Ellenzik Szász tervét az erdélyi szórványkollégiumok vezetői

Nem elköltöztetni, hanem erősíteni kell a szórványkollégiumokat, hiszen a helyváltoztatással épp ezek közösségerősítő, -megtartó ereje veszne el – állítják az erdélyi intézmények vezetői Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének elképzeléseire reagálva.

Magyarságot tanulnak. Az illetékesek szerint a szórványkollégiumok elengedhetetlenek a megmaradáshoz (forrás: krónika.ro)

Nem elköltöztetni, hanem erősíteni kell a szórványkollégiumokat, hiszen a helyváltoztatással épp ezek közösségerősítő, -megtartó ereje veszne el – állítják az erdélyi intézmények vezetői Szász Jenőnek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének szórványnyal kapcsolatos elképzeléseire reagálva.

A lapunk által megkérdezett intézményvezetők úgy vélik, meggyengítené a szórványban élő magyar közösséget, ha a székelyföldi politikus elképzeléséhez alkalmazkodva tömbmagyar vidékre költöztetnék a szórványbeli bentlakásos iskolákat. Az oktatási szakemberek szerint a szülők sem engedik szívesen távolra gyerekeiket, de az intézmények közösségépítő, megtartó ereje is elveszne ezzel a lépéssel. Nincs egységes recept, minden szórványközösségben más lehet az életképes megoldás, de ezeket a kollégiumokat helyben kell megőrizni, vallják az illetékesek.

Mint arról beszámoltunk, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának budapesti ülésén kifejtette, hogy a Kárpát-medencét egységes oktatási és gazdasági térnek kell tekinteni, a szórványkollégiumokat pedig alapvetően a tömbmagyarság által lakott területeken működtetné, és ugyanezt a receptet alkalmazná a diaszpóra esetében is.

A felvetésre Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei képviselője reagált elsőként, aki szerint Szász Jenő tervei egész szórványközösségek létét fenyegethetik.

Mi lesz azokkal, akik maradnak?

Egy intézményt talán el lehet vinni, de mi lesz azokkal, akik maradnak? – tette fel a kérdést Szegedi László Tamás, a kőhalmi református egyházközség lelkésze. A szórványdiákotthont működtető egyházközség vezetője kifejtette, nem ismeri Szász Jenő újabb nyilatkozatát, és nem kíván részt venni politikai vitákban, ám abban biztos: a szórványkollégiumok „úgy tartóztatják fel a szórványosodást, mint amikor az elsivatagosodásnak vetnek valamiképpen gátat”.

„A kollégiumok környezetében élőknek megváltozik a lelkiségük, a magyarsághoz, a vallásukhoz, az itthon maradáshoz való viszonyulásuk. Megerősödnek, helytállóbbak lesznek. A szórványkollégiumok a remény utolsó sugarai ezekben a térségekben” – fogalmazott a református lelkész.

Rámutatott ugyanakkor, hogy az intézmények munkahelyet, megélhetést jelentenek a pedagógusoknak, a közösség más tagjainak. Úgy vélte, azért veszélyesek a hasonló nyilatkozatok, mert könnyen megingathatják a szülők bizalmát a kollégiumok stabilitásában. „Így is nehéz meggyőzni a szülőket arról, hogy ez a magyar iskola épp olyan jó, mint a román, ahova a többség íratja a gyerekeit. Ezeket a kollégiumokat nem elköltöztetni, hanem segíteni kell, hogy minél hosszabb ideig fennmaradjanak” – magyarázta.

A Kárpátokon túli magyar reformátusok esperese, utalva Szász Jenő korábbi kontrollált kitelepítésre vonatkozó elképzeléseire, leszögezte: az ott élő magyarok egy része valóban tervezi a hazaköltözést, mert még vannak rokoni szálak Erdélyben, de egy részük a családi kötődés, az erőteljes asszimiláció miatt maradni akar, nekik az unokáik már nem is beszélnek magyarul.

„A hazatérésben és a maradásban is segíteni kell őket, akik maradnak, azokat abban, hogy megélhessék magyarságukat, vallásukat, akik jönnek, azoknak a hazafelé vezető utat kell mutatni” – tanácsolta a kőhalmi lelkész.

„Ne döntsenek a fejünk felett!”

Nem tartja célszerűnek a tömbösítést Kocsis Attila Levente, a dévai Téglás Gábor Gimnázium igazgatója sem. Hunyad megye egyetlen magyar tannyelvű középiskolájának vezetője megkeresésünkre kifejtette, azzal többet veszítene a szórvány, pedig a helyzetük jelenleg sem „rózsás”.

„Felelőtlenség összetömöríteni a kollégiumokat, mi történik azokkal a kis általános iskolákkal, ahova a szülők azért íratják a gyerekeiket, mert tudják, hogy biztosított a folytonosság?” – tette fel a kérdést. A szórványkollégiumok nemcsak az oktatással foglalkoznak, közösségépítő jellegük van, a kultúra ápolását, a hagyományőrzést is feladatuknak tekintik, hangsúlyozta Kocsis Attila Levente.

Az elméleteken túl a kérdés gyakorlati vetületeit a szórványban élők és dolgozók látják, világított rá Balázs Bécsi Attila, a Szamosújváron működő Téka Művelődési Alapítvány és Szórványkollégium képviselője.

