Szombaton Portugália-Magyarország

OLYAN BRAVÚR KELLENE, AMELY PUSKÁSÉKNAK SEM SIKERÜLT

Összesen négy olyan európai ország van, amely ellen a magyar labdarúgó-válogatott még soha nem tudott győzni. E négyből három – Fehéroroszország, Montenegró és Szlovákia – 1989 előtt nem létezett. A negyedik az a Portugália, amellyel nemzeti csapatunk szombaton este 20.45-től Lisszabonban vív sorsdöntő világbajnoki selejtezőt. Múltidézés és történelem egy olyan ellenfélről, amellyel sem Puskásék nem tudtak mit kezdeni, sem a '66-os Bene-, Mészöly-, Albert-, Farkas János-féle együttes.

Szombaton tizenkettedik alkalommal találkozik egymással a két ország labdarúgó-válogatottja. Az eddigi tizenegy meccset keretbe foglalja a 3-3-as eredmény. Arra mindenki jól emlékezhet – hiszen a 2016-os Európa-bajnokság egyik legjobb meccse volt –, hogy mit tettünk tavaly nyáron: a lyoni 3-3 máig felejthetetlen parádé. 

A PORTÓI 3-3-AT VÉGÜL NEM LEHETETT ELTITKOLNI

Az első találkozás 1926. december 26-án, tehát karácsony másnapján esett meg, és szintén 3-3-as döntetlennel ért véget. Ám az ehhez kapcsolódó történet nem mindennapi. A Nemzeti Sport 1926. december 27-i száma egyetlen szót sem ejtett a meccsről. Csak a következő, december 29-i kiadás számolt be arról, hogy „az MLSZ erélyes állásfoglalása folytán a Magyarország–Portugália válogatott mérkőzés elmaradt, de a Portóban túrázó Hungária és Sabaria vezetősége nem tudott kitérni a portugálok óhaja elől, így karácsony másnapján kombinált magyar professzionális csapatot állított ki a portugál válogatott ellen. 

Az első, 1926-os portugál–magyar meccsről így számolt be a Nemzeti Sport

Forrás: arcanum/Nemzeti Sport

Az MLSZ is és a túrázó csapatok is megtettek nyilván mindent, hogy elejét vegyék az ilyenkor mindig kézenfekvő világgá kürtölésnek, hogy tudniillik a magyar válogatott csapat érte el a sovány döntetlent.  De nem állhatnak oda minden egyes újságíró tolla mögé, így fel kell készülnünk arra, hogy egyesek a portói 3-3-as eredményt a magyar válogatott terhére fogják elkönyvelni.” 

A VOLT SZÖVETSÉGI KAPITÁNY JELENTI LISSZABONBÓL

Így kezdődött tehát a közös futballtörténelem, amely hét évvel később, 1933. január 29-én Lisszabonban folytatódott. A portugál csapat 1-0-ra nyert, a Nemzeti Sport címoldalán a következőt írta: 

Viharos jégesővel fűszerezett időben, viharos játékban alakult ki az eredmény.” 
Az újság azt a Máriássy Lajost kérte fel tudósítónak, aki 1924–26, majd 1930-32 között két alkalommal is szövetségi kapitánya volt a magyar válogatottnak. A mester négy oldalon keresztül írta meg benyomásait, élményeit. Az akkori kapitány, Nádas Ödön csak enyhe kritikát kapott, a lap sokkal inkább a mérkőzésen a magyar csapat ellen fújó spanyol játékvezetőt okolta a vereségért. Aztán 1938-ban már senkit sem lehetett hibáztatni, amikor egy újabb barátságos találkozón meghökkentő 4-0-s vereséget szenvedett Magyarország. Mindez fél évvel az előtt történt, hogy Magyarország világbajnoki ezüstérmet nyert a párizsi Mundialon. 

(teljes cikk az origo.hu-n)

PUSKÁSÉK BICSKÁJA IS BELETÖRT A PORTUGÁLOKBA

Következzen most az 1956. június 9-én Lisszabonban, 70 ezer néző előtt lejátszott és 2-2-re végződött barátságos mérkőzés felidézése. A magyar válogatott az Ilku – Buzánszky, Teleki, Lantos – Bozsik, Palotás – Budai, Kocsis, Machos, Puskás, Fenyvesi összeállításban állt ki a portugálok ellen. A Népsport helyszínre kiküldött munkatársa, Pálfai János szerint a 37 fokos melegben lejátszott meccsen a magyarok hatalmas fölényben futballoztak. Az újságíró bírálta Puskás Ferencet, aki – idézem – „keveset tört kapura, és késve lőtt”. A meccsnek két érdekes momentuma akadt. Az egyik, hogy a 2-2-es végeredmény már a 20. percre kialakult. A másik, hogy a 22. percben az olasz játékvezető Magyarország javára tizenegyest ítélt, de rövid gondolkodás után visszavonta, és szabadrúgásra változtatta az ítéletet.