„Az embereknek látniuk kell, hogy nemcsak az irodából dolgozunk, hanem kimegyünk közéjük”

Interjú Zahoránszki István kormányfőtitkár-helyettessel.

2020 decemberét követően, miután az RMDSZ kormányra került, ön kormányfőtitkár-helyettesi tisztséget tölt be a bukaresti kormányban. Mivel jár ez a munka, milyen feladatköröket lát el? Mennyiben politikai funkció ez, és mennyire inkább bürokratikus feladatokat lát el?

Elsőnek talán azt kellene tisztázni, hogy mivel is foglalkozik a kormányfőtitkárság. Minden intézménynek van titkársága, az iskoláknak, kórházaknak, magánvállalatoknak. Ez alól a minisztériumok sem kivételek. Minden minisztériumnak van főtitkársága, viszont a minisztériumokat összefogja a miniszterelnök. A miniszterelnök közvetlen hatáskörében pedig a kormány főtitkársága található. Ez utóbbin keresztül tartja a kapcsolatot a kormány hivatalosan az állami intézményekkel, ez szervezi a kormányüléseket és végzi el a kormány számára a titkársági feladatokat. De mivel közvetlenül a miniszterelnök alárendeltségébe tartozik, ezért nagyon sok kiemelt fontosságú intézmény is ez alá van rendelve. Kinevezésem után nyolc alárendelt intézmény koordinálásáért feleltem, köztük volt az Országos Statisztikai Hivatal, Fenntartható Fejlődés Főosztálya, vagy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala.

Az, hogy az államtitkári funkció mennyire politikai és mennyire bürokratikus? Egy kicsit mindkettő. Az államtitkár egy amolyan kapocs a miniszter és a hivatásos bürokraták közt.

Ön azelőtt 16 évet dolgozott a helyi közigazgatásban. Miben másabb a központi adminisztráció? Az egyszerű állampolgárok sokszor panaszkodnak a bürokráciára, mit tudna nekik mondani? Mennyire könnyű változtatni?

Az adminisztráció ugyanazon törvények szerint működik, függetlenül attól, hogy helyi, megyei vagy országos, amiben másabb, azok a betöltött feladatkörök. Ami a bürokrácia megkönnyítését illeti, történtek konkrét lépések. Egyik legfontosabb az új típusú személyi igazolványok bevezetése. Ezeket mikrocsippekkel látják el, hasonlóan, mint az egészségügyi kártyákat. Az új személyi igazolványok lehetővé teszik majd, hogy online tudjuk intézni az ügyeinket, mivel elektronikus aláírásként is lehet majd használni őket.

Nemrég jelent meg az RMDSZ Máramaros megyei konzultációjának eredménye. Több mint ezer magyar máramarosi kifejezte a véleményét a megyei és helyi RMDSZ vezetésről, munkájukról, a két területi szervezet egyesüléséről. Tükrözi az eredmény az Ön meglátásait is? Ön hogyan látja, miben változott szervezet a tisztújítások és az egyesülés óta? 

Igen. Sok olyan dolgot alátámasztott, amit eleve sejtettünk. A két szervezet egyesülését főleg az idősebbek fogadták el nehezebben, a fiatalabbakra jellemzőbb az optimizmus. Azt is alátámasztotta, hogy a helyi magyarok számára a legfontosabb kérdések elsősorban az anyanyelvű oktatás és a megélhetés. Továbbá egy olyan elvárás, amit kiemelnék, hogy a megyében élő magyaroknak lényeges pont, hogy a helyi és a megyei RMDSZ vezetőket közel tudják magukhoz. Lássák azt, hogy ellátogatnak a közösségekbe, megkérdezik őket, mire van szükségük, mi fontos nekik. Ez úgy látom, jó úton halad, a megyei elnök, - de ugyanezt elmondhatom az ügyvezető elnökökről is - gyakran kijár terepre, tudomásom szerint az elmúlt egy évben már minden magyarlakta településre ellátogatott, és találkozott a közösség tagjaival. Azt pedig kimondottan pozitív dolognak látom, hogy minderről tájékoztatják az embereket, kommunikálnak. Erre nagy szükség van, az embereknek látniuk kell, hogy nemcsak az irodából dolgozunk, hanem kimegyünk közéjük, mert ez hihetetlenül fontos.

A Hollósy Magyar Ház elnökeként Ön szerint mivel lehetne még jobban közelebb kerülni a máramarosszigeti magyarokhoz? Mivel lehetne őket jobban felrázni, érdeklődőbbé tenni?

Az elmúlt másfél évtizedben rengeteg olyan közösségépítő tevékenység zajlott a Hollósy Magyar Házban - de több programunkat szerveztük annak falain kívül is - amelyek sikeresek voltak. Sok volt az ifjúsági és gyerekprogram is, amelyeken keresztül bevonzottuk a szülőket, nagyszülőket is. Elég, ha csak a táncházakra gondolok, amelyeken nem csak a gyerekek vettek részt, hanem eljöttek a szülők is, igazi közösségi hangulat alakult ki ezeken. De természetesen könyvbemutatóknak, más kulturális előadásoknak is helyet adott a ház. Ebben nagy segítségünkre voltak például a Petőfi Program ösztöndíjasai, éppen ezért reméljük, hogy idéntől ismét újraindulhat a program Máramarosszigeten is. 

Sajnos a járvány miatt mi is komoly szünetre kényszerültünk, több rendezvényünket voltunk kénytelenek felfüggeszteni, elhalasztani. Tavaly nyáron már valamennyire újrakezdtük, de aztán őszire megint súlyosbodott a járvány, ami miatt néhányszor az online térbe vittük az eseményeinket.

Az ukrán-orosz háború kitörése után első perctől kivettük a részünket a menekültek megsegítésében, először adományokat gyűjtöttünk ott, majd egyre erősebben jelentkezett az igény, hogy menekülteket is befogadjunk. Több kisgyermekes családnak, de időseknek is nyújtottunk ideiglenes otthont, az RMDSZ máramarosszigeti nőszervezete, de más önkéntesek is teljes mellszélességgel segítettek a rászorulókon. Ezért ismételten köszönetet mondunk, hiszen nélkülük nem tudtuk volna ellátni a bajbajutottakat. Közben arra is jutott energiánk, hogy felújítást végezzünk, a magyar kormány segítségével felújítottuk a belső udvar homlokzatát, és a konyhánkat is sikerült modernizálni.

Júliusban az utolsó ukrán család is kiköltözött, így a Magyar Házat visszaállítottuk a magyar közösség szolgálatába. Rendeztünk ott már idén nyáron előadást, vendégünk volt Dr. Kádár Annamária pszihológus, és augusztus első hetében az RMDSZ-el partnerségben nyári tábort tartottunk a helyi magyar gyerekeknek. Ma már örömmel mondhatjuk azt, hogy az elmúlt évben a Hollósy Magyar Ház egy kapocs lett az RMDSZ helyi szervezete és a magyar közösség között Máramarosszigeten.

Terveink mindig vannak, közösségépítő tevékenységeinket tovább folytatjuk. Ehhez természetesen nem csak pénzre van szükség - mert azt mindig előteremtettük - hanem emberekre is, akik ezek megvalósításához hozzájárulnak. Nekünk továbbra is egy kulturális közegnek kell megmaradnunk, egy biztos pontja kell legyünk a magyarságnak Máramarosszigeten. 

kérdezett: Tinca Richárd

fotó: Varga Márk