Megölnéd egy nő férjét, ha kéri?

AZ APRÓ MESÉK AZ ELMÚLT ÉVTIZED EGYIK LEGJOBB MAGYAR FILMJE

A váratlanul hazaérkező Bérces (Molnár Levente) a feje tetejére állítja a kis vadászházi idillt

Vadászkés, hadifogolysztorik és egy kis magyar szadizmus. Az Apró mesék a Szász—Köbli alkotópáros eddigi legérettebb filmje, amely nemcsak egy izgalmas történelmi tabló a második világháború utáni romos és megszállt Magyarországról, hanem kegyetlen, feszült thriller, remek színészi játékkal.

A tavalyelőtt debütált Budapest Noir című, 30-as években játszódó krimiadaptációjával Gárdos Éva nagy bakot lőtt. Mivel tudatosan rájátszott a film noir, azaz „fekete film” műfajára, az alkotói szándék ellenére nem hommage, hanem inkább a műfaj paródiájává vált. A klasszikus film noir sablonok – a hangos történetmesélés, a karakterek, a papírízű párbeszédek – már-már komikussá tették egyes részeit, ráadásul a légköre, hangulata miatt valószínűtlen lett a történet is.

Talán nem nekünk való műfaj, gondoltam akkor, és mennyire megcáfolta gondolataimat a Szász Attila által rendezett, Köbli Norbert forgatókönyvéből készült Apró mesék, amit történelmi romantikus thrillerként aposztrofálnak.

(Ők készítették az Örök tél című, a gulágra elhurcoltakról szóló történelmi filmet is, amely elnyerte a Legjobb Euró­pai Tévéfilmnek járó díjat; az Apró mesék pedig az első projektjük, amelyet a Magyar Nemzeti Filmalap is támogatott, több tíz sikertelen próbálkozás után.)

Az Apró mesék tudatosan játszik a film noir-ra jellemző panelekkel – a hátborzongató és figyelemre méltó zene, a látvány, a karakterek közötti szinte tapintható feszültség vagy a történet maga –, és izgalmas, történelmi kontextusba helyezett krimivé válik, remek színészi alakításokkal.

A film története a második világháború befejezése utáni zűrzavaros Magyarországon játszódik, amelynek az elején látunk is egy borzasztó panorámát a romokban heverő fővárosról, a felrobbantott Duna-hidakkal együtt, ami meg is teremti a film alaphangulatát.

Hankó Balázs szélhámos (Szabó-Kimmel Tamás) a Kis Újság apróhirdetéseit böngészi, a fronton eltűnt hozzátartozóikat kereső hirdetőkre vadászik, akikhez elmegy és eljátssza, hogy jó barátja volt az illetőnek, majd előad egy szép és hazug mesét róluk – a hírért cserébe persze kap egy kis ajándékot vagy egy finom ebédet, míg bele nem fut egy detektívbe, aki átlát a szitán, és kénytelen elmenekülni Budapestről.

Egy vonatra kapaszkodik, ám ott a szovjet katonák igazoltatni akarják, ezért meghúzza a vészféket és kiszáll valahol az isten háta mögött. Az erdőben botorkálva egy vadászó, titokzatos nőbe (Kerekes Vica) és a fiába botlik, akik végül nem lövik le, hanem befogadják – és természetesen Juditnak is azt hazudja, hogy ismerte a férjét, Bércest (Molnár Levente), akivel együtt harcoltak.

Miközben Hankó a háborús démonjaival viaskodik, szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik a nővel, akinek a férje bármelyik nap hazatérhet a frontról. Bérces egy váratlan pillanatban megérkezik, és a feje tetejére állítja a kis vadászházi idillt, perverz szerelmi háromszöggé alakítva édes­kettesüket. A történetről legyen ennyi elég, ugyanis a valódi izgalmak csak ekkor kezdődnek.

Az Apró mesék azért történelmi, mert felvillantja a második világháborúban tönkretett főváros romjait és a romokon élők hétköznapjait, az apróhirdetésekkel pedig arra a rengeteg emberre irányítja a figyelmet, akik sohasem tértek haza a frontról. De a szovjet megszállás kegyetlen és zsarnoki mivoltát is bemutatja, egy utcai igazoltatással vagy pénz követelésével, amit ha nem ad meg az illető, egykettőre a gulágon találhatja magát.

A bonyodalom fő szála a szerelmi háromszög, amely a hazatérő férj és az otthon maradt feleség meg a „vendég” között alakul ki, egyáltalán nem szokványos módon. Miért játszik rá a férj a szélhámos nyilvánvaló hazugságára? Miért vannak a feleség hátán beforrt sebek? Hol húzódnak a szerelem határai? Megölnéd a nő hazatért férjét, ha kéri? Elhiszed, hogy a jóravaló embernek mutatkozó Bérces valóban az, aki, vagy egészen más?

Az Apró mesék folyamatosan fenntartja a feszültséget, a történet okos és jól kimért, nem túlzó fordulatokkal van ábrázolva, a finom humor pedig szerves része a filmnek, amely nem lóg ki sem a párbeszédekből, sem a különböző élethelyzetekből.

A film ugyanúgy szól a kétes önazonosságokról vagy az önazonosság kereséséről, a múlt elrejtéséről, ahogyan az apró mesék, azaz a kis hazugságok, és a nagy mesék, azaz a nagy hazugságok közