Czóbel Béla 1905-ös útját követően egyre több fiatal nagybányai festő utazott a francia fővárosba. Párizs, a Vadak felszabadító hatására pompás életművek alakultak a századelőn – ezt mutatja be a Virág Judit Galéria látványos, gazdag kiállítása (2018. október-november)
Ne fogjuk vissza magunkat: a látvány káprázatos. A Virág Judit Galéria alsó, nagy termében a csupa fekete fal és csupa fekete padozat sötétjében professzionálisan megvilágított színpompás képek; vörös kerti utak, lilán-sárgán-zölden torlódó földek, fehér havon világoskék eleven árnyékok. Perlrott Csaba Vilmos, Czóbel Béla, Boromisza Tibor. „Neósok”, tagjai, esetleg vezérei annak a lázadó, de legalábbis elődeikkel szakító nagybányai festőgenerációnak, akik abban a fontos évtizedben, amelyet a kiállítás címe megjelöl, közlekedtek a szintén kijelölt Partium – Franciaország útvonalon. Addig példátlan változások következtek be a magyar piktúrában. Még sokáig él Nagybányán a plein air, az igazi impresszionizmus, ahogyan ezt a méltatlanul nem ismert Kádár Géza tavasszal, kerttel, verőfénnyel és finom árnyékokkal teli Nagybánya-tárgyú képei mutatják. Letagadhatatlan a később, sokáig megvetett szecesszió, amelyhez – akárhogy is – majd még a Nyolcak avantgárdjának is lesz köze. Tihanyi Aktok (Táncoló aktok, Aktok a szabadban – az állhatatlanul sokféle cím önmaga jelzi azt a nehezen meghatározható szenvedést és szenvelgést, amelynek képviseletében a Tihanyi-képen kívül az alig ismert Götz B. Ernő Szilváskertje és a méltán ismert-elismert Perlrott-Csaba önarcképe is megjelent.
TIHANYI LAJOS Interieur, 1908
Rendezői telitalálat, ahogyan három Iványi Grünwald tájkép az egyik sarokban bemutatja és összefoglalja az évtized történetét. A minden sorszám nélküli Nagybányai táj (1908) a puha, vörös, sárga, talán-zöld hegyoldalával, tűnődő házaival békés, derűs, örömteli látkép, olyan, amilyennek a nagybányai piktúrát leginkább ismerjük. A Nagybányai táj I. (1907–1908) házai megformáltak és testesek, a hegyoldalt oldatlan festéknyomok vörös és zöld lombjai borítják. Mondhatni neós vászon, emlékeztet arra a megértésre, amellyel a mester a lázadókat pártfogolta. A harmadik variáns, a cím szerint Nagybányai táj II. a látványélményt sugalló zárójeles alcím (Lángoló ősz) ellenére már-már színtiszta expresszionizmus. (1908-1909). Hiszen lehetne magyarázat a vörös évszak a lángoló, kopárrá izzott hegyoldalra, de ugyanez nem elég a nem kevésbé hangsúlyos, már-már vad zöld mezők és kék épületfedelek indokaként. Iványi Grünwald csaknem a német Die Brückével egy időben csaknem expresszionista lett.
DÉNES VALÉRIA Párizsi parkban (A Cluny park), 1910–11 körül
Nem egyedül. Mert ha tudjuk is, hogy a magyar vadaknak a francia Vadak hatására változott a személete és a művészete, a francia példa követése nem volt automatikus és nem volt kizárólagos Nagybánya új nemzedékénél. Dénes Valéria tépett, mélyzöld lombjait, görcsösen vonagló fekete fatörzseit nehéz a Vadakhoz igazítani, akkor is, ha a vadul expresszionista vászon címe Párizsi parkban. Aminthogy Czóbel romantikusan expresszionista, türelmetlen Parkjának lilásvörös fái, már említett torlódó földjei is igen messzire kerültek a szövetséges Fauves elegánsan lázadó koloritjától. Dénes Valéria nagyszerű előkubizmusa nem vitatja Dénes expresszionizmusát, ahogyan Párizs követése a legerősebbeknél sosem stíluspedantéria. Ziffer Sándor, akiről előbb-utóbb ki fog derülni, hogy első vonalbeli, szuverén mester – szóval Ziffer valahogy messzi színszabadsággal és ezt nem gátoló formával-perspektívával őrzi, viszi tovább azt aminek a megjelenését Nagybánya tanúja, részese és monográfusa, Réti István a címben idézett szavakkal jellemez. Igaz, ő nagyon ellenkező előjellel érti, hogy új korszak kezdődött, a mester utólag is anarchikus individualizmus korát látja benne, de van ennek a valódi kezdetnek ennél tragikusabb vonatkozása is. A nem létező folytatás tizenkilenc után. Nézzük csak. Boromisza harsány, plakátüres csikós-gulyás festő lesz Magyarországon, a már a nevében is kimódolt Magyar Képírók Társaságának alapítója. Ziffert itthon leírják, mert folytatja a Romániává lett Nagybányán. A nem alkuvó Tihanyi ereje a kényszerű emigrációban fogy, végül visszajut Párizsba, ahol – ez magánvélemény – kilazult nonfiguratív lesz. A huszonéves korában finom nagybányai tájakat festő Huszár Vilmos a holland konstruktivizmus mestere, minden itthoni hatás nélkül. Pompás, szárnyaló kezdetet látunk a Falk Miksa utcában, amely sosem fejeződhetett be Magyarországon.
(nepszava.hu)
Gyors és komoly hitel ajánlat. Gyors és komoly hitel ajánlat. Komoly és megbízható hitelajánlat 24 órás nem banki (...)
Szerezzen hitelt csalás nélkül Hogyan kaptam kölcsönt a Makrai István Finance-től, csalók kezei közé kerültem, amíg nem (...)
Szerezzen hitelt csalás nélkül Hogyan kaptam kölcsönt a Makrai István Finance-től, csalók kezei közé kerültem, amíg nem (...)
adj fel hirdetést
VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek