150 éve született Thorma János

150 éve, 1870. április 24-én született Thorma János, a Nagybányai Művésztelep egyik alapítója, vezetője és tanára.

Thorma János (1870-1937): önarckép (részlet)

Élete első tizennégy évét Kiskunhalason és Jászberényben töltötte, mígnem a család Nagybányára költözött. Thorma itt fejezte be a gimnáziumot, itt figyeltek fel kiváló rajzkészségére tanárai, és innen indult el Budapestre, Münchenbe, Párizsba – művészeti tanulmányainak helyszíneire.

A budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan növendékeként megkezdett tanulmányait Münchenben Hollósy Simonnál, majd Párizsban a Julian Akadémián folytatta. 1891-ben festette első nagyobb képét, a zolai naturalizmus hatása alatt álló Szenvedőket (Magyar Nemzeti Galéria), ezt rövidesen az Ébredés c. kompozíció követte. 

Szenvedők

1896-ban fejezte be egyik legjelentősebb alkotását, a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyikét, az Aradi vértanúkat, amely tárgya miatt rendkívüli népszerűsége ellenére sem kerülhetett a 
millenniumi kiállítás művészeti csarnokába. Külön kiállításon történt bemutatása után végre 1931-ben a Történeti Képcsarnokba került, majd a kiskunhalasi múzeumba.

Aradi vértanúk

1899-ben Spanyolországban és Hollandiában járt. Rembrandt hatását tükrözi a Békesség veletek c. Krisztus-képe. 1898-ban kezdett hozzá élete fő művének szánt, húsz éven át készülő Talpra magyar c. kompozíciójához (a kiskunhalasi múzeumban).

Talpra magyar!

Ezt követő képei (Kocsisok közt, 1901; Szeptember végén, 1903; Kártyázók, 1904; Cigányok, 1905; Ibolyaszedés, 1920; Majális, 1921) között egyik legismertebb műve az Október eleje (1903), amely Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon aranyérmet nyert.

 Október elseje

Thormát olyan festői problémák izgatták, mint a szenvedő embereket középpontba állító nagy, naturalista képciklusok, vagy a magyar történelem kibeszéletlen és feldolgozatlan, de az emlékezetben még elevenen élő eseményeinek, a forradalomnak és az aradi megtorlásnak a képi megjelenítése. Nem azok a problémák tehát, amelyek 1896 tavaszán Nagybányára vonzották Hollósy Simon müncheni szabadiskolájának növendékeit. Nem az egyszerű élet s a természet új arcának a keresése, nem a napfény, nem a református templom piros toronysisakja, s nem a rétek, mezők, ligetek csendje. Thorma igazi akadémikus művésznek készült, s úgy is tért haza Nagybányára: nagy témák és monumentális kompozíciók terveivel.

Domboldal

Művészetének stílusa eléggé összetett. A francia naturalizmus követőjeként indult, majd hatott rá Munkácsy romantikus realizmusa, egyeztetni próbálta a romantika és naturalizmus elveit. A húszas évektől a jellegzetes nagybányai stílus képviselője. A nagybányai művésztelep egyik alapítója (1896), majd 1902-től a festőiskola tanáraként nagy szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének is. 1919 után a telep vezetője volt, lelkes munkássága akadályozta meg a háború utána művésztelep teljes széthullását. 

 Ülő nő

Thorma nagybányai tájain jól öltözött városi hölgyek sétálgatnak, gyűjtik az ibolyát, vagy éppen festegetnek. A táj Nagybánya, mégis az az érzésünk, hogy ezek az emberek már nem a nagybányai emberek. Kirándulók, piknikezők, nem odavalósiak. Idegenül és természetellenesen mozognak a tájban, nem úgy, mint Ferenczy, Glatz vagy Iványi Grünwald bányászai, pásztorai, cigányai.

Egy nagybányai festő

1929-ben megnősült, öt évi ismeretség után Kiss Margit festőnőt vette feleségül. 1937-ben Nagybányán érte a halál. A nagybányai református temetőben helyezték örök nyugalomra, a Zazar-patak jobb partján a Virághegy alsó lejtőin.

A róla elnevezett kiskunhalasi múzeum őrzi életművét. Több művét (Kártyázók, Nyár, Március 15., Budavár visszavétele) és önarcképeit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Tavasz Nagybányán

A 150 éves évfordulóra - ha erre lehetőség lesz - a 15. Főtér Fesztiválon méltó módon meg fog emlékezni a nagybányai magyarság.

Ősz