„Sok erőszak terhelte a magyar–román meccseket, ezen változtatnánk”

A Román Labdarúgó-szövetség (FRF) több vezető tisztségviselője mellett Răzvan Burleanu elnök is ott volt szerdán a csíkszeredai stadionban a hagyományteremtő szándékkal megrendezett Románia–Magyarország (0–2) U15-ös válogatott mérkőzésen.

Răzvan Burleanu - a Román Labdarúgó-szövetség elnöke

A román futball első embere, a 2014 óta hivatalban lévő, áprilisban újraválasztott 33 éves moldvai sportvezető a találkozó után készséggel adott interjút a Nemzeti Sportnak.

– Milyen üzenetet hordozott a székelyföldi román–magyar utánpótlás-válogatott mérkőzés?
– A csíkszeredai futballesemény három célt szolgált. Egyrészt szerettük volna megteremteni a lehetőségét annak, hogy lássák mindkét országban a Miercurea Ciucban, vagyis Csíkszeredában zajló munkát. Amit az utánpótlás-nevelés terén tesz az itteni Székelyföld Labdarúgó Akadémia, a román futballszövetség szemében modellértékű. Másodsorban a román és a magyar nemzeti csapat találkozásával szimbolikusan is jelét kívántuk adni az egységnek, az egymásra utaltságnak. Harmadrészt szakmailag hasznos volt, hogy edzőink megnézzék, kipróbálják a tehetséges fiatalokat, akik közül többen most léptek pályára először a válogatottban.

– Mit ért azon, hogy mintát jelent a csíkszeredai utánpótlásképzés?
– Annak tekinthető a pályán elért eredményei, a munka látható gyümölcsei alapján – ez a szempont szövetségünk számára különösen fontos, már csak azért is, mert a futballklub játékosaiból válogathatnak Románia különböző korosztályos csapatai. Egyezik az itteniek felfogása a miénkkel abban is, hogy a labdarúgást nem önmagában, hanem társadalmi jelenségként kezelik, a környékbeli településekre is erősen támaszkodva. Amikor az FK Csíkszeredáról beszélünk, nemcsak a román harmadosztályban szereplő felnőttcsapatra gondolunk és nem is csupán a román válogatottakat is kiszolgáló, igen eredményes helyi utánpótláscsapatokra, hanem a Magyar Labdarúgó-szövetség figyelmére is. Egyedülálló, hogy egy egyesület két válogatottnak is ad fiatal labdarúgókat. 

– Nem sérti ez a román szövetség érdekeit? A románok ellen pályára lépő U15-ös magyar válogatott két székelyföldi tagja futballozhatott volna az ellenfélnél is.
– Erre azt mondom, a csíkszeredai akadémia két másik futballistája viszont a román oldalon játszott. 

– Vagyis azt állítja, a román futballszövetség nem veszít a rendszerrel?
– Minden kettős állampolgárságú játékosnak joga van döntenie arról, hogy melyik válogatottban szeretne szerepelni. 

– Az akadémiának mégis kimondott célja, hogy a magyar válogatottakat segítse tehetségekkel.
– Pontosan. Feltételezem hát, hogy inkább a magyar szövetség sajnálja, nem pedig a román, ha valaki a másik csapatban köt ki.

– Akárhogy is nézzük, ha egy kiemelkedő székelyföldi tehetség a magyar válogatott mellett dönt, a román válogatott veszít egy potenciális erősséget.
– Így van. Éppen ezért azon dolgozunk a szövetségnél, hogy meggyőzzük a fiatalokat, a román válogatottat válasszák. Bár nincsenek hozzá mérhető anyagi lehetőségeink, a román szövetség keretein belül néhány éve hasonló kezdeményezésbe fogtunk, mint amilyen a magyar államé Csíkszeredában és környékén. Szeretnénk tudatosan becserkészni a diaszpórában élő román futballistákat. Két hónapja futtattunk egy ellenőrzést, amely során kiderült, ha valamennyi korosztályos női és férfi román csapatot nézzük, összesen hatvanhat határon túl élő román állampolgár erősíti válogatottjainkat. 

– Milyennek látja a magyar–román futballkapcsolatokat?
– Az elmúlt négy évről, elnöki időszakomról beszélhetek. Amikor kétezertizennégyben munkába álltam, első külföldi hivatalos utam Budapestre vezetett. Részben azért, hogy erős üzenetet adhassunk az egységről, részben pedig a Magyar Labdarúgó-szövetség és Csányi Sándor elnök iránti tiszteletből, akivel egyébként intézményi és személyes szinten is nagyszerű viszonyt ápolok. 

– Miben mutatkozott meg az együttműködés?
– Korábban számos feszültség, erőszak terhelte a két ország labdarúgó-érintkezéseit, ezen változtatni akartunk. Először a kétezertizenhatos Európa-bajnoki selejtező kapcsán igyekeztünk – a két állam és a két szövetség szándékainak megfelelően – más szintre emelni a kapcsolatot, azon fáradozva, hogy visszaszorítsuk az ultramozgalmat, a huliganizmust, a stadionokban előforduló erőszakos cselekményeket, a verbális sértéseket és különösen a fizikai bántalmazást. Akár Bukarestben, akár Budapesten játszott addig egymással a két válogatott, a botrány szinte sohasem maradt el – mi ezzel szakítani akartunk. 

– Mégis előfordulnak ma is magyarellenes rigmusok a román stadionokban, kiváltképp az élvonalbeli Sepsi mérkőzésein. Mit tesznek a probléma kezeléséért?
– Egyetlen lehetőségünk, hogy büntetést szabunk ki az ilyen megnyilvánulások után. Hosszú távon persze a megelőzés lenne a megoldás, az efféle viselkedés visszaszorítására azonban évekre van szükség, hiszen mélyen gyökerező társadalmi jelenségről beszélünk. Mindannyian felelősek vagyunk érte és mindannyian tehetünk érte, hogy a társadalomban és a futballban ne legyen elfogadható gyűlöletet szítani. 

– Az egykori Steauából lett FCSB finanszírozója, Gigi Becali néhány hónapja azt mondta, utalva Románia Erdéllyel történő ezerkilencszáztizennyolcas egyesítésének évfordulójára: „A magyarok kétségbeesetten bajnokok akarnak lenni Románia centenáriumán. Hogyan lehetne a CFR bajnok Románia centenáriumi évében?" Vasárnap, az utolsó fordulóban dől el a román bajnoki cím sorsa, a kolozsvári CFR vezet, mögötte egy ponttal az FCSB. Ennek tükrében miként értékeli a bukaresti futballvezér megnyilvánulását?
– Ebben az országban hozzászoktattak ahhoz, hogy időről időre Gigi Becali nyilatkozatait kell kommentálnom. A bajnokság nincs lefutva, a hétvégén dől el, a CFR vagy az FCSB nyeri-e meg. Ami a CFR-t illeti, száz százalékban román futballklubról van szó. A román bajnokságban játszik, a tulajdonosi köre is száz százalékban román. A centenáriumnak pedig semmi köze a sportteljesítményhez. A legjobb csapat győz, ilyen egyszerű. 

– Miben segítheti egymást a jövőben a román és a magyar futball?
– Példaként tekintünk arra, ahogyan a magyar kormány elérte a törvényi háttér megváltoztatásával a sport, kiváltképp a labdarúgás kiemelt támogatását. A román futballszövetség számára ez megkülönböztetett cél, valahányszor tárgyalunk a kormánnyal, figyelmébe ajánljuk a magyar modellt. Tudjuk, hosszú ez az út. Bizonyos módosításokat már sikerült megvalósítani a törvénykezésben, és örülünk annak, hogy a román kormány fontosnak tartja a stadionberuházásokat vidéken és Bukarestben egyaránt. A főváros fokozott figyelmet érdemel, hiszen az Arena Nationala négy mérkőzésnek is helyszínt ad a kétezerhúszas Európa-bajnokságon. 

– Végül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést: igaz, hogy néhány szót beszél magyarul?
– Bár szülővárosom, Foksány környékén élnek moldvai csángók, én nem értek magyarul. Egy dalt viszont megtanultam: Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék... 

Az FK Csíkszeredánál úgy tartják számon, övék a legrégebben alapított, jelenleg is működő erdélyi futballklub. Ennek bizonyítékaként ki is tették a stadionépület falára a Csíkszereda című napilap 1904. június 26-i számából kivágott hírt: „Nagy érdeklődés mellett alakult meg városunkban e hó 19-én vasárnap a csíkszeredai foot-ball klub. Kőszeghy László, a kiváló atléta elnöklete mellett városunk ifjúsága úgyszólván teljes számban gyűlt össze s nagy lelkesedéssel határozta el a testedző és szórakoztató sportok legérdekesebbjére, a labdarúgásra való egyesülést."

Fontos tisztázni, hogy bár a régió utánpótlását összefogó csíkszeredai Székelyföld Labdarúgó Akadémia játékosai túlnyomó többségükben magyarok, nem mindegyikük lehet magyar utánpótlás-válogatott, még magyar állampolgársággal sem. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) alapszabályának vonatkozó részlete – a Magyar Labdarúgó-szövetség által rendelkezésünkre bocsátott fordításban – a következőképpen szól.

„Egy játékos, aki jogosult egynél több szövetséget képviselni állampolgársága alapján, az egyik ilyen szövetség nevében csak akkor játszhat nemzetközi mérkőzésen, ha amellett, hogy rendelkezik a megfelelő állampolgársággal, teljesíti legalább az alábbi feltételek egyikét:

a.) a megfelelő szövetség területén született
b.) biológiai anyja vagy apja a megfelelő szövetség területén született
c.) nagyanyja vagy nagyapja a megfelelő szövetség területén született
d.) legalább két éve folyamatosan a megfelelő szövetség területén él" 

A mai erdélyi fiatal tehetségek esetében nem csupán futballszakmai, hanem történészi és földrajzi kérdés is, hogy eleget tesznek-e a feltételeknek. Leegyszerűsítve: azoknak van esélyük a magyar válogatottban játszaniuk, akiknek a szülei, de gyakorlatban inkább a nagyszülei az Észak-Erdélyt Magyarországhoz visszacsatoló második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után, de még a román közigazgatás 1945-ös visszatérése előtt születtek, mégpedig olyan településen, amely része volt a visszatért földrajzi sávnak.

Szondy Zoltán, a Székelyföld Labdarúgó Akadémia elnöke elmondta, a különböző korosztályos csapatokból eddig összesen tízen kaptak válogatott meghívót a román, nyolcan a magyar futballszövetségtől.

nemzetisport.hu