Misztótfalusi Kis Miklós bölcsõhelyének üzenete

„A világnak olyan / Szegletén élünk / Ahol csak holtunkban /Adják ki a bérünk.” - olvasható Kányádi Sándor „Kõkoporsó” címû versében.

1991-ben írta a Kis Miklós Gyûjtemény avatóünnepségére. Azóta erõsödik itt köztünk, misztótfaluiak között Kis Miklós szellemisége. 

2015. április 26-án Tótfalusi Kis Miklós szellemisége járta be Misztótfalut, az õ emléke õrzésének egy újabb megnyilvánulására került sor: szoboravatásra.

A híres betûmetszõ, könyvnyomdász, kultúrember, aki innen indult életútjára, Hollandiát megjárta, hazájába, Erdélybe, Kolozsvárra visszatérve, itt szerette volna kamatoztatni külföldön szerzett nagy tudását. Az akkori egyházi hatalom (Apaffy Mihály kora) ebben megakadályozta, mindent elkövetett, hogy mûködését ellehetetlenítse, életét megnyomorítsa (mindezt irigységbõl, rosszindulatból). Igaz, hogy fizikailag sikerült neki, de az õ szellemiségét, hátrahagyott tudását, munkáit nem tudta eltûntetni, az ma is él, a 21. század emberének is követendõ példát mutat. Erre a hagyatékra hívta fel Ft. Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke április 26-án a misztótfalui református templomban egybegyûltek figyelmét, Józsué könyve 7 részének 10-14 terjedõ verseit felolvasva és magyarázva: „És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? ...” 

A misztótfalui gyülekezet már régóta ápolja Kis Miklós emlékét. Gyûjteményes ház van a parókia udvarán, benne nagyon sok értékes alkotás, zömében a nagy mester betûivel készült. Nt. Molnár József Károly nyugalmazott lelkipásztor jóvoltából, aki 30 évig volt a gyülekezet lelkipásztora, egy eredeti Aranyos Biblia is a gyûjtemény tartozéka. Kis Miklós 1685-ben saját költségén, saját betûivel készítette (összesen 4000 darabot), s hozta haza magyar népének. 2002-ben az itteni templomban történt meg Kis Miklós rehabilitációja a református egyház részérõl, halála után 300 évvel. Kora hatalmasai irigységbõl, megnemértésbõl súlyos ítéletet mondtak ki felette: eltiltották nyomdai és közéleti munkálkodásától. Hiába volt részérõl az Eklézsia megkövetése, igazának, jóhiszemûségének bizonyítása, a hatalmasságokkal vívott harcból nem õ került ki gyõztesen, „arccal a földre borulva” élte le meghurcolt életének utolsó éveit Kolozsváron. A Házsongárdi temetõben alussza örök álmát. Utolsó gondolatai az Úristenhez szálltak, arcát felemelve, fohászát a magasságos Istenhez küldve, mert meg volt gyõzõdve, hogy Õ nem hagyja el népét, nemzetét. Minden bajbajutottan csak Õ képes segíteni. 

„Hisszük, hogy a zörgetõknek megnyittatik, a kérõknek megadatik, a nyomoruságok napjai rajtunk megrövidíttettenek” (Veress Dániel: A megtévesztett) 

A rehabilitáció emlékét a református templom cintermében felállított gyönyörû kopjafa õrzi. A templomban egy emlékplakett hírdeti, hogy itt konfirmált. 2013-ban Misztótfalu díszpolgárává avatták (post mortem).

Több alkalommal rendeztünk emlékünnepet szellemisége felelevenítése, ápolása céljából.

Az utóbbi idõben Nt. Ecsedi Árpád lelkipásztor és Pozán Edit gondnoknõ támogatásával szobor állításra gondolt a presbitérium. Ez vált most valóra. Gyûjtést hirdettek, támogatókat kerestek, pályázatokat írt a tiszteletes úr, s a terv Isten segedelmével testet öltött Deák Árpád szobrászmûvész munkája nyomán. 

A szoboravató napon nagyon sok emlékezõ gyûlt össze, köztük neves politikai személyiségek, lelkészek, civilek, az ügy támogatói. Mindnyájan imádkozó és emlékezõ szívvel hallgatták végig az ünnepi istentiszteleten Ft. Püspök úr igehirdetését abban a templomban, ahová gyermekkorában Kis Miklós is járt és konfirmált.

