Dacian Cioloş, az USR és az ellenzék aláaknázása

A politika nagy lenézői, az USR és Dacian Cioloş egyértelműen politikai rongyokba tekeredtek bele. És nem áll jól nekik.

Mit mondhatnánk egy olyan pártról, mely pont annak a politikai személyiségnek a befogadását tagadja meg, akit a választási kampányban a kormányfői tisztségre támogatott? Éretlen, vagy képmutató? Nyilvánvalóan arra gondolok, hogy Nicuşor Dan, az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) bevágta a pártajtót Dacian Cioloş volt kormányfő orra előtt. Ez jó alkalmat ad számunkra, hogy felidézzük az USR kampányszlogenjét: „Dacian Cioloş, végre van kivel!”, és az örömöt, melyet nem olyan régen, 2016. október 18-án okozott Cioloş úr platformja Nicuşor Dannak: „Örvendünk ennek a lépésnek, mert összhangban van az általunk meghirdetett programmal.” És akkor

Dacian Cioloş hogyhogy alkalmas volt a kormány vezetésére, de nem jó az USR-nek?

Bár ezek az ellentmondások sokat elárulnak az USR-ről, azt is meg kell állapítanunk, hogy Dacian Cioloş is megkapja a maga fizetségét, hiszen a kampányban őt támogató mindkét párt elutasította a közeledését. De míg a PNL, Raluca Turcan barátságos nyilatkozatai ellenére, jogosan viselkedik ellenségesen a volt kormányfővel, hiszen ez utóbbi annak idején minden erejével igyekezett elhatárolódni azoktól, akik sokat fektettek belé, nehezebben érthető, hogy a „régi pártokkal” szembeni különbözőségével dicsekvő USR miért utasítja el a technokrata kormányfőt, aki úgy óvakodott a „régi” pártoktól, mint ördög a tömjénfüsttől és a civil társadalomból érkezett személyiségekből építette fel a csapatát – az utólag USR-s parlamenti képviselővé vált Cristian Ghineát is beleértve.

Miután elismeri a volt kormányfő hitelességét és szakmaiságát, Dan úr kijelenti, hogy az USR-nek az általa vezetett kormány „kompromisszumai” miatt nincs szüksége a „Cioloş brand-re” – „nem szállt szembe az egyfordulós polgármesterválasztással, Dâncu, Tobă és Curaj miniszterek teljesítménye és így tovább”. Hozzátenném még Vlad Alexandrescu művelődésügyi miniszter leváltását is, de akkor sem értem, hogy ezek a kompromisszumok miért nem számítottak a választási kampányban, amikor Nicuşor Dan lelkesen azt nyilatkozta, hogy a lakosság „reményt, átláthatóságot, tisztességességet, jóérzést láthatott az eddigi kormányzásban”. Akkor a PNL által nyújtott, most vádponttá vált támogatás sem volt zavaró. Dan úr, miközben állítólagos erkölcsi felsőbbrendűségi helyzetből próbál meg némi magyarázatot adni ezekre a következetlenségekre, azt állítja, hogy az USR állítólag elsősorban az „erkölcsös” közönséghez szól és nem a Dacian Cioloş által állítólag megcélzott „pragmatikushoz”. Mi mégiscsak úgy gondoljuk, hogy

nem valósíthatja meg a célkitűzéseit az a párt, mely nem képes ötvözni az erkölcsösséget a pragmatizmussal.

Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy nem úgy tűnik, mintha a pragmatizmus távol állna az USR-től, ha felidézzük, hogy Oana Bîzgan-Gayral a választási kampány idejére sem mondott le arról a 7.000 lejes jövedelméről, amelyet három állami vállalat igazgatótanácsának tagságáért kap. De tudja valaki, hogy milyen célkitűzései vannak az USR-nek egy ködös korrupcióellenes harcon kívül? Miként tervezi ez a párt „erkölcsösen” kezelni a közpénzeket? Talán majd megtudjuk a májusi USR-kongresszuson, amikor a párt – ígérete szerint – meghatározza identitását.

Sokkal becsületesebbnek tartottam Cosette Chichirău álláspontját, aki azért utasítja el Dacian Cioloşt, mert nem vett részt az USR felépítésében. De miként tehette volna ezt meg a kormányfői tisztségből? Érdekes, hogy Nicuşor Dan az USR-n kívül tartaná Dacian Cioloşt, holott a párton belül a bevonását támogatók vannak többségben. Úgy tűnik, az alapítók hiúsága fontosabb az ügy sikerénél, melyet ők, az alapítók, a maguk korlátaival nem tudnak biztosítani. Tehát elképzelhető, hogy az elutasításnak egyszerűbb és… pragmatikusabb magyarázatai vannak: lehet, hogy az USR vezetője egyszerűen nem akarja elveszíteni a párton belüli hatalmát, vagyis nem akarja átengedni Cioloş úrnak az elnöki tisztséget. Ugyanakkor Dacian Cioloş ügye újra felszínre hozta az USR-t felőrlő belső konfliktusokat, melyek már korábban is megmutatkoztak Clotilde Armand férjének kizárásakor. Armand szintén kiesett a vezér és sereglete kegyeiből, és szintén elég pragmatikusnak bizonyult a szakmai tevékenységében, ami az állammal kötött szerződéseket illeti.

Népiesebben szólva, azt mondhatnánk, hogy a politika nagy lenézői, az USR és Dacian Cioloş egyértelműen politikai rongyokba tekeredtek bele.

Az USR izolacionizmusa paravánnak bizonyult a személyes ambíciók

és – főleg – e semmiből érkezett és sehova sem tartó párt tartalmatlanságának elfedésére. Cioloş úr apolitikussága pedig az arcába robbant: nem győzedelmeskedhetsz a politikában, miután elutasítottad a részvételt a harcban és a hozzájárulást egy olyan választási katasztrófa elkerüléséhez, amilyen a 2016-os szavazás eredménye volt. A politikát nem lehet kihagyni a számításból: azt megreformálni és a polgárok szolgálatába kell állítani, nem felszámolni.

Nem sokat foglalkoznánk az USR-sek hiúságaival és Cioloş úr apolitikusságának irreális voltával, ha nem a demokrácia jelentős kudarcát látnánk körvonalazódni a látóhatáron, hiszen abban, hogy Nicuşor Dan egy saját párt létrehozására szólította fel Dacian Cioloşt létezik egy enyhén siralmas hátsó szándék, nevezetesen az ellenzék megosztására irányuló politika meghirdetése, amelyben az USR még úgy is következetes, hogy ennek a saját helyzetének meggyöngülése lehet az ára. Ha létrejön, akkor Dacian Cioloş pártja elkerülhetetlenül nemcsak a PNL-től, hanem az USR-től is átcsábít majd támogatókat. Ezáltal lesz három politikai pigmeusunk, akik képtelenek lesznek megküzdeni a PSD által képviselt kolosszussal. Tudta Silviu Brucan, amit tudott, amikor 1990-ben az apolitikusságot prédikálta a fiataloknak: így lett nagy és – mint látható – szinte megsemmisíthetetlen a FSN (Nemzeti Megmentési Front – a szerk.). Liviu Dragnea és Călin Popescu Tăriceanu valószínűleg remekül szórakozik.

(foter.ro)