Egyidősek a rendszerváltással: Apjok Norbert szerint élni kell a szülők által kiharcolt lehetőséggel

„Mindig hálát adok, hogy nem ebben éltem” – jelentette ki a Krónikának Apjok Norbert. Az idén 30 éves parlamenti képviselőt a romániai forradalom 30. évfordulója alkalmából faggattuk arról, milyen úton-módon szerzett tudomást a születése előtti sötét világról, és milyennek látja a vele együtt „újjászületett”, mai Romániát.

A Krónika újabb sorozatában a rendszerváltással egyidős nemzedék tagjait szólaltatjuk meg.

Apjok Norbert parlamenti képviselő két hónappal az 1989. decemberi események előtt született, de természetesen ő is gyermekkorában, szülei elbeszéléseiből hallott először arról, hogy az országban létezett kommunizmus és Ceaușescu-diktatúra.

„Elmesélték, hogy a keresztelőm alkalmából tartott családi ebéden elénekelték a magyar himnuszt, aztán másnap megjelentek a szekuritátésok, hogy érdeklődjenek, milyen rendezvényt tartottak. Amikor ezt a történetet gyerekkoromban – már a 90-es években – hallottam, nem értettem, miért ne lett volna szabad azt énekelnie az embernek a saját házában, amit akar” – elevenítette fel a Krónikának a nagybányai születésű politikus. Elmondása szerint ugyancsak családi elbeszélésekből értesült először arról a gazdasági és szellemi rombolásról is, amely végigkísérte a diktatúrát, főleg annak utolsó éveit. „Akkor nem értettem, hogy a társadalom miért hagyta ekkora mértékben fölényeskedni annyi ideig a rendszert maga fölött. Később, amikor több könyvet is elolvastam a témáról, értettem meg: a rendszer eleve arra épült, hogy csírájában elfojtsa a legkisebb ellenállást is.

Mindig hálát adok, hogy nem ebben éltem, és csak beszélgetésekből és könyvekből tudom, milyen volt akkor” – szögezte le a bukaresti parlament alsóházában 2016 óta tevékenykedő Apjok Norbert.

Az RMDSZ legfiatalabb képviselője lehetőségként tekint arra, hogy egyidős a rendszerváltással. „A demokráciában felnőtt generációnak megadatott az a lehetőség, hogy szabadon tanuljon, alkosson, utazzon, éljen. Lehet, hogy ez a generáció nem feltétlenül érzi a szabadság jelentőségét, de ugyanakkor bátrabban merünk lépni, mert egy pillanatig sem éreztük, hogy nem gondolhatjuk, mondhatjuk azt, amit szeretnénk – értékelt a politikus, aki szerint kortársai felelősséggel tartoznak a forradalomnak. – Ha szüleim generációja megharcolt azért, hogy az én generációmnak jobb élete legyen, akkor nekem az a feladatom, hogy éljek ezzel a lehetőséggel.” Amikor azt kérdeztük Apjok Norberttől, hogy szerinte jó irányba haladt-e az ország élete során, és milyennek látja a mai Romániát, úgy fogalmazott, harminc év „emberi években” jelentős, de az ország szempontjából elenyésző. Úgy véli, látható, hogy amíg a rendszerváltással egyidős emberek már megtalálták az útjukat, feladatot vállaltak a társadalomban, addig az ország még mindig keresi az útját.

„A forradalom utáni években hamar világossá vált, hogy a Nyugatnak kell iránymutatónak lennie az ország számára, és mindenki tudta, hogy a NATO- és az EU-csatlakozás a cél. Azonban most, hogy ezeket elértük, nincs már országprojekt, amely mindenki számára világossá teszi, hogy kik vagyunk, és milyen irányba akarjuk terelni a sorsunk. Az országnak a következő időszakban el kell döntenie, hogy résztvevője vagy csak szemlélője akar lenni a világpolitikai változásoknak” – szögezte le. Apjok Norbert szerint a magyar közösség jogainak szempontjából látványosabb az elmúlt harminc évben történt előrelépés.

Felidézte, hogy a Nagybánya melletti, magyar többségű Koltóra 1990. március 15-én tankokkal vonult ki a katonaság, hogy felügyelje az eseményeket. „1999-ben, amikor harmadik osztályos voltam, több osztálytársunkkal úgy döntöttünk, hogy kitesszük a kokárdát március 15. alkalmából, amit aztán – mivel vegyes tannyelvű iskolába jártunk – első szünetben le is vetettek velünk. Nem volt magyar iskola, csak megtűrt osztályok voltunk. Ehhez képest jelenleg mind Nagybányán, mind pedig Máramarosszigeten önálló magyar iskola működik. Ezek a problémák megoldódtak – jelentette ki a képviselő. – Úgy vélem, hogy a magyar közösség világosan látta az elmúlt harminc évben, mit akar elérni, és sikerült érvényesítenie az érdekeit közösségi jogok szempontjából. Persze van még feladat, de messziről indultunk, és az út hosszú, néha barikádos.” Szerinte akkor lehet a szülőföldön jövőt tervezni, ha nem a mindennapi megélhetés jelenti a legnagyobb problémát. A kis vállalkozások és gazdaságok megerősítése, a fiatal családok támogatása a járható út ebben a kérdésben.

„Véleményem szerint a fiataloknak ki kell használniuk a lehetőségeket: merjék felfedezni a világot, tanuljanak, dolgozzanak, szerezzenek tapasztalatot, de merjenek hazajönni szülőföldjükre. Meg kell oldanunk, hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben az itthon maradt fiatalok és a hazaköltözők mernek családot alapítani, és meg tudják találni boldogulásukat” – vázolta Apjok Norbert.

(kronikaonline.ro)