A legrosszabb, amit tehetünk, hogy eltiltjuk a gyereket a számítógéptől

A gyerekek nemcsak a korábbi generációktól, hanem egymástól is sokkal jobban fognak különbözni, ezért az egyénre szabott oktatásé a jövő. Gyarmathy Éva pszichológust kérdeztük.

(forrás: transindex)

Edgar Allan Poe Holló című versének a magyar fordításait ki tudná előbb megtalálni, egy jól képzett könyvtáros vagy egy 15 éves diszlexiás? - tette fel a költői kérdést Gyarmathy Éva pszichológus a Neurológiai harmónia a digitális korban című előadása elején. A válasz pedig elég egyértelműen az a "furi" gyerek, akiből egyre több van. 

A Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete által szervezett előadás felvetése szerint a megváltozott kulturális környezet eredményezi az egyre több "furi" gyereket, akikkel az oktatási rendszer egyre kevésbé tud mit kezdeni. Pedig Gyarmathy érvelése szerint ők a kultúra legpontosabb leképezői, akik leutánozzák és használják a készen kapott világot. És ezért sokáig nem tartható az a szemlélet, hogy a mostani nemzedékkel baj van, mert ők csak a jelentős környezeti változás megjelenítői. 

A pszichológus szerint a digitális kultúrában már nemcsak az írásbeliség kultúrája által megteremtett elemző, a viszonyokat, összefüggéseket értő, a következményeket követni képes gondolkodásmódra lesz szükség, hanem az egész agyat igénybe vevő gondolkodásra. Az előadása után kérdeztük a magyarországi kutatót, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársát. 
 

- Azt gondolom, hogy az oktatás egyre inkább tanulásszervezés lesz. A gyerekek nemcsak a korábbi generációktól, hanem egymástól is sokkal jobban fognak különbözni. A tanítás nem egyéni, hanem egyénre szabott lesz. Az a lényege, hogy sokféle közvetítő eszközt kell használni. Ilyen lehet például ez a tányérpörgetés is. Ebben rengeteg fizika van, nagyon sokat meg lehet ezen keresztül tanulni. Kizárólag csak a játékokon keresztül nagyon sok mindent el lehet sajátítani. 

Sokkal nagyobb szükség van arra, mint bármikor, hogy a gyerekek kézzelfoghatóan kipróbáljanak dolgokat, mert egy virtuális világban élnek. Az is virtuális világ, ami az iskolában van. A tankönyvben is csak látja és nem foghatja meg. Miért mondják, hogy virtuális világban élnek a gyerekek, ha az interneten vannak? Az sem virtuálisabb, mint a könyv. 
 

A másik, amit a gyerekeknek meg kellene kapnia, az a sikerélmény. A tanárok olyan kudarcban élnek, hogy azt a gyerekeknek is átadják. A gyerekeknek rengeteg kudarca van az iskolában, de a franc szeret oda járni, ahol folyton kudarc éri. Én is olyasmit hoztam, amiről tudom, hogy meg tudják csinálni. A tányérpörgetés olyannak látszik, mintha baromi nehéz lenne, pedig mennyien meg tudták itt csinálni. 

A gamification azért annyira vonzó a gyerekeknek, mert ott állandóan sikerben tartják. Van egy feladat, amit egyszerűen megcsinál, majd nehezítenek a feladaton. Azzal pedig, hogy sokat csinálja ugyanazt a feladatot, sokat is gyakorolja. Akkor kezd igazán nehéz lenni a feladat, amikor már magasabb szinten van, de arra már megtanulta, hogy én ebben jó vagyok. Az iskolában már az első szinten azt mondják, hogy ez nem jó, fekete pont. Úgy kéne, hogy mindig ötös (Magyarországon a legmagasabb osztályzat - szerk.) legyen a gyerek. Ez lenne a tanár feladata hogy úgy szervezze a tanulást, hogy állandóan sikerben tudja tartani a gyereket. 

Az mennyire választható stratégia, amit azért elég gyakran hallani, hogy nem engedik a gyereket a számítógép közelébe? 

- Ez a struccmódszer. Mondhatjuk, hogy nem engedjük számítógépezni, de azok a gyerekek le fognak maradni. Bűnné teszik a számítógépet. De ez olyan, mint az alkoholtilalom idején az alkohol: akkor lettek a bűnözők. Majd úgyis átmegy a barátjához, és teljesen kiszolgáltatott lesz. Nem fogja annyira ismerni, de szüksége lesz rá, mert érzi, hogy kell. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy tiltjuk. Semmit sem tiltani kell, hanem meg kell tanítani használni. 

