Nagybányai születésű színész is játszik a Cannes-ban sikeres magyar filmben

Nagyon sok jó kritikát kapott Cannes-ban Nemes Jeles László Saul fia című filmje, van olyan szaklap, amely Aranypálmára is esélyesnek tartja. A stábbal ott van Molnár Levente nagybányai születésű, Kolozsváron élő színművész is, aki Ábrahámot, a főhős barátját alakítja.

A Saul fia alkotói a cannes-i vörös szőnyegen (forrás: kolozsvariradio.ro)

A holokausztfilm egyedi és félelmetesen hatásos módon mutatja be a koncentrációs tábor valóságát. Akik ott voltak a film díszbemutatóján azt mondják, hogy a fesztiválpalota 2300 fős nagyterme dugig megtelt a Saul fia vetítésekor, még a földön is ültek. Végig döbbent csend honolt, a végén pedig hat percig tapsolt a közönség.

Molnár Levente a Kolozsvári Rádiónak elmondta:

„Csak a saját nevemben beszélek, de stábtagként is. Nagyon pozitív, hihetetlen visszajelzéseket kaptunk a filmre. Személy szerint továbbra is ott tartok, hogy nem tudom van-e bennem még egy negyed lépcsőfok az örömben felfele. Hogy egyáltalán nyerünk valamit, van megnyerjük, vagy nem nyerjük meg? Nem hiszem, hogy számít, különben. De ez az én saját véleményem. Én nem tudnék ettől jobban örülni. Hihetetlen az, hogy itt van, hogy Kelet-Európa egyetlen versenyben szereplő filmjének ennyire jó a visszhangja. És tényleg nagyon jó. Hihetetlen, hogy mik történnek egyik pillanatról a másikra… Természetesen szurkolok, nem az van, hogy én nem szeretném, hogy bármit is nyerjünk ezzel a filmmel, de ami most van, már több mint elképzelhetetlen.”

Szinte az összes nagyobb lap közölt kritikát a cannes-i hivatalos versenyprogramban bemutatott magyar filmről, Nemes Jeles László: Saul fia című alkotásáról. A nemzetközi sajtó lelkesen fogadta a holokausztfilmet, ami a kritikusok szerint teljesen új megvilágításba helyezi a koncentrációs táborok borzalmait. A Saul fiát a 68. cannes-i filmfesztivál első igazi revelációjaként értékelték. Az egyik legjelentősebb amerikai forgalmazó, a Sony Pictures Classics megvette a film észak-amerikai forgalmazási jogait. Az Arany Pálma-díj kiosztása és a záróünnepség május 24-én lesz Cannes-ban.

Egy kis nemzetközi lapszemle:

A Variety című filmes szaklap szerint a Saul fia olyan nyomasztóan és kompromisszummentesen mutatja be a holokausztot, ahogyan azt még soha senki nem tette meg, jóllehet a témát már számos alkalommal feldolgozták a filmművészetben.

Az Indiwire azt emelte ki, hogy a film az auschwitzi koncentrációs táborról egy olyan intenzív dráma, amelyben a feszültség egy pillanatra sem csökken.

A France Info francia hírrádió, a Le Journal du Dimanche, a Télérama és a Paris Match című francia lap is arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben a film a koncentrációs tábor legnehezebben elképzelhető helyszínein, a gázkamrákban és a krematóriumokban játszódik, a rendező elkerüli a „kukkolás” csapdáját, nem rekonstruálja obszcén és részletes módon a helyszíneket, hanem végig a filmben egyetlen fogoly szemszögéből láttatja a dolgokat, az ő gesztusait és tekintetét követi a kamera.

A Le Parisien szerint egyszerre „borzalmas és csodálatos” a magyar film.

A Paris Match szerint „meglepő, sőt megdöbbentő lenne, ha a Saul fia díj nélkül távozna Cannes-ból”, a Le Nouvel Observateur című lap pedig a főszereplő Röhrig Gézának adná a legjobb férfi alakítás díját. A filmrendező végzettségű, New Yorkban élő magyar költő az RFI közszolgálati rádió szerint is „hihetetlenül jó a főszerepben”. Nemes Jeles László rendező pedig egy „filmművészeti és intellektuális hőstettet” hajtott végre a rádió tudósítója szerint azzal, hogy „az auschwitzi valóságról fiktív és soha nem látott képeket teremtett a képzeletünkben”.

A Libération és a Le Figaro is úgy vélte, hogy az ismeretlen Nemes Jeles László úgy robbant be első filmjével a cannes-i fesztiválon, ahogy 2006-ban Jonathan Littel a Goncourt-díjat nyert Jóakaratúak című regényével. A Libération szerint ugyanakkor az „ambiciózus és virtuóz” alkotás, amely „remegő bénultsággal” köti le a nézőt az egész vetítés alatt, elveit és célját illetően is kérdéseket vet fel.

A Le Monde szerint is noha a rendező tudatában van a holokausztábrázolás veszélyességéről szóló vita kérdéseinek, nem ad rá válaszokat a filmjében, mert a kritikus Thomas Sotinel szerint válaszok feltehetően nem is léteznek, s így az áldozatok megjelenítésére vonatkozó központi problémát nem oldja meg, hanem a választott képi világgal inkább megkerüli.

A Le Figaro szerint a kockázatos témaválasztású filmet sokan fogják majd mindenféle rosszal vádolni, noha „a rendező nem lépi át a jó ízlés határát, és megáll a borzalom ajtajában … A kérdés mégis felmerül, hogy hova akar eljutni”.

kolozsvariradio.ro