Hogyan állítható meg a magyar orvosok elvándorlása?

Tény, hogy képzett orvosok tömege hagyja el Magyarországot, ám szerencsére vannak olyanok is, akik visszatérnek. Nem is kevesen. Ezzel együtt úgy tűnik, az orvosvisszatérés témájáról ma még nem lehet az elvándorlás nélkül szót ejteni, a helyzet pedig addig bizonyosan nem rendeződik, amíg masszív bérrendezésre sor nem kerül. A Heti Válasz konferenciát szervezett az egészségügy legnagyobb kérdésének megvitatására.

A Heti Válasz először öt „fecskéről”, azaz öt külföldről hazatérő és itthon praktizáló orvosról írt, utána a Heti Válasz Online újabb kilenc fecskét mutatott be. Most Sok fecske címmel szerveztünk konferenciát, hogy bemutassuk: vannak visszatérő gyógyítók is, ami kulcsfontosságú, hiszen a kintiek az ő visszajelzéseik alapján döntenek saját jövőjükről.

Pontos adatokat nehéz találni arra, hogy hányan tértek vissza, mint ahogyan igazából azt sem tudjuk, hányan mentek el. A médiában hallható számokból kiindulva Magyarországot ötezer orvos hagyta el az elmúlt években, ugyanakkor körülbelül négyezren áramlottak is be az országba – elsősorban az erdélyi területekről. Az okok nem ismeretlenek a kevésbé tájékozottak számára sem: a hazai fizetésből nhezen lehet megélni, külföldön a magyar bér sokszorosát meg lehet keresni kevesebb munkaórával, kisebb leterheltség mellett, ráadásul külföldön kevésbé feudálisak a hierarchiaviszonyok, és létezik team-munka.

Arra a kérdésre, hogy miért tér mégis vissza egy orvos, viszonylag egyszerű a válasz: az érzelmi kötődés miatt. Itt van a család, a barátok, hiányzik a sokat szapult kis Magyarország is; és néhány kint eltöltött év után azt is sokan elmondhatják, hogy az anyagi biztonságot is sikerült megteremteniük. Azt viszont nehéz megmondani, hogy hányan vannak a visszatérő fecskék.

Fotó: Lenyó László

A Heti Válasz a Szinapszis Kft.-t kérte fel ennek felderítésére. Kiss Katalin kutatási programvezető elmondása alapján 130 orvost értek el online módon kitölthető kérdőívükkel (a felmérés nem reprezentatív), a 130 fő fele már itthon dolgozik, nagyjából 10 százalék dolgozik magyar és külföldi kórházban is, míg 10-ből négyen csak külföldön keresik a betevőjüket. Mellbevágóbb viszont az az adat, miszerint a kint tartózkodók csupán 15 százaléka szeretne hazatérni, 17 százalékuk dolgozna itt is – ott is, és 70 százalékuk nem akar visszajönni Magyarországra. A Rezidensszövetség saját, 2009-es felmérése szerint 120 orvos 57 százaléka azt mondta: a következő két évben nem kíván hazatérni.

Tamás László János, a győri Petz Aladár Kórház főigazgatója saját vezetői gyakorlatából hozott tapasztalatokat. Tőlük 2005 és 2014 között 49-en mentek külföldre (ez szerinte nem is számít nagyon nagy számnak), és 13-an tértek vissza. Igaz, szerinte jelentős az országon belüli migráció is, amely már nem csak az orvosokat, hanem a szakdolgozókat is egyre nagyobb mértékben érinti. A legsúlyosabb probléma pedig szerinte a szakorvosok elvándorlása, az ő pótlásuk szinte megoldhatatlan. „A 40-50 éves korosztály hiányzik” – mondja.

Mit tehet az új államtitkár?

A konferencia résztvevői abban többé-kevésbé egyetértettek, hogy amíg hálapénz van a rendszerben, addig mindenféle reformfolyamat bukásra van ítélve. Zombor Gábor kinevezett egészségügyi államtitkár is hangsúlyozta: ő döntően arra tette fel államtitkári tevékenységét, hogy a paraszolvencia kérdésében előre lehessen lépni. Hogyan? – tette fel a kérdést neki a szakma. Forrásteremtéssel – szólt a válasz. Hogy pontosan milyennel, arra a két nap múlva beiktatandó államtitkár egyelőre nem kívánt részletesen nyilatkozni. Annyit elárult: elődje, Szócska Miklós által megkezdett lépések közül a népegészségügyi termékadót támogatja, és folytatásra érdemesnek találja, ahogyan a pályakezdő orvosok itthon tartását célzó ún. Markusovszky-ösztöndíjat is, amit lehetőség szerint kibővítene.

Zombor Gábor szerint a munkakörülmények javításáért is tettek az elődök: 130 helyen folynak olyan beruházások, amelyek ezt (is) szolgálják. Az orvosok túlterheltsége is csökkenthető szerinte az adminisztrációs terhek visszanyírásával és az alapellátás kiterjesztésével. Az elvándorlás kevesebbet említett okáról, a képzés, a szakmai előmenetel hiányosságairól szólva elmondta: itt is lehet olyan motivációs technikákat adni, ami arra sarkallja az idősebb kollegákat, hogy az osztályokon is tanítsák a frissen végzett orvosokat. Zombor Gábor szerint a legnehezebb azt megoldani, hogy a doktorok társadalmi megbecsültsége nőjön. 

Fotó: Lenyó László

Lesz-e a pedagógusokhoz hasonlóan egy bérrendezéssel járó életpályamodell? Zombor Gábor rejtett értelmű szavai szerint nem. A kijelölt államtitkár erre a kérdésre úgy válaszolt: az egészségügy más, mint az oktatás, csak költségvetési pénzből nem lehet megoldani a problémát.

Nincs újabb négy év

Dénes Tamás, a Rezidensszövetség elnöke szerint a politikának „nincs újabb 4 éve az orvoselvándorlás megállítására”. Modellszámítások szerint ha folytatódik a mostani trend, a 2013. évi orvoslétszámot 100 százaléknak véve 2016-ra csak az orvosok 84, 2023-ra csak 66 százaléka tartózkodik majd Magyarországon.

A Markusovszky-ösztöndíj szerinte jó lépés volt, mert itthon tart néhány embert, de „a ráfordítás nem volt arányban a probléma súlyával”. Dénes Tamás – aki Erdélyből jött Magyarországra, ám maga is megjárta külföldöt – úgy látja, vannak felesleges párhuzamosságok és pazarlások a rendszerben, amelyek kezelésével szintén lehetne javítani a problémákon. Példaként említette, hogy sok kórházban a néhány forinttal olcsóbb kesztyűt veszik meg, amiből viszont egy operáció alatt elfogy 3-4 darab is, mert rosszabb a minősége.

Az egyik legnagyobb – meg nem válaszolt – kérdést a konferencia egyik hallgatója tette fel, aki maga is külföldről hazatért fecske. „A közigálláson jelenleg 170 darab orvosi álláshely van meghirdetve. Hova fog visszatérni az ötezer eltávozott gyógyító?!”

(valasz.hu)