Az elhangzott bibliai üzenetbõl azt a tanulságot kell levonnunk, hogy Misztótfalusi Kis Miklósnak nem volt könynyû élete, nagyon sok megpróbáltatásban volt része, sokszor arcra esett, de nem maradt úgy, hitt az Úrban s ügye igazában. Nekünk sem könnyû, a 21. század emberének. Az Úr arra szólít bennünket, hogy bátorságos életet éljünk, soha ne hátráljunk, foggal – körömmel kûzdjünk igazunkért, s azért, ami a miénk. Legyünk imádkozó szívûek, a bûnt ki kell dobnunk életünkbõl. A Szentírás a mi szövetségünk Istennel, az abban leírtak szerint próbáljuk cselekedeteinket irányítani.

A Püspök úr igehirdetése után következtek a neves meghívottak ünnepi beszédei, amelyek egytõl-egyig a nagy mester életútját, cselekedeteit, hagyatékát méltatták. A határon túli országgyûlési, helyi személyiségek méltatásából a tisztelet, az elismerés, a követendõ példa szavai csendültek ki. Köszönjük ezeket a méltatásokat, mi, tótfalusiak még büszkébbek lettünk arra, amink van, a nagy mester szellemiségére.

Ezután a parókia udvarán a Kis Miklós Gyûjtemény elõtt felállított szobor avatására került sor. A bronzból készült mellszobor is Kis Miklós nagy szellemiségét sugározza a nézõ fele. A szoboravatást Kis Miklós díjak átadása követte. 

Nt. Molnár József Károly nyugalmazott lelkipásztor, Pozán Edit a gyülekezet gondnoka, Romok Márta a Székely Mária Nõszövetség jegyzõje Kis Miklós emlékplakettet és oklevelet vehetett át. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy ezeket a díjakat Magyarország Országgyûlésének elnöke, dr Kövér László nyújtotta át mindenkinek külön–külön.

Köszönettel adózunk mindazoknak, akik megtiszteltek bennünket, Kis Miklós emlékét, és részt vettek az ünnepségen, amelynek a megszervezése és lebonyolítása nagyon sok energiát igényelt mind Nt. Ecsedi Árpád volt misztótfalui lelkész részérõl, mind Pozán Edit gondnokasszony és a Nõszövetség aszszonyainak részérõl. Itt kell megemlítenem azokat a lelkes férfi gyülekezeti tagokat és presbitereket is, akik mindvégig kitartó munkájukkal támogatták ezt a nemes ügyet.

Az adományozók névsora megjelent a Bányavidéki Új Szóban, ezen felül is történtek adományok az ünnepélyhez kapcsolódóan. Kiemelnénk fõ támogatóinkat: az Alföldi Nyomda ZRT–t, a Bethlen Gábor Alapkezelõ ZRT–t, Nyomda és Papíripari Szövetséget, az Electro Sistem Grup–ot,  a Hollandiai Mikes Kelemen Kört és Martfû polgárait. Köszönjük minenkinek a hozzájárulását.

Sok szép énekszámmal színesítette a koltói énekkar az ünnepséget, meg a helyi fúvószenekar. 

Köszönjük a finom estebédet! Gondolom mindenki csak pozitív érzésekkel távozott helységünkbõl. Nem felejti el egyhamar azt az élményt, amelyet ez az ünnepi délután nyújtott neki. Ez a délután Kis Miklós tiszteletadásának folytatása volt. Remélem, még sok ehhez hasonló megemlékezésre és emlékeztetésre fog sor kerülni. Misztótfalu méltón lehet büszke nagy szülöttjére!

„Ne félj tehát kicsiny csapat,/ Ha rád felleg borul./Kegyelmet rejt s belõle majd/ Áldás esõje hull./ Bízzál az Úrban rólad õ meg nem feledkezik, / Sorsod sötétlõ árnya közt/ szent arca rejtezik.” (458. Dicséret 2. versszak.)

Romok Márta,

a Székely Mária Nõszövetség jegyzõje

Bányavidéki Új Szó