Az alapítvány húsz éve tevékenykedik a Mezőségen, tizenöt éve működtet szórványkollégiumot, és vezetőjének elmondása szerint már két éve Szász Jenő tudtára adták állásfoglalásukat, miszerint a témában a szórványban élők véleménye lehet a mérvadó.

„Szórványban nagyon fontosak az intézmények, ha ezeket kivonják, megszüntetik, teljesen magára marad a közösség. A szórványkollégiumok nem egyszerű iskolák, bentlakások, túlmutatnak önmagukon, nevelési, közösségépítő munkát végeznek. Ha a fiatalokat elviszik a Mezőségről, elvágják bennük a vidékhez, kultúrához való tartozás hajszálgyökereit” – mutatott rá Balázs Bécsi Attila.

Hozzátette, inkább segíteni, fejleszteni kell a kollégiumokat, hogy az itt felnövő fiatalok sem a tömbben élő magyarokhoz képest, sem a többségi román ifjakhoz képest ne érezzék magukat másodrangúnak. A Téka Alapítvány elnöke úgy vélte, biztos a Székelyföldön sem szeretnék, ha a fejük felett döntenének a sorsukról.

„A létünk a tét”

Nincs egységes recept, minden szórványközösségben más megoldás lehet életképes, véli Lakatos András. A kalotaszentkirályi Ady Endre Szórványkollégium vezetője szerint van hagyománya annak, hogy a tömbben működtetnek szórványkollégiumot, mert ezek fenntartása, működtetése nagy erőfeszítést feltételez a közösségtől, önkormányzattól.

„Ha a közösség gyenge, ha az önkormányzatban nincsenek magyar képviselők, a szórványkollégiumok léte veszélybe kerülhet. A Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány támogatása nélkül nem tudnának működni” – mutatott rá Lakatos András.

Meglátása szerint sok esetben nem érdemes fenntartani minden szinten a magyar oktatást, mert ha ez csak összevont osztályokban, képesítés nélküli pedagógussal valósulhat meg, a minőség rovására mehet. „A hazai oktatási rendszer gyenge, minden uniós felmérésben sereghajtók vagyunk, ez a teher pedig kétszeresen nehezedik a kisebbségi oktatásra, és amíg Bukarestből akarnak mozgatni minden szálat, esély sincs a változásra” – hívta fel a figyelmet a szakember.

Elmondta, a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány meghívásos pályázati listáján 33 szórványkollégium szerepel, ezeket fenn kell tartani, ha azt a demográfiai mutatók is indokolják.

„Sajnos a szülők is beletörődők, Középlakról, Váralmásról már nem szívesen adják a gyerekeket szórványkollégiumba. Arra hivatkoznak, hogy otthon akarják tartani, megszokták a román gyerekeket, és legalább megtanulnak románul. A magyar vállalkozóknak is jobban kellene támogatni az ügyet, a lelkészek is erőteljesebben kellene foglalkozzanak a kérdéssel, hiszen a létünk a tét” – mutatott rá a közös felelősségvállalás szükségességére Lakatos András.

Magyari: Erdélyben kell élni!

A szórványkollégiumok megerősítését, ezek fenntartásának a biztosítását látja a következő időszak fő feladatának Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásügyi főtitkárhelyettese is. Rámutatott, a szövetség már túl van a szórványban szervezett konzultációsorozaton, a szórványkollégiumok kiépítésén, így most az intézményerősítésen a sor.

Lapunknak kifejtette, nem kizárt, hogy újabb szórványkollégiumokra lesz szükség, vagy a meglévők közül néhányat bővíteni kell, mert ha a szórvány egyes régióiban olyan kevés gyerek marad, hogy helyben nem tudnak iskolát működtetni számukra, akkor a legközelebbi szórványkollégium ezeket is be kell fogadja.

Mint mondta, tapasztalatuk szerint a középiskolások esetében a bentlakás középiskolások esetében jelenthet megoldást, az öt- nyolcosztályos gyerekek esetében azonban már körülményesebb a helyzet, míg kisiskolások számára ezt csak kivételes helyzetekben javasolják, akkor is inkább szociális okokból, ha a szülők beleegyezésével ki akarják emelni a gyereket a családból, ha anyagi vagy egészségügyi gondok vannak. Magyari Tivadar elmondta, állandóan tartják a kapcsolatot a szülőkkel, így tudják, hogy ezek csak nagyon ritkán választanak távoli iskolát, ezért fel sem merült soha, hogy 30–40 kilométernél távolabbra ingáztassák a gyerekeket.

„A tömbvidék demográfiai problémáit nem aljas módszerekkel, a szórvány ellenében kell megoldani. Nyilván Erdélyben kell élni, és nem a távolból sok pénzzel kibélelt irodából mondani a szép őrültségeket” – utalt Szász Jenőre és a szórvánnyal kapcsolatos eddigi elképzeléseire az RMDSZ szakpolitikusa. Mint hangsúlyozta, a szórványkollégiumok az anyanyelvű iskoláztatást oldják meg ott, ahol egyre nehezebben fenntarthatók az iskolák, vagy a magyar iskola hiányában korábban a szülők román tanintézetbe járatták gyerekeiket.

„A demográfiai folyamat évtizedekre nyúlik vissza, a demográfiai tendenciákat, változásokat nehéz befolyásolni, azokkal együtt kell élni, úgy kezelni, orvosolni, hogy minél kevesebb kárt okozzunk” – summázta a jelenlegi helyzetet a kolozsvári szociológus.

kronika.ro