Brexit másként, avagy egy nagyon kis csapat nagyon nagy napja

Az utolsó nyolcaddöntőben született meg az Európa-bajnokság legnagyobb meglepetése: Izland kiejtette Angliát.

Ha azt mondjuk, hogy az angolok egyértelmű esélyesnek számítottak minden szakértőnél, akkor finoman fogalmazunk. Paul Merson, az Arsenal egykori középpályása a SkySportsnak azt nyilatkozta: ha a válogatott nem jut tovább simán Izland és Wales ellen, akkor egyszerűen nincs miről beszélni az angol futball kapcsán.

Roy Hodgson szövetségi kapitány szokása szerint telepakolta támadókkal a csapatot, nem törődve a védekezéssel, sőt a szünetben egy szem védekező középpályását, Diert is lecserélte Wilshere-re. A 3. percben már legyinthettünk is a feltételezett izlandi meglepetésre, miután Halldórsson felvágta Sterlinget a tizenhatoson belül, a szlovén bíró befújta, Rooney beverte a 11-est és vezettek az angolok. Ilyenkor általában az szokott lenni a kérdés: vajon mennyi lesz közte? Két perc múlva kiderült, hogy sok nem, Ragnar Sigurdsson egy bedobást követő óriási védelmi hiba után egyenlített. És nem telt el húsz perc, Izland már át is vette a vezetést, csak most nem egy védő hibázott, hanem a kapus Joe Hart, és nem Sigurdsson lőtte, hanem Sigthórsson.

Innen kezdve már az volt a kérdés: az angolok megtörik-e az átkot, miszerint a világversenyek kieséses szakaszainak második félidejében képtelenek betalálni. A helyzetükön nem sokat segített, hogy a támadóharmadban több labdát adtak el, mint az Eb alatt az Adidas. Hajtottak, de eredménytelenül, és ha Ragnar Sigurdsson ötösről lőtt ollója bemegy a félidő elején, el is dőlt volna a meccs. A háromoroszlánosok ész nélkül futottak, íveltek, nagyon akartak, de a kreativitás hiányzott a játékukból, egyre csak a széleket erőltették, annak ellenére, hogy Wilshere, aki az Arsenalban középről osztja a zsugákat, már pályán volt. 

Hodgson kapkodott fűhöz-fához-fegyverhez, az ismét rosszul teljesítő Sterling helyére behozta Vardyt, de változást ez sem hozott. A Manchester United 19 éves szupertehetsége, Rashford már ,,minden mindegy” alapon jött, volt is pár jó megmozdulása, de a 87. percben behúzott, serdülőkorú Jolly Joker-cserék csak nagyon ritkán válnak be. 

A saját játékát kiteljesítő, támadásban szinte tökéletes hatékonyságú Izland teljesen megérdemelten lépett tovább. Hodgson gyakorlatilag egyszerre bukott meg motivátorként és taktikusként, mi viszont tűkön ülve várjuk a Franciaország–Izland összecsapást.

Anglia–Izland 1-2

Stade de Nice, 33 091 néző. Vezette: Damir Skomina (szlovén)

Anglia: Hart – Walker, Cahill, Smalling, Rose – Alli, Dier (Wilshere, 46.), Rooney (Rashford, 86.) – Sturridge, Kane, Sterling (Vardy, 60.).
Izland: Halldórsson – Saeversson, Árnason, R. Sigurdsson, Skúlason – Gudmundsson, Gunnarsson, G. Sigurdsson, B. Bjarnason – Bödvarsson (Traustason, 89.), Sigthórsson (E. Bjarnason, 78.).  
Gólszerzők: Rooney (4., 11-esből), illetve R. Sigurdsson (6.), Sigthórsson (18.)
Sárgalap: G. Sigurdsson (38.), Sturridge (47.), Gunnarsson (65.)

A negyeddöntők programja:

Június 30., csütörtök, 22.00: Lengyelország–Portugália (Marseille)
Július 1., péntek, 22.00: Wales–Belgium (Lille)
Július 3., szombat, 22.00: Németország–Olaszország (Bordeaux) 
Július 3., vasárnap, 22.00: Franciaország–Izland (Saint-Denis)

foter.ro