1956 egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt

Magyarország a hősök, a szabadságharcosok földje - hangoztatta az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára hétfőn a Műegyetemnél.

Rétvári Bence a Nemzeti Örökség Intézetének az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett ünnepségén úgy fogalmazott: az 56-os hősök egyszerre harcoltak az egyén szabadságáért és az ország függetlenségéért. Rámutatott: a nemzet érdekében reménytelennek tűnő csatába is "beszálltak", hittek abban, hogy a sztálini diktatúrából Magyarország lehet demokrácia.

Ez üzenet azok számára is, akik a magyar szuverenitást, a függetlenséget külföldön csorbítani akarják - hangsúlyozta az államtitkár. Hozzátette, sokan próbálták meg ezt, de a magyarok mindig visszaszerezték függetlenségüket, azt soha nem lehetett az erő, a nyomásgyakorlás eszközével elvenni. 

Szerinte zsákutca azt gondolni, ha valaki felad Magyarország függetlenségéből, szuverenitásából egy részt, azzal a magyar emberek jobban járhatnak.  A történelem folyamán mindig azt láthattuk, ha a szuverenitás csorbul, az emberek szabadsága és jóléte is csorbul - hangsúlyozta.

Kijelentette: Magyarország önmaga ura, nem mások játszótere, nem kiskorú nemzet, már 1100 éve nagykorú, és "elvárjuk, hogy a tisztelet hangján beszéljenek velünk". 

"Mi el tudjuk dönteni, mi a hazánk érdeke" - rögzítette, aláhúzva: egy dolog számít, a nemzeti érdek; ezért küzdöttek az 56-os forradalmárok is.

Rétvári Bence szerint nekünk, magyaroknak és a többi közép-európai nemzetnek nem kell elmagyarázni, hogy a kommunizmus micsoda sebeket ejtett ezeken az országokon, hogy milyen mélyre ható volt az elnyomás, amely minden embert igyekezett félelemben tartani és megnyomorítani.

Itt nem kell elmagyarázni, hogy az egymillió elindított rendőrségi eljárásból több mint 600 ezer ügyészségi vádirat született és több mint 300 ezer elmarasztaló ítélet - mutatott rá az államtitkár. Ahogy azt sem, micsoda megfélemlítés és sorscsapás volt, amikor több mint 800 ezer honfitársunkat a Gulágra, málenkij robotra hurcoltak, és közülük 200-300 ezren soha nem tértek haza - sorolta, hozzátéve: Európa másik felén, amely ilyen szempontból szerencsésebb volt, és a híradókból, újságok hasábjairól ismerte csak a kommunista rendszert, ezt még nagyon sokáig és nagyon sokszor el kell magyarázni.

Rétvári Bence rámutatott: amikor mi, magyarok megvonjuk a 20. század mérlegét, akkor kihúzhatjuk magunkat, mert bár két embertelen, emberellenes és gyilkos eszmének is itt voltak a képviselői, amikor külföldről Magyarországra jöttek, mindig csak egy nagyon szűk, "bűnözői elitet" találtak, amely együttműködött velük.

A magyar nép, a magyar emberek milliói sem a náci, sem a kommunista diktatúrával, annak ideológiájával nem azonosultak, a nemzet egésze sohasem hajolt meg és sohasem tört meg, mindig egyenes gerinccel várta azt a pillanatot, amikor a szabadság levegője beköszönt - mondta.

Az államtitkár kiemelte: a 62 évvel ezelőtti műegyetemisták olyan fiatalok voltak, akik a hazájukért, szabadságukért az életüket is feláldozták volna. Hangsúlyozta: büszkék lehetünk ezekre a fiatalokra és minden 1956-os forradalmárra. Ők nem mérlegeltek, bátrak voltak, harcoltak és küzdöttek, nem nézték, mekkora túlerőben van az akkori világ legerősebb hadserege. Szabadságszeretők voltak és nem voltak megalkuvók, bármit feláldoztak volna és nem kötöttek kompromisszumot - fogalmazott Rétvári Bence. 

Boross Péter: 1956 egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt

Az 1956-os forradalom "egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt" - mondta Boross Péter volt miniszterelnök a Műegyetemen rendezett emlékünnepségen.

Kifejtette: ezt a dühöt a letartóztatások, kisemmizések és a megszálló hatalomtól való függőség váltotta ki. Megjegyezte: van tűréshajlam egy nemzetben, de ha érzékenységét, nemzettudatát, önérzetét, magyarság mivoltát nap mint nap megsértik, akkor mindez robbanáshoz vezethet. Reménytelenek azok a vállalkozások, amelyek a magyarokat "kozmopolita, internacionalista irányba akarják kényszeríteni" - hangsúlyozta a volt kormányfő, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke, hozzátéve: ezek a törekvések bukásra vannak ítélve.

Boross Péter leszögezte: 1956 azt parancsolja, hogy a magyar szabadság, önállóság, függetlenség mindent megelőzően erkölcsi kötelességgé kell, hogy tömörüljön mindenki lelkében.    

Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke az egykori 56-os diákok nevében kijelentette: azt a két hetet most is élete legszebb időszakának tekinti.

A kárpátaljai magyar egyetemistákat külön is köszöntötte, majd közölte, az idén jelentős számú szlovák egyetemista is csatlakozott az ünnephez. Az idén minden eddiginél több egyetemista vesz részt a forradalomra emlékező programokon - tette hozzá. 

Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora felidézte: 1956. október 22-én azért gyülekeztek az intézményben a tanárok, dolgozók, hallgatók, hogy egy békés nagygyűlésen fejezzék ki az őket feszítő érzéseket. A 62 évvel ezelőtti fővárosi eseményeknek kiindulópontja volt a Műegyetem - mutatott rá a rektor. 
Ami akkor történt, azt a külföld, a történelmileg nálunk szerencsésebb Nyugat hol értette, hol nem - jegyezte meg a rektor, aki szerint napjaink Európájában "csak úgy maradhatunk hűek Magyarországhoz, ha soha és sehol nem áruljuk el, amiért a magyar harcosok az életüket adták".

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulója alkalmából a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tartott emlékünnepség kezdetén az aulában megkoszorúzták az egyetem hősi halottainak emléktábláját.    
Az ünnepségen részt vett mások mellett a 62 évvel ezelőtti diákgyűlés néhány résztvevője, továbbá diákcsoportok - köztük felvidéki fiatalok - is. Többen magyar zászlókkal, illetve nemzeti színű karszalaggal érkeztek.
A műegyetemi rendezvény után az ünneplők a hagyományos fáklyás felvonulással indultak a Bem térre.
A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-i nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek akaratuk nyomatékosítására és a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritás kinyilvánítására. A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-i tüntetésen Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevők követelték a szovjet csapatok kivonását. A zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert, így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe. A budapesti és vidéki tömegmegmozdulásokat véres atrocitások kísérték.

(magarhirlap.hu)