú pusztító hatása

Bőven lenne még mit felírni a listára, de most legyen elég ennyi. Vannak súlyosabb problémák az energiaiparban, mint a 20-40 év múlva elhasználódó napelemek. Hogy meggyőződjünk a termékdíj bevezetését alátámasztó szakmai érvekről, a környezetvédelmi minisztériumtól megkérdeztük, hogy tudnak-e példát mondani napkollektorok használatával, újrahasznosításával okozott környezeti vagy egyéb károkra. Vajon számoltak már fel illegális, fokozottan környezetszennyező napelem-újrahasznosító üzemeket?

A biztonság kedvéért az is megkérdeztük, hogy egészen pontosan milyen környezetvédelmi adó, járulék vagy termékdíj terheli a leginkább szennyező fa- és/vagy széntüzelésű lakossági fűtőrendszereket, terveznek-e esetleg a kandalló- vagy cserépkályhaadót. És ha már itt tartunk, milyen példákat tudnak a gáz-, szén- vagy fatüzelésű fűtőrendszerek használatából eredő károkra? (szén-monoxid-mérgezés, gázrobbanás, olajszennyezés, füstmérgezés, légzési problémák, szmogriadó, légúti megbetegedések felsorolása is ér!) Választ egyelőre nem kaptunk.

Egységben az erő?

A termékdíj bevezetése egybevág az állam központosítási terveivel is: még inkább eltántorítja az embereket attól, hogy maguk oldják meg az energiaellátásukat, vagy annak legalább egy kis részét. A közműveket állami kézbe helyezik, az energetikában valósítják meg az évtized gigaprojektjeit, a földgázt szállító Déli Áramlat vezetéket, valamint a paksi atomerőmű bővítését. Kell ezt még ragozni? A kormány azt akarja, hogy a lakosság mindig az államnak fizessen az áramért. 

Fotó: Bloomberg / Europress / Getty

Van abban némi kockázat, hogy a földgázt és a nukleáris fűtőelemeket is külföldről kell beszereznünk, mert a 20-40 év múlva várható árról a leghalványabb elképzelésünk sincs. Az is egy kissé idejétmúlt gondolat, hogy az energiatermelés néhány nagytermelő kezében legyen. Meglepő lehet a kérdés, de tudják, miért fejlesztette ki az amerikai védelmi tárca az internetet? Mert a hidegháborúban kellett egy decentralizált infrastruktúra, amely egy atomtámadást is átvészel. Most ugyan nincs semmiféle hidegháború, mégis hasonló decentralizálódás vette kezdetét az energetikában. Van benne némi logika, mert ha időnként ki is esik egy-egy áramtermelő, ott van mellette millió másik, és nem kell külföldiekkel alkudozni az árról. 

Sokszor elhangzik a lakossági áramtermelés ellen érvelve, hogy a sok kistermelő miatt a villamos hálózat irányítása óriási nyűggé válik. Az áramtermelést és -fogyasztást ugyanis folyamatosan egyensúlyban kell tartani. Ha fölösleges energia megy be a rendszerbe, amit senki sem használ el, akkor a többletet vagy el kell adni külföldre, vagy el kell raktározni. Eladni nem mindig tudunk jó áron, a tárolás pedig drága. Legalábbis most még az.

Nagyjából 100 ezer dollár egy 25 kilowattórás energiatároló telepítése, miközben a Nissan Leaf, amiben 24 kilowattórás lítiumion-akkumulátor van, csak 35 ezer dollár. Ugyanakkora akku, és kapunk hozzá egy autót is

– nyilatkozta Tim Keating, az elosztott áramtermelőket tömörítő SunSpec Alliance fejlesztési igazgatója egy közműipari szaklapnak. Azóta változhattak az összeget, de Keating megjegyzése rámutat arra, hogy a tömeggyártással lenyomhatók az árak.   

Elképesztő erőfeszítéseket tesznek világszerte, hogy olcsóbban tudjunk energiát tárolni, és mindenki két kézzel mutogat a villanyautók irányába. A villanyautók rengeteg áramot tudnak elraktározni, mert több száz kilométert meg kell tudniuk tenni akkumulátorról. Mivel az autósok nagy része hétköznapokon csak néhány tíz kilométert tesz meg, bőven vannak a rendszerben tartalékok. Elhangzottak már olyan meredek jóslatok is, hogy amikor a villanyhajtású autók este beállnak a garázsba, azokról fogjuk meghajtani a tévét és a mosógépet is. 

Talán meglepő, de így 

akkor is használhatunk nap- és szélenergiát, amikor nem süt a nap és nem fúj a szél.

A fixen telepített energiatároló rendszerek is nagy jövő előtt állnak. Kaliforniában, ahol sorra épülnek az óriási naperőművek, már megkövetelik az energiacégektől a tárolási kapacitások kiépítését. 2020-ra előírták, hogy 1,323 gigawattóra tárolását kell megoldani, és már most elhatározták, hogy ezt a mennyiséget rendszeresen növelni fogják.

index.hu