Grecsó Krisztián: az örökbefogadás az én sorsom is

Grecsó Krisztián Vera című regénye kapta idén a Libri irodalmi közönségdíjat. A József Attila-díjas író szerint a könyv népszerűsége azt jelzi, fontos az olvasóknak, hogy létezik olyan magyar kortárs irodalom, amely mai nyelven beszél a mostani világról és a problémákról.

"Természetesen nagyon vágytam rá, és nagyon drukkoltam a Verának, ha szabad ezt így mondani. És ne legyünk álságosak, ki ne örülne annak, hogy az olvasók szavaztak a könyvére. Nagyon jó mezőny van ráadásul, kifejezetten jó tíz könyv került be a döntőbe, szeretik őket az olvasók. Tehát ez egyáltalán nem volt lefutott meccs, így végképp nagy tisztesség" – mondta az InfoRádiónak Grecsó Krisztián József Attila-díjas költő, író annak kapcsán, hogy 2020-ban ő kapta a Libri irodalmi közönségdíjat.

Szerinte az, hogy minden korábbinál több szavazat érkezett a tíz könyvre, azt mutatja, hogy mennyire megmozgatta az olvasókat, különösen ilyen karanténidőben, hogy mennyire jólesett nekik is kapcsolatot tartani.

"Ez nyilván azt jelzi, hogy

fontos az olvasóknak az, hogy létezik kortárs irodalom,

hogy létezik a magyar irodalomnak egy élő szövete, ami a mai világról, mai nyelven beszél, a mi problémáinkról, arról, hogy hol élünk. Erre reagáltak szerintem most az olvasók" – mondta a közönségdíjas, aki azért is tartja sokra az elismerést, mert a magándíjak szerepe az utóbbi években frlértékelődött, a mai kortárs irodalmi életben a Libri és az Aegon díja is rendkívül fontos.

Grecsó Krisztián beszélt arról is, hogy másként éli meg a mostani sikert, mint kezdőként, mint fogalmazott, akkor minden szempontból sokkal naivabb az ember, és valahogy úgy az ölébe pottyannak a dolgok. "Mint ahogy az élet nagyon sok szeletében, meg kell tanulnunk megbecsülni a dolgainkat: megtanuljuk megbecsülni az egészségünket, képességeinket, örülni dolgoknak, ez az elismerésekkel is így van" – mondta az író.

Pályakezdőként több figyelmet kap az ember, vannak kifejezetten pályakezdőknek, fiataloknak szóló díjak, aztán ahogy a középgenerációba ér az ember, ez elkezd ritkulni. "A komor középkorúságnak az élet szempontjából is van egy fura érdektelensége, és pálya szempontjából is" – mondta Grecsó Krisztián.

A díjazott kötetben egy örökbefogadott kislány szemszögéből mutatja be egy Kádár-kori Szegeden élő család sorsát.

"Nem véletlenül kezdett el foglalkoztatni a regény írásakor az örökbefogadás, hiszen az én sorsom is ez, a mi családunk is így épül fel, mi is örökbefogadó szülők vagyunk.

Hatalmas tisztesség és nagyon nagy dolog édesanyának és édesapának lenni.

Egy óriási kaland" – mondta az író. Hozzátette, az viszont nagyon jó, hogy ezt a regényt az előtt írta, hogy szülő lett volna, mivel fontos, hogy az ember távolságot tudjon tartani a szereplőitől és a szituációtól is, bármennyire is bele kell élnie magát egy 11 éves kislány sorsába.

"Kegyetlen őszinteséggel kell látni a viszonyokat, és sokkal könnyebb volt úgy megírni, hogy én magam még nem jártam ebben a cipőben" – tette hozzá Grecsó Krisztián.

(infostart.hu)