Kelemen Hunor beszéde a nagybányai művésztelep alapítói előtt tisztelgő szoborcsoport avatóján

A forradalmi változás gyakran váratlan és véletlen nemcsak a politikában, hanem a művészetben is.

1896-ot írunk. A Münchenben alkotó Hollósy Simon helyet keres magániskolájának és a választása Nagybányára esik, ahová két nagybányai tanítványa, Thorma János és Réti István hívta. Csatlakozott hozzájuk Iványi-Grünwald Béla és Ferenczy Károly, majd idővel több tucatnyian. A nagybányai művésztelep pedig közel négy évtizedig működött azután is, hogy maga az alapító néhány év után összeveszett társaival és máshová tette át székhelyét.

Ez a néhány év azonban meghatározó volt nem csak abban az értelemben, hogy létrehozta a magyar modern festészetet, de abban az értelemben is, hogy megteremtette annak értő közönségét, átformálta a közízlést, a művészetről való gondolkodást. Ez pedig legalább annyira fontos, mint megteremteni egy művészeti áramlatot.

Olyasmi történt Nagybányán, amire korábban nem volt példa a magyar művészeti életben – kimagasló tehetségű emberek egy helyen, azonos művészeti ideákat, célokat követve alkottak. Sokat és nagyot. Meghatározót.

Forradalmi változás volt tehát, aminek van egy számunkra, közéleti, politikai vezetők számára is különösen fontos aspektusa.

Nagybánya akkori polgármestere és maga a város is örömmel fogadta a művészeket. Nem csak örömmel, de támogatólag is. A helyi tanács az évek során több műteremlakás építését szavazza meg, amit kedvezményesen bérelhetnek az alkotók. A helyi sajtó olyan részletesen és naprakészen tudósít a művésztelep életéről, mintha egy sporteseményt követne. Azóta sem volt erre példa.

Mindebben döntő szerepe volt Turman Olivérnek, Nagybánya akkori polgármesterének. Az akkori polgármester felismerte, hogy egy város fejlődése nemcsak fizikai építést, utat, hidat, díszes hivatali épületeket jelent, hanem a szellemi „infrastruktúra” támogatását is. Egy politikus, polgármester nem írhat verseket, nem festhet képeket, nem komponálhat zenét – egyébként miért ne tehetné –, de megteremtheti azokat a körülményeket, amelyek közössége kulturális felvirágzását eredményezik.

És megteheti azt is, hogy ápolja a közös emlékezetet. Ahogyan azt Nagybánya és a megyei RMDSZ elöljárói, Pap Zsolt és Pintér Zsolt tették napjainkban azzal, hogy ennek a szoborcsoportnak a felállítását kezdeményezték. Köszönet érte! És köszönet a város polgármesterének, Cătălin Cherecheșnek, hogy ezt a kezdeményezést felkarolta és támogatta, köszönet a helyi önkormányzatnak, hogy az ügy mellé állt.

A nagybányai iskola ma már a város szellemi identitásának elidegeníthetetlen része. Csodálatos örökség! Biztos vagyok abban is, hogy évtizedek múltán, amikor az utánunk jövő nemzedékek Nagybányáról hallanak, akkor az egyik első dolog, ami eszükbe fog jutni, az a nagybányai festőiskola, a nagybányai festészet. Ennek a szellemi örökségnek állít szobrot ma a város. Nagyszerű tett! És mint minden örökség, ez is hatással lesz a jövőre!

Deák Árpád szobrászművész alkotása készen áll, mától megtekinthető. Köszönet érte az alkotónak!

Az erdélyi magyarok és a Szövetségünk nevében is köszönöm minden közreműködőnek ezt a csodálatos ajándékot!

(rmdsz.ro)