Dalokat ír, zenél, szervez - Egy dramaturg lehetséges szerepei

A Harag György Társulat elõadásában ma este mutatják be Szatmáron Ion Luca Caragiale Az elveszett levél c. darabjának legújabb színpadi változatát, amelynek egyik - felkért - dramaturgja a nagybányai Bertóti Johanna. Az elõadást még ebben az idényben városunkban is láthatjuk, az alábbiakban a Szatmári Friss Újság interjúját adjuk közzé a dramaturg munkájáról, a Caragiale-mû szatmári elõadásáról (szerk.).

Bertóti Johanna

– Mivel foglalkozik egy dramaturg?

– A dramaturg munkája igen változatos, tapasztalatom szerint szinte minden elõadásban másképp kell dolgoznia attól függõen, hogy a rendezõ milyen feladatokkal bízza meg, hogy miben van szükség rá. Ha a munkamódszer felõl nézzük a szerepét, nagy vonalakban két esetet különböztethetünk meg. Ha egy elõre megírt drámából születik az elõadás, a dramaturg az, aki a szükséges változtatásokat, húzásokat elvégzi a szövegen (ma már nem tudok olyan esetrõl, hogy egy darab pontosan abban a formában kerüljön színpadra, ahogy azt megírták), természetesen a rendezõ elképzeléseit figyelembe véve. A próbák során fõleg arra figyel, hogy a szöveg hogyan szólal meg, menet közben is szükséges néha húzni, változtatni. És van olyan eset, hogy kezdetben még nincs szöveg. Ezek a munkák nagyon sokfélék lehetnek, de közös bennük, hogy nem a szövegbõl bontakozik ki az elõadás, hanem minden együtt születik. Egy olyan folyamatról van szó, amiben a dramaturg drámaíró, szerkesztõ és gépíró lehet egy személyben, hiszen sokszor a színészek improvizációi alapján kell egy-egy jelenetet megírnia. A dramaturg szerepe rendezõtõl, rendezõi alkattól is függ. Például Az elveszett levél elõadásban azt érzem, hogy mivel román a rendezõ, nagyobb szabadságunk volt nekünk, dramaturgoknak a magyar szöveg alakításában, olyan területté vált, amiért mi feleltünk. De van olyan, hogy a rendezõ nagy szerepet vállal a szöveg alakításában, sõt, van mikor a rendezõ a dramaturg is.

– Ön hogyan választotta ezt a szakmát?

– Úgy lettem dramaturg, hogy elvégeztem a kolozsvári BBTE Színház és Televízió Kar teatrológia szakát. Végzettségem alapján lehettem volna színikritikus, irodalmi titkár, irodalomtörténész, de a dramaturgia érdekelt a legjobban. Meg a drámaírás. A teatrológia szak elvégzése után a marosvásárhelyi Mûvészeti Egyetem drámaírás mesterképzõjén folytattam tanulmányaimat.

– Meg lehet-e tanulni a drámaírást?

– Ez a kérdés sokakban felmerül, jogosan. El lehet sajátítani különbözõ technikákat, lehet orrvérzésig stílusgyakorlatokat végezni, lehet nagyon sok drámát olvasni, és persze nagyon sok elõadást nézni, drámaírással foglalkozó könyveket bújni, és ezek mind szükségesek, ha valaki ezzel akar foglalkozni, de a drámaíráshoz való érzék vagy van, vagy nincs, az nem tanítható. Felszínre hozható abban az esetben, ha valahol mélyen szunnyad, de ha egyáltalán nincs, akkor az embernek rá kell jönnie, hogy ez nem az õ területe.

– Jelenleg mi az ön területe?

– A drámaírás szempontjából fõleg bábdarabírással foglalkozom. Az egyetem elvégzése alatt és óta több bábdarabot írtam. Jelenleg dramaturgként dolgozom a kolozsvári Váróterem Projekt társulatnál, ahol elég széles a feladatköröm, az ottani munkáim nem korlátozódnak dramaturgiai feladatokra, például zenészként jelen vagyok két gyerekelõadásban, egyikhez a dalokat is én írtam, és a szervezésben is részt veszek.

– Mit kell tudni a Harag György Társulattól kapott felkérésrõl?

– A szatmárnémeti színház igazgatója, Bessenyei Gedõ István kért fel, hogy vele együtt legyek I. L. Caragiale Az elveszett levél címû darabjából készülõ elõadásnak a dramaturgja. Ez a felkérés oda vezethetõ vissza, hogy a fordítás is érdekel, az államvizsga-dolgozatomat Caragiale Farsang címû drámájának magyar fordításaiból írtam, ezeket hasonlítottam össze, tehát volt rálátásom Caragiale világára.

– Milyen lesz Az elveszett levél?

– Hogy milyen lesz, az kiderül február 27-én. Azt elmondhatom, hogy az elõadás a mában játszódik. Egy elõadás úgy is szólhat a máról, hogy a régi idõkben játszódik, de van a mához szóló üzenete. A mi elõadásunk úgy szól a mához, hogy valóban a mában történik, a Caragiale által megírt drámát átemeltük a mába, egész pontosan az erdélyi magyar valóságba. Ezt az elõadást úgy érdemes nézni, hogy nem kérjük számon azt, amit annak idején az iskolában tanultunk a darabról. Sok dolog más lesz az elõadásban, de persze a lényeg visszaköszön majd az eredetibõl.

– Miért volt szükség két dramaturgra?

– Azért, mert elég sok munka volt a szöveggel. Seprõdi Kiss Attila fordítását használjuk, ezt a rendezõ elképzelésének megfelelõen alakítgattuk. Én úgy érzem, kellett két embernek a rálátása. Ha én jöttem egy ötlettel, nagyon jó volt, ha azt egy másik ember megerõsítette. És azt hiszem, ez fordítva is így volt. Caragialénak annyira erõs a nyelvi világa, hogy ahhoz hozzányúlni felelõsséggel jár, és ha két ember tud rábólintani, akkor az biztosabb.

(Szatmári Friss Újság/Elek György)