Az eső valódi Utcazenévé varázsolta a szatmári fesztivált

Random zenébe botlottunk mindenhol, a gödör rengett a fúvószenés megamix alatt, és még csak ezután jött a népi diszkótoros punk!

(forrás: transindex)

Bár a szervezők aggódva lesték a felhőket kezdés előtt két órával, azok meg gyors nyári zápor helyett kitartóbb, apró esőt hoztak, ez volt a legjobb, ami történhetett szombaton az Utcazenével. Az eső ugyanis az első néhány fellépőt leszállította a színpadról az utcára, közelebb hozta hozzájuk a közönséget is, és ha már így alakult, néhányan már akkor is a színpad mellett folytatták, amikor elállt. 

Az utcánzenélés különben már délben elkezdődött: teraszon, kávé mellett találkoztunk az elsőkkel, majd a múzeum előtt elhaladva ütötte meg a fülünk a dallam, aztán az utca egyik felén szóló harmonika kúszott bele a másik oldalon zengő Kispálba. Az összetalálkozó bandák együtt is jammeltek egyet, és valami hihetetlenül jól hangzott a country, dorombos kísérettel. Az ilyen találkozások megismételhetetlen zenei élményeket adnak, egyszer született dallamok jönnek létre, és ettől válik bensőségessé számunkra, utcán zenét keresőknek ez a fesztivál. És az is teljesen természetes, hogy ha elszakad egy gitárhúr, és az énekes mikrofonban bemondja, hogy kérnének egyet kölcsön, rögtön hozza valaki a sajátját. 

Az estéről pedig már nem lehet nem szuperlatívuszokban beszélni. A korábban kisszínpadon már elkapott Vitéz Júlia Quintet most a nagyszínpadon melegítette be a hangulatot, majd a pécsi Band of Streets tartotta magát a nevéhez, és fel sem állt a nagyszínpadra, hanem rögtön előtte csapta az óhajtott bulit. Akkorát, hogy egy idő után szólniuk kellett, hogy csak óvatosan, nehogy beszakadjon a gödör. A banda fúvóshangszerekre és ordibátorokra szerel át különféle slágereket, és ez vicces, de rettentő bulis dallamokat eredményez - képzeljük csak el a Backstreet Boyst vagy a Prodigyt tubán és szaxofonon. 

A nagyszínpadi koncerteket a tavalyi győztes HungaRiddim vezette le - akikbe egy korábbi színpadkörutazás alatt szintén belebotlottunk egy utcasarkon -, és a legnagyobb rajongójukkal is találkozhattak, aki minden egyes dalba belekiáltotta a nevüket, a végén pedig párás tekintettel ment oda megköszönni az élményt. 

Az afterpartyra csak keveset néztünk be, nem egyébért, de beférni alig lehetett. És azt mesélik, reggel hatig folyt még az utcazenélés. 
 

transindex.ro