360 éve halt meg Apáczai Csere János

Háromszázhatvan éve, 1659. december 31-én hunyt el Apáczai Csere János tudós-pedagógus, a magyar nevelésügy előfutára, a Magyar Encyclopaedia szerzője.

A Brassó megyei Apácán született 1625. június 10-én, kisnemesi szabad székely családban. A kolozsvári, majd a gyulafehérvári kollégiumban folytatta filozófiai és teológiai stúdiumait, majd 1648-1653 között ösztöndíjjal holland egyetemeken, többek közt Leydenben és Utrechtben tanult. Hollandiában a kultúra és a polgári jólét fogadta őt, a kálvinista vallás áldásos hatásaival és a gondolkodás szabadságával is itt találkozott, s a csillagászattól a keleti nyelvek tanulmányozásáig mindenre lehetősége nyílott.

Számos nyelvet elsajátított: a görögön, latinon, héberen, francián, angolon és hollandon kívül hat keleti nyelvet is megtanult. 1651 áprilisában a harderwijki egyetemen doktori címet szerzett a Disputatio theologica inauguralis de primi hominis apostasia (Doktoravató teológiai disputáció az első ember hitehagyásáról) című értekezésével, amely az első ember bűnbeeséséről szólt. Ugyanebben az évben megnősült, felesége, Aletta van der Maet, Utrecht egyik előkelő családjának leánya volt. 

A Magyar encyclopaedia (1655) belső címlapja

1653-ban Gyulafehérvárra költöztek. Apáczai a poétikai osztály rektora lett, székfoglaló beszédében kifejtette gondolatait a tudományokról, vizsgálta a hazai elmaradottság okait. 1654-ben jelent meg a gyermek I. Rákóczi Ferencnek ajánlott Magyar logikácskája. Egy évvel később kiadták fő művét, a 412 oldalas, 11 részből álló Magyar Encyclopaediát, amelynek az volt a célja, hogy magyar nyelven, iskolai használatra összefoglalja korának teljes tudományosságát. "Oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna." - ajánlotta művét. A könyvben a természettudományos ismeretek mellett helyet kapott a logika, a teológia, a történelem, az etika, a neveléstudomány és a filozófia eredményeinek bemutatása is.

A Magyar Encyclopaediát a kortársak nem méltatták, s Apáczainak az oktatás minőségének javítását célzó reformtervei is süket fülekre találtak. Nézetei miatt összetűzésbe került II. Rákóczi György fejedelemmel, aki haragjában megfosztotta a gyulafehérvári katedrától, de barátai és Lorántffy Zsuzsanna közbenjárásának köszönhetően rábízta a kolozsvári iskola vezetését. Itt 1656 novemberében tartotta Oratio de summa scholarum necessitate (Beszéd az iskolák fölöttébb szükséges voltáról) című székfoglalóját, amelyben erős kritikával illette az új szellemi és társadalmi törekvéseket gáncsoló, maradi kortársait, s hazája szomorú műveltségi állapotát. Kolozsvárott ugyanolyan hévvel és lelkesedéssel vetette bele magát a tanításba, mint addig, s az ő közbenjárásának köszönhette a kollégium Lorántffy Zsuzsanna református alapítványát. Ő intézte el azt is, hogy fejedelmi támogatással tíz szegény tanuló ingyen tanulhatott. Buzgalmát azonban megtörte egyre súlyosbodó tüdőbaja, és 1659. december 31-én meghalt. Felesége és gyermeke nem sokkal élte túl, sírjaik a kolozsvári Házsongárdi temetőben találhatók.

Életéről Páskándi Géza írt drámát Tornyot választok címmel, emlékét Áprily Lajos örökítette meg A tavasz a Házsongárdi temetőben című versében.

(transindex, mti)