Sorsdöntő VB előtt a magyar férfi válogatott, az olimpia a tét

Január 10-én kezdődik Dániában és Németországban az idei férfi kézilabda-világbajnokság, amely az olimpiai ciklus legfontosabb tornája lesz, miután innen nyílik meg az út a jövő évi tokiói olimpiára. A magyar válogatott ránézésre könnyű csoportból rajtol, ahonnan kötelezőnek mondható a középdöntő elérése, ott viszont rettentő nehéz lesz bekerülni az első négy közé. A rövid felkészülési időszak után játszott két meccsből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, de annyit elmondhatunk, hogy vannak biztató jelek a tornára nézve.

Nem kérdés: a négyéves olimpiai ciklus legfontosabb tornája vár a magyar férfi kézilabda-válogatottra, amely január 11-én Argentína ellen kezdi meg szereplését a világbajnokság D csoportjában, Koppenhágában. A világbajnok egyenes ágon kijut a 2020-as tokiói olimpiára, bár ezt a forgatókönyvet elengedhetjük, ahhoz már annál jobban ragaszkodjunk, hogy a 2-7. helyezettek jogot szereznek a jövő tavaszi olimpiai kvalifikációs tornára. Azok után pedig, hogy a londoni negyedik hely után Rióba nem jutott ki a csapat, ezúttal muszáj lenne helyreállítani a sportág hazai renoméját.

Apró bökkenő, hogy a mieinken kívül még nagyjából tucatnyi csapat utazik a két dán (Koppenhága és Herning) és a két német (Berlin, München) rendező városba (melyek mellé a torna második felében beszáll még Köln és Hamburg is), és ők ugyanezzel a céllal vágnak neki a tornának.

KAPITÁNYKÉRDÉS

A magyar válogatott változó előjelekkel utazhat ki – illetve vissza – Dániába. A szövetség (MKSZ) 2018. október 5-én menesztette a pár nappal korábban Veszprémből is kitessékelt Ljubomir Vranjest, akinek a helyét a soron következő két Európa-bajnoki selejtezőre a válogatott élén 2009-2010-ben egyszer már dolgozó Csoknyai István vette át. A csapat magabiztosan hozta a Szlovákia és Olaszország elleni két mérkőzést (mindkettőt 30-22-re nyertük), és úgy tűnt, különösebb döccenők nélkül sikerült a váltás.

De tegyük hozzá azt is, hogy a két papírforma-győzelemből kár lenne messzemenő következtetést levonni, ahogy a szakvezetés sem tette ezt, hiszen mindkét csapatnál csak erősebb riválisok várnak a mienkre Dániában.

November elején aztán az MKSZ véglegesítette Csoknyai kinevezését, mellé pedig társ-szövetségikapitánynak kinevezték a Tatabányát irányító Vladan Maticsot is. A magyar sportban nincs nagy múltja az ilyen közös munkának, és bár Matics és Csoknyai is határozottan állítja, hogy remekül meg tudják osztani a munkát, de az biztos, hogy időre lesz szükségük, mire ráéreznek, hogy ki melyik területen tud többet hozzátenni a válogatott építéséhez, és mik azok a pozíciók, melyeket inkább átenged a társnak. Az biztos, hogy klubedzőként (Csoknyai a Balatonfüred szakvezetője) mindketten az önálló döntéshez vannak szokva, 

viszont miután jó barátok, attól nem kell tartanunk, hogy ne találnák meg a közös hangot. 

A játékosmúltjukból és a közös nyelvből – aminek a hiánya Talant Dujsebajev, majd Vranjes esetében sem könnyítette meg a munkát – következően biztos, hogy olajozottabb lesz az együttműködés a csapat és a szakmai stáb között. Vranjes azt hangoztatta, hogy ő a játékosok barátja, amit többször is láthattunk az egy évvel ezelőtti varasdi Eb-meccsek közötti szünnapokon, de a messziről egyébként jópofa skandináv közvetlenség nem biztos, hogy jól áll a magyar játékosoknak. Működni legalábbis biztosan nem működött. Csoknyaiéknak sem lesz könnyű megtartaniuk a két lépés távolságot azoktól, akikkel amúgy baráti viszonyban vannak, de a hatékonysághoz elengedhetetlen lesz meghúzni a határokat.

NAGGYAL VAGY NAGY NÉLKÜL?

Ami a keretet illeti, az lényegében ugyanaz, mint amelyikkel Vranjes fejre állt az Eb-n, illetve amelyik magabiztosan hozta az novemberi Eb-selejtezőket. Szöllősi Szabolcs, Vilovski Uros, Bartók Donát és Faluvégi Rudolf nevével biztosan nem találkozhatunk a vébén. 

Ott lesz viszont a tornán Nagy László, aki 37 évesen még mindig a válogatott egyik legfontosabb játékosa. 

A veszprémiek klasszisa nem csupán támadásban segíthet góljaival és gólpasszaival, de védekezésben is létfontosságú lehet a szerepe – kevés nála jobb hármas védő futkározik ma a világ kézilabdapályáin. 

Azt viszont a két ünnep között a kapitánnyal készített interjú során még nem sikerült megtudnunk, hogy a rutinos átlövő mekkora szerepet kap, pontosabban mekkora szerepet vállal a vébén. Azt Csoknyai is elmondta, hogy egy ilyen korú játékostól badarság lenne elvárni, hogy hét nap alatt végig robotoljon öt csoportmérkőzést, várhatóan csak félidőket fog vállalni akkor, amikor szükség lesz rá.  

Az átlövő a felkészülést egyedül tudta le, a dánok elleni két edzőmeccsre sem utazott ki, csak közvetlenül a vb rajtja előtt csatlakozik a csapathoz.

ÓVATOSAN AZ ÁLOMSORSOLÁSSAL!

Hogy ezek a meccsek mikor jönnek el, azt nehéz megjósolni. A csoportunk ránézésre a legkönnyebb a négy közül, de ne áltassuk magunkat: ez egy világbajnokság, ahová senki sem tombolán nyerte a meghívást. Emberi számítás szerint biztos két ponttal kalkulálhatunk az afrikai kontinensbajnokság második (Angola) és harmadik (Egyiptom) helyezettje ellen. Ugyancsak hajlamosak vagyunk előre beírni a győzelmet 

Argentína és Katar ellen, ahol valóban mi vagyunk az esélyesek, de egyik meccs sem lesz könnyű. 

tovább az origo.hu-n