Ez fontos, mert csak úgy lehet megtanítani, ha magam is ismerem. A legfontosabb lenne, hogy a szülők is ismerjék a számítógépet. De ezen nemsokára túl leszünk, mert a szülők egyre inkább a digitális nemzedékből kerülnek ki. Nekik ahhoz kell majd elég bölcsnek lenni, hogy amit az ő gyerekeik fognak csinálni - mert a változás állandó -, azt tudják hasonlóan kezelni. 

Semmi sem rossz önmagában. A kés sem rossz, a tűz sem rossz és a televízió sem rossz. Az, hogy "tévézés", baromság! Ha a tévében meg akarok valamit nézni, a híreket, egy műsort vagy filmet, az rendben van. Ugyanígy "számítógépezés" sem létezik. Az mi? Most ezt, azt, amazt csinálom a számítógépen. 

A felnőtteket hogyan befolyásolja a megváltozott környezet? 

- Azt, hogy a digitális kultúra megváltoztatja a gondolkodást, nem is gyerekeken mutatták ki, hanem nyugdíjasokon. Kiderült, hogy azokra a nyugdíjasokra, akik gyakran szörföznek az interneten, a gyorsabb információfeldolgozás, a gyorsabb, de kevésbé precíziós döntések jellemzik, és sokkal inkább tudják használni a sok információt. Tehát a felnőtteken derült ki először, hogy megváltoztat a digitális kultúra, és utána kiderült, hogy ez egy tendencia, lassan az eszközök mindenkire hatnak. 

Egy felnőtt hogyan készülhet fel erre az állandóan változó környezetre? 

- Ugyanúgy, mint a gyerekek. Bizonyos szempontból hátrányban vannak a felnőttek, de bizonyos szempontból előnyben is. Hátrányban vannak, mert új dolgokat kell megtanulniuk, hogy a sok információt kezeljék. Egy-egy eszköznek a használata egyáltalán nem természetes számukra, de egy idő után mindent megszokunk, és akkor már mindenki profinak tűnik. Viszont előnyük, hogy a rendszerben való gondolkodás már megvan. 

De a felkészülés eszközei ugyanazok. A felnőtteknek is azt tudom ajánlani felkészülésként erre a világra, mint a gyerekeknek: mozgás, művészet, stratégiajátékok. Teljesen az a módszer, mert ezek azok, amik tulajdonképpen az egész agyat kívánják. Ebben a világban pedig ez az, ami kelleni fog. 

 

Nekem nagyon tetszenek az olyan feladatok, amikor a fiatalok összejönnek és játsszák a különböző fantasy-játékokat, amik tele vannak stratégiával. Látszik, hogy elindult valami. Például ott van a geocaching, ott is van egy cél, ami felé haladni kell, megvannak a feladatok, van egy rendszer, közben pedig használják a technikát. A fiatalok nagyon sok területen kezdték el ezt. Az tetszik, hogy az online és offline működést nagyon szépen össze tudják kötni. 

Nagyon sokat volt szó arról, hogy milyen lehet a jövő. Ön szerint milyen lesz? 

- Legalább két út van előttünk. Az egyik, hogyha mindene ezen a pályán megy, akkor elég jó eséllyel az emberiség kemény együttműködésbe kezd, ami ha jól megy, akkor a gépek nekünk dolgoznak, és nem helyettünk. Ha együttműködünk, akkor az ember iszonyú szellemi szinteket tehet meg. A másik út a káosz. Az emberiség iszonyú veszélyben van, mert már éles eszközökkel játszhat. És az a nagyon nagy baj, hogy nagyon nagyok az egyenlőtlenségek. Ezért gondolom, hogy az oktatás stratégiai alapkérdés, és a hátrányos helyzetűek félzárkóztatása sem jótékonykodás, hanem az emberiség önvédelme. Hasonlóan a hátrányos helyzetű országoknak a támogatása is. Nagyon veszélyesek ezek a hatalmas különbségek, mert az eszközök már mindenki számára elérhetőek. 

Azért vagyok ennyire elkötelezett a tehetséggondozásban, mert a tehetség mindenhol ott van. Sem a természet, sem a Jóisten nem nézi, hogy hová pottyantja. Ha olyan környezetbe kerül, ahol a társadalom nem fogadja el, akkor szembefordulhat. Nézzük meg csak a hekkereket, ha a mai eszközökkel elindulnak, akkor iszonyat pusztítást végeznek. S ahhoz igazán nem kell sok minden. 

Gyarmathy Éva munkásságáról például itt és itt lehet tájékozódni.

transindex.ro