Kozma István tárlat a Semmelweis Szalonban

A nagybányai hagyomány képviselõje. Kozma István festõmûvész kiállításának megnyitóját tartották április 23-án a budapesti Semmelweis Szalonban. A kiállított festmények a nagybányai mûvésztelep Kárpát-medencei irányzatának stílusjegyeit viselik magukon. Kozma István beszélgetõpartnere Dr. Pop Marcel, a Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetõje és Menyhárt László mûvészeti író volt, az estet Váradi László zongoramûvész játéka színesítette.

Bevezetõjében Dr. Tímár József rektorhelyettes úgy fogalmazott, büszke arra, hogy a Semmelweis Szalonban olyan mûvészek állítanak ki, mint Kozma István, aki a most kiállított festményeivel a nagybányai mûvésztelep hagyományának folytonosságát képviseli.

Menyhárt László Nagybányáról elmondta, a mûvésztelep olyan helyen jött létre, ahol különbözõ kulturális utak futottak össze. Kozma István ennek a mûvésztelepnek a negyedik generációjához tartozik, mûvészetében számtalan kapcsolódási pont ismerhetõ fel, ami a nagybányai elõdökhöz köti. Különösen fontos a nagybányai táj a festõ számára – hívta fel a figyelmet –, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájára utalva tündérkertnek nevezte a vidéket: ezt a festõmûvész emlékei is megerõsítették.

A saját alkotásmódjáról Kozma István elmondta: szerinte minden mû csak úgy születhet, ha az embernek hatalmas hite van. „Csodálatos dolog alkotni, festeni, de mindennek alapja a hit, és a hatalmas tudás, amire szert tehet a mûvész, amire élete folyamán mesterei tanították, az alapismeretektõl elkezdve” – fogalmazott. Kiemelte, õ maga is rengeteget tanult mestereitõl, akiket óriási mûvészeknek nevezett.

A festõmûvész elmondta, nagyszerû dolog volt Nagybányán élni, mert õ még elkapta azt az idõszakot, amikor lehetett Nagybánya „lelkét” érezni. Szerinte a világ legnagyobb mûvészei magyarok, a legnagyobbak közül Aba-Novák Vilmos nevét emelte ki, aki, amint elmondta, „óriási festõ volt”.

Arra is utalt, hogy nehéz egy festõmûvésznek a saját munkáiról beszélnie, habár õ maga tudja a legtöbbet, hiszen õ hozta létre ezeket az alkotásokat.  Solymár István mûvészettörténész szavait idézve elmondta: nem baj, ha a festõ dadog, csak a képei ne dadogjanak.

Kozma István az est folyamán többször is kitért a magyarság és különösen az Erdélyben élõ magyarok jövõjének kérdésére. Amint fogalmazott, a hit ebben is kulcsfontosságú, ahogy a mûvészet és a tudomány kiemelkedõ eredményei is itt kapcsolódnak össze.

A tárlat május 15-ig látogatható.

Pogrányi Péter,

Semmelweis Egyetem