Társa lett a Naprendszer legfurább égitestének

Új törpebolygószerű égitestet fedeztek fel a csillagászok a Plútó pályáján túl. A külső Naprendszer hatalmas kiterjedésű részében eddig csak egyetlen égitestet ismertek, a különös Sednát.

Fantáziarajz a mérések szerint szokatlanul vöröses árnyalatú Sednáról (forrás: origo.hu)

Két amerikai csillagász a „semmi közepén” talált rá az egyelőre még névtelen, 2012 VP113 jelű égitestre, amely méretét tekintve minden bizonnyal kisbolygó, és soha nem kerül 12 milliárd kilométernél közelebb a Naphoz. Ezzel társa lett a Sednának, annak az objektumnak, amelyet eddig egyetlenként ismertünk a Naprendszernek a jóval a legtávolabbi nagybolygókon túli, üres térségében.

A felfedezők bíznak abban, hogy a távoli senki földjén további égitesteket is sikerül felfedezniük. Ezzel nemcsak benépesül a belső Oort-felhőnek nevezett tartomány, de talán a Naprendszer keletkezésének és fejlődésének újabb részleteire is fény derülhet. Chadwick A. Trujillo (Gemini Obszervatórium, Hawaii) és Scott S. Sheppard (Carnegie Intézet, Washington DC) a Nature legfrissebb számában számolt be a Naprendszer távoli vidékén keringő égitestről.

A megfigyelhető Naprendszer három, egymástól határozottan elkülönülő részre osztható. A Naphoz legközelebb a Földhöz hasonló kőzetbolygók keringenek, ezt a tartományt kívülről a Mars és a Jupiter között húzódó fő kisbolygóöv határolja. A Jupitertől a Neptunuszig terjed a gázóriások világa, amelyen kívül ismét apróbb, de jeges égitestek következnek, ezek alkotják az úgynevezett Kuiper-övet. Jóval távolabb helyezkedik el az Oort-felhő, amelyet üstökösmagok tömege alkot. (Innen látogatnak be a Naprendszer belső térségébe időről időre a hosszú periódusúnak nevezett üstökösök.)

A Kuiper-öv és az Oort-felhő közötti senki földjét a jövő felfedezéseibe vetett rendíthetetlen bizalommal belső Oort-felhőnek nevezték el a csillagászok. A „felhő” megjelölés ez esetben enyhe túlzás, hiszen eddig itt egyetlen égitestet ismertek, a Sednát. A mostani felfedezéssel megkétszereződött ugyan a belső Oort-felhő égitesteinek száma, de azért ez még mindig inkább a senki földje, mintsem „felhő”.

A fő kisbolygóöv mintegy 3 csillagászati egységre (cse) húzódik a Naptól (1 cse a Nap és a Föld közepes távolsága, azaz kb. 150 millió km). (Az id tartozó égitestek valójában a 0,39–4,2 cse közötti térséget népesítik be, vagyis egy részük a Föld pályáján belülre is kerülhet – ezek az ún. földközeli kisbolygók.) A Kuiper-öv távolsága néhányszor tíz cse (30–50 cse), vagyis a Kuiper-öv által közrefogott térfogatnak alig egy ezreléke a jellemzően kőzetekből álló égitesteket tartalmazó belső Naprendszer. Az Oort-felhő belső határát egyesek 5000 cse-re, mások jóval távolabbra teszik. Ez azt jelenti, hogy az Oort-felhő által közrefogott térfogatnak legfeljebb egy milliomod részét teszi ki a Kuiper-öv és mindaz, ami azon belül található. A többi az említett senki földje, amelyet belső Oort-felhőnek tekintenek a csillagászok.

A fenti három képet egymásra másolva és a 2012 VP113-at az egyes felvételekhez használt színszűrőknek megfelelően vörössel, zölddel, illetve kékkel megjelenítve láthatóvá válik az újonnan felfedezett égitest elmozdulása

Forrás: Scott S. Sheppard: Carnegie Institution for Science

A tíz éve (2003-ban) felfedezett Sedna erősen elnyúlt pályán kering a Nap körül, keringési ideje meghaladja a 10 ezer évet. Napközelben 76 cse-re közelíti meg a Napot (ennyi a Plútó legnagyobb távolsága a Naptól), naptávolban viszont az 1200–1800 közöttire becsült (de legalább 1000 km) átmérőjű Sedna csaknem 1000 cse-ig távolodik. Mindeddig a Sedna volt az egyetlen ismert égitest a belső Oort-felhőben. A Trujillo és Sheppard által nemrég felfedezett 2012 VP113 szintén elnyúlt pályán kering a Nap körül, napközelben 80 cse, naptávolban 450 cse körüli távolságban jár. Átmérője kisebb a Sednáénál, 450 km-re becsülik.

A Sedna és a 2012 VP113 azért különösen érdekes, mert a Naprendszer keletkezésére vonatkozó jelenlegi elméleteink szerint nem lehetnének ott, ahol vannak. A Sedna felfedezését követően több olyan mechanizmust is kigondoltak a csillagászok, amelyek a bolygók térségétől ilyen nagy távolságra juttathatták az égitestet. Ezek a modellek a belső Oort-felhőben található égitestek eloszlására különböző jóslatokat tettek.

origo.hu