Rippl-Rónai-kiállítás először Erdélyben

Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója szerint nagyon jó, hogy a két évig tartó felújítások után egy Rippl-Rónai József-tárlattal folytatják a nagyszabású projektjeiket, hiszen nagyon fontos a „magyar festészeti anyanyelv” képviselete, Rippl-Rónai ráadásul hasonlít is a csíki Nagy Imréhez abban, hogy művészete kiteljesítése után ő is hazatért, hogy tudását otthon kamatoztassa.

(forrás: Krónika.ro)

A legfontosabb érv viszont, hogy eddig nem volt Rippl-Rónai-tárlat Erdélyben.

Csíkszereda és Kaposvár között kulturális vonatkozásban nagyon jó testvérvárosi kapcsolatok vannak – hangsúlyozta Ráduly Róbert Kálmán polgármester. Mint mondta, 2005-ben a csíki múzeum a csíkszeredai származású Szász Endre festőművész tárlatát fogadta, Kaposvárra pedig 2008-ban zsögödi Nagy Imre-vándortárlatot sikerült eljuttatni.

Ábrahám Levente, a Rippl-Rónai múzeum igazgatója megjegyezte, hogy a felújított gyönyörű Mikó-várnál jobb helyet nem kaphatott volna a kiállítás, amely szerinte méltó ahhoz a tárlathoz, amelyik 2013-ban Magyarországon elnyerte az Év Kiállítása címet. Hozzátette, teljes terjedelmében elhozták a díjnyertes kiállítást, amely reprezentatív keresztmetszetet nyújt a világhírű kaposvári festő alkotói pályájáról. A tárlat költségeit zömében a két önkormányzat fedezi.

A sajtó számára csütörtökön Horváth János művészettörténész, a kiállítás kurátora tartott tárlatvezetést a Csíki Székely Múzeumban. A termeket az alkotó különböző festészeti korszakai szerint rendezték be. Az elsőben a párizsi éveket láthatjuk, amikor is Rippl-Rónai fiatal festőként Munkácsy Mihálytól tanult. Első képeit teljesen mestere stílusában festette, de hamar rájött, hogy nem akar epigonná lenni.

„Elhagyja mesterét, és radikálisan változtat stílusán, nem használ élénk színeket, hanem inkább a körvonalakra összpontosít. Ehhez szenet használt, rájött, hogy a festészetben a vonal a lényeg, ez adja meg a képek egyediségét. Ez az állomása már mutatja, hogy otthonosan mozgott a párizsi szecessziós művészeti világban, ugyanakkor alkotásait már nem lehet összetéveszteni más francia művészekével. Ezt nevezik Rippl-Rónai fekete korszakának” – hangsúlyozta a művészettörténész.

A következő időszaka akkortól kezdődik, amikor a művész hazaköltözik. Ezt a fázist a következő teremben láthatjuk. 1902-ben dönt a hazatelepedés mellett, noha Párizsban már elismert művész volt, otthoni kiállításait a kezdetekben még közönyösen fogadják. Véget ér a „fekete korszaka”, újragondolja művészetét főképp családját, barátait kezdi ábrázolni. Ezek a zsánerképek – ahogy a kurátor megjegyezte – emlékeztetnek Munkácsy zsánerfestészetére, csakhogy nem idillikus hangulatot árasztanak, mint mestere alkotásai, hanem valós helyzeteket.

Egyik képen például az alkotó édesanyját és a művész Párizsból hazahozott francia élettársát láthatjuk: hátat fordítanak egymásnak, mert még nem ismerték egymás nyelvét, az édesanya pedig nem tudja elfogadni a házasság nélküli párkapcsolatot.

Rippl-Rónai 1906-tól kezdődően otthon is közismert festő lett, eladott műtárgyaiból vett egy kaposvári birtokot, melynek közepén a Római Villa állt. Ebben az emeletes épületben teljesíti ki harmadik korszakát, amelyet az élénk színvilág jellemez. Megváltozik technikája is, mozaikszerűen fest, mintha virágszirmokból állnának össze a képei.

Végül a kiállítás bemutatja Rippl-Rónai rajzait és pasztelljeit. Előszeretettel ábrázolta a Nyugat folyóirat íróit, kikhez barátság fűzte: Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Szabó Lőrinczet, de színészeket, szép hölgyeket is. A tárlat október 31-éig tekinthető meg Csíkban.

(kronika.ro)