Király és Juhász: a rettegett őrült és a sebezhetetlen profi

Minden idők legjobb Hertha-kapusa, a duplán őrült Király Gábor, aki bealudt egy taktikai értekezleten, és mókamester társa, a jótékony lélek Juhász Roland. Volt csapattársak és edzők mondták el véleményüket a svédek elleni meccsen a válogatottól 108 meccs után visszavonuló Királyról és a 95. fellépése után búcsút intő Juhászról.

Hajnal, Vanczák, Juhász és Király sem játszik többé a válogatottban (forrás: MTI)

„Amikor szövetségi kapitány lettem, azonnal felhívtam Gabit. Kérdeztem, hogy milyen állapotban van. Akkoriban nem védett. Azt mondta: Miért kérdezel ilyeneket? Ragoztam tovább: Ha a következő válogatott meccsen te állnál a kapuba, milyen állapotban lennél? Akkor leesett nála a tantusz: Te leszel az edző?Igennel feleltem, amire meglepetésében kiszakadt belőle egy mondat, amivel aztán megint a régi volt:

És hogyan foglak szólítani?”– Dárdai Pál mondta ezt Király Gáborról.

A 40 éves kapus egyébként is rengeteget tett a magyar labdarúgásért, de ha nincs ez a bizonyos telefonbeszélgetés, akkor nem biztos, hogy ekkora legendaként vonul vissza a válogatottól kedden este, a svédek ellen 2–0-ra elveszítettbarátságos meccsen. 

Király azóta túl van egy rendkívül sikeres Európa-bajnokságon, amellyel feltette a koronát a pályafutására. Kedden 108. alkalommal lépett pályára a válogatottban, Juhász Roland pedig a 95. meccsén szerepelt utoljára a csapatban. Bár nem játszott, de Hajnal Tamást és Vanczák Vilmost is elbúcsúztatták a svédek ellen.

„Nem volt magától értetődő, hogy a fiamból kapus lesz, mondtam is neki, hogy persze, nem szeretsz futni... De olyan korán megmutatkozott a tehetsége, hogy végül is nem volt ellene kifogásom” – olvashatóak az MLSZ meccs előtti programfüzetében Király Ferenc édesapa, az egykori Haladás-kapus szavai Király Gáborról.

„Nálam nem kérdés, hogy minden idők legjobb Hertha-kapusáról beszélgetünk. De edzésen eleinte megőrültem, amikor láttam, hogy balra néz, aztán jobbra dobja a labdát. Később meg már taktikai fegyverként használtuk” – ezt már Jürgen Röber, a Hertha korábbi vezetőedzője mondta Királyról.

A hülyeség mindig benne volt

Közben a svédek elleni meccs második félidejében belefutottunk Lisztes Krisztiánba. Azt kértük tőle, hogy mondja el első gondolatait, amik eszébe jutnak Királyról és Juhászról, az Eb-csapat két meghatározó játékosáról.

Gabi kettősen őrült, kapus is, és április elsején is született
– kezdte Lisztes Királyról. – Már a korosztályos válogatottakban is együtt játszottam vele, egy szobában is laktunk mindig. Nagyon jó humora volt, és amellett, hogy a pályán is megtartotta ezt a lazaságát, iszonyatosan komolyan is készült a meccsekre. A hülyeség mindig benne volt. Az utánpótlásban előfordult, hogy a régebbi iskolát képviselő edzőink voltak, akiknél fontos volt a szigor, de Gabi akkor is megtalálta, hogy hogyan lehet oldani a feszültséget. De volt olyan is, hogy hosszúra nyúlt egy megbeszélés, ő pedig elaludt rajta.Kicsit mérges volt rá az edző, de kihúztuk valahogy a bajból.”

Juhásszal kevesebbet játszott, amit nagyon sajnál az egykori ferencvárosi kedvenc. „Amikor az Anderlechtben légióskodott, akkor azért remek formában volt, jó lett volna vele egy pályán játszani, mert egy nagyon intelligens focistának tartom. Az biztos, hogy nagyon nehéz lesz őket pótolni, mert mindketten a védelem bástyái voltak.”

Nem kerülhette el Király Gábor és Juhász Roland sem, hogy megkérdezzük őket, mi az első dolog, ami eszükbe jut a másikról. Kiderült, hogy nem igazán szeretnek együtt edzeni. Persze ezt egyikük sem gondolta komolyan.

„Edzésen a kitöréseit ajánlanám mindenkinek – kezdte Juhász Királyról. – Mindenki azt gondolja róla, hogy egy nyugodt srác, és alapvetően az is, de amikor nem úgy alakulnak a dolgok az edzésen, ahogy ő szeretné, akkor olyan kirohanásokat tud intézni, hogy mindenki azonnal vigyázzba vágja magát.”

„Roli kellemetlen szabadrúgásait sosem szerettem az edzéseken – vette át a szót Király. – Nagyon jól tud rögzített helyzetből rúgni, de a fejesei is felérnek egy lövéssel. Roli egy masszív, kemény, strapabíró ember a pályán és azon kívül is. Lehetett fáradt vagy sérült, ebből mi semmit nem éreztünk addig, amíg ment a játék. Mindig azt mutatta, hogy semmi baja, és sebezhetetlen.”

Aki játszott velük, az büszke rá

A jelenlegi válogatottból Elek Ákos azt mondta meccs utáni kérdésünkre, hogy ő még a kazincbarcikai ifiben játszott, amikor Király és Juhász már a válogatottban szerepelt.

„Sőt, élőben láttam Király Gabi osztrákok ellen kivédett tizenegyesét is gyerekként. Amikor a válogatottba kerültem, akkor szerintem még fel sem fogtam, hogy velük játszom egy csapatban. Irtó büszke vagyok erre, mert példás emberek és sportemberek egyben mind a ketten.”

Az a bizonyos kivédett tizenegyes és interjú 1998-ban, Király első válogatott meccsén:

Bogdán Ádám válogatott kapus szerint, amikor Király Angliába szerződött, akárcsak Gera Zoltán és Torghelle Sándor, akkor nagyon sokat adtak a fiatal magyar játékosoknak. „A tévében nézhettük a meccseiket, a Premier League elérhető közelségbe került a számunkra is, ez hatalmas dolog volt akkor. Hitet adtak nekünk, hogy igenis eljuthatunk Angliába.”

Juhász Rolanddal nemcsak a válogatottban, hanem a Videotonban is játszott együtt Nemanja Nikolics. „Példaértékű ember, aki behozta a profizmust az öltözőbe, amikor visszatért a Videotonhoz. Mindig volt súlya a szavának. Megbíztunk benne, láttuk benne a vezért. Sosem felejtem el, hogy egyszer ágyékműtétje volt Németországban, és egy hét múlva már játszott.”

Torghelle Sándorral az MTK-ban sokat szerepelt együtt Juhász Roland, a korábbi válogatott csatár szerint rendkívül jó barátok lettek. „Nagyon segítőkész, családcentrikus ember, aki rengeteget jótékonykodik. Ahol tud, segít. Rendszeresen összejárunk, vannak közös programjaink, nemrég együtt voltunk Londonban NFL-meccsen. Kívánok neki sok sikert, kivéve, ha az MTK ellen játszik” – viccelődött Torghelle.

Így búcsúzott el Király a közönségtől:

Lovrencsics Gergő azt is sajnálja, hogy a válogatott két mókamestere távozik most, akiket nem csak a pályán lesz nehéz pótolni.

„Elképesztő humorosak mindketten, egyszerűen nem tudnak úgy befeszülni, hogy mindent komolyan vegyenek – kezdte az Origónak. – Amikor a felnőtt válogatotthoz kerültem, akkor egyből szemet szúrt, hogy ők ketten milyen jó hangulatot teremtenek a csapaton belül. Ez azért is volt furcsa, mert már akkor is a rutinosabbak közé tartoztak, márpedig általában nem az idősebb játékosok a mókamesterek, de ők ebben is vitték a prímet. Nagyon fognak hiányozni személy szerint nekem is, mert mentálisan sokat tudtam tőlük tanulni. A magyar labdarúgás két nagy karaktere fejezte be válogatott pályafutását.”

origo.hu