A Szovjetunió munkatáboraiba internált máramarosi magyarokra emlékeztek Rónaszéken

Szentmise keretében emlékeztek meg a Szovjetunió munkatáboraiba internált máramarosi magyarokról, különösen a Rónaszékről elhurcolt mintegy 80 személyről. Az eseményen a rónaszékről internált emberek közül jelen volt az egyetlen még elő 96 éves Bácsa Lajos. Meghívottként a megemlékezésen részt vett és beszédet mondott Zahoránszki István kormányfőtitkár-helyettes, valamint Pintér Zsolt, az RMDSZ Máramaros megyei szervezetének elnöke.

Az RMDSZ Máramaros megyei szervezete hősies kiállásáért és bajtársiasságáért ez alkalommal kitüntetésben részesítette Bácsa Lajost, a Málenkij robot rónaszéki túlélőjét. A 96 éves Bácsa Lajos egyetlen még élő túlélője a Rónaszékről elhurcoltaknak, aki több évet töltött különböző szovjet munkatáborokba.

A szovjet fogságban elhunyt, valamint a fogságot túlélő személyekért bemutatott szentmisén, Molnár Eduárd Gábor rónaszéki plébános, bevezető gondolataiban elmondta, hogy az oltár elé kihelyezett töviskoszorú a szenvedést jelképezi, a mellette lévő szerszámok pedig a szovjet kényszermunkatáborokba hurcolt emberek munkáját. Prédikációjában a szónok a 2017-ben elhunyt Placid atyára emlékezett, aki szintén a szovjet táborok fogja volt. Beszédében azt a Placid atya által hangoztatott négy alapelvet ismertette, ami segített a fogságban lévőknek átvészelni a vészterhes időket: nem dramatizálni a szenvedést, megtalálni minden nap az élet apró örömeit, megmutatni, hogy az elesett kicsi emberek másabbak tudnak lenni elnyomóiknál, valamint az Istenbe vetett rendíthetetlen hitet.  

Zahoránszki István Kormányfőtitkár-helyettes megemlékező beszédében elmondta, hogy azokra a férfiakra, nőkre és gyerekekre emlékeznek az egybegyűltek, akiket származásuk miatt vittek el „egy kis munka” ürügyén a szovjet lágerekbe. Hangsúlyozta, hogy az elhurcoltak egyszerű, ártatlan emberek voltak, akiknek az életükön kívül semmijük sem maradt, de sokuktól még azt is elvették. A rónaszékről elhurcoltak több mint felének nem sikerült hazajönnie soha. A megemlékezésen részt vevő egyetlen élő túlélő, Bácsa Lajos azon kevesek közé tartozott, aki ha összetörve és megroskadva, de hazajöhetett.

„Emlékeznünk kell az áldozatokra, az őket ért szenvedésre. Hiszen az emlékezés az, ami nem enged felejteni, a felejtéssel pedig állandóan meg kell küzdenünk, hogy hasonló embertelenség ne történjen meg” – zárta gondolatait Zahoránszki István.

Pintér Zsolt az RMDSZ Máramaros megyei szervezetének elnöke megemlékező beszédében az emlékezés jelentőségét hangsúlyozta mondván, hogy „emlékezés nélkül a múlt elhalványul, a jelen üressé válik, a jövő pedig nem fog túl fényesnek tűnni.”

„Az emlékezés akkor teljes, ha közösségünk aprajának, nagyjának elmondjuk, miért volt ez az esemény egy tragédia, miért hallatlan az, hogy valaki, vagy egy bűnös rendszer kilakoltasson egész közösségeket és kényszermunkára vigye messzi kietlen tájakra… Nekünk, kis közösségeknek, szórványban élő magyaroknak előre kell néznünk. A múltat nem felejtve, tisztelve az elhurcoltakat, kis és nagy nemzeti tragédiáinkat, de előre kell néznünk. Meg kell találjuk közösen azokat a célokat, amelyeket miután meg is valósítunk, hosszú távon egy életképes közösséget tudunk biztosítani gyermekeinknek és a jövő nemzedékeinek”.

fogalmazott Pintér

Orosz Krisztofer Levente, az RMDSZ Történelmi Máramaros területi szervezetének ügyvezetője köszönetet mondott a szervezőknek (RMDSZ rónaszéki szervezete, Simonchicz Incze Kulturális Egyesület, római katolikus plébánia), méltatva a rónaszékieket, de különösen Bodnáruk Alajos volt polgármestert, a megemlékezés hagyományának ápolásáért.  

Az eseményt záró pontként, a szervezők Bácsa Lajossal, valamint a meghívott vendégekkel együtt megkoszorúzták a templom belsejében elhelyezett emléktáblát, mely azon rónaszékiek névsorát tartalmazza, akik Orosz Krisztofer Levente szavai szerint „egy 1943-as sztálini elképzelés áldozatai, mely szerint a Németországnak nyújtott fegyveres támogatásért nemcsak a magyar kormánynak, hanem a magyar embereknek is fizetniük kellett.” 

(mmhm.ro)