60 éves az első magyar számítógép

Az 1959. január 21-én munkába állt első magyar elektronikus számítógép, az M-3-as tíz évig működött először Budapesten, majd Szegeden. Mára már csak részegységei maradtak meg, de alkotói közül még többen velünk vannak.

A jövő múltja című informatikatörténeti kiállítás honlapján megjelent visszaemlékezések szerint noha az M-3 megépítéséről az Esti Hírlap január 21-én számolt be, a tényleges munka természetesen sokkal korábban kezdődött. A gép importálásáról (természetesen a Szovjetunióból, a név M betűje is Moszkvát jelent) már 1957-ben döntöttek, és néhány hónappal később meg is érkeztek a részegységeket tartalmazó első ládák. Eredetileg Ural gépet szerettek volna, de ez a terv a szovjet kereskedelmi vállalat miatt kudarcba fulladt. Ezután a dokumentáció érkezett meg, ennek alapján kellett a részegységek számára géptermet, a szellőzőberendezést, és

NÉGY RUHÁSSZEKRÉNY MÉRETŰ TÁROLÓT ÉPÍTENI.

Mint a gépet működtető szakemberek elmondták, a dokumentációban egy szó sem volt arról, hogy az összeállított gépet hogyan kellene működtetni. míg más kommunista országokban, például Kínában, ahol ugyancsak üzemeltek M-3-asok, szovjet szakemberek segítették a beüzemelést, nálunk a magyar matematikusoknak, informatikusoknak kellett szinte mindenre rájönniük.

Amikor az Esti Hírlap újságírója megérkezett a szimbolikus beüzemelésre, büszkén elmondták neki, hogy a gép másodpercenként 30 műveletet képes elvégezni. Úgy tűnik azonban, hogy e számot az újságíró nem találta elég szenzációsnak, mivel a cikkben ugyanez már így jelent meg:

A GÉP 100 EZER MŰVELET HAJT VÉGRE ÓRÁNKÉNT.

Természetesen a gép a mai sztenderdekhez képest hallatlanul megbízhatatlanul működött. Akkor is lerobbant, mikor a frissen beüzemelt gép működését akarták bemutatni az MTA fontos bizottságának. Működés közben átlagosan félóránként keletkezett hiba, ezért a karbantartók legalább annyit dolgoztak vele, mint a matematikusok és programozók. Rendszeresen gumikalapáccsal oldották meg kisebb hibáit. Gazdaságos működéséhez háromműszakos üzemeltetésre volt szükség.

Szelezsán János, az egyik szakember az éjjeli műszakokra, hajnali gépidőkre így emlékezik:

A mágnesdobok méhecskezümmögésére lehetett a legjobban aludni – és a telex erős kopogására ébredtek, amikor egy feladat elkészült.

 

(index.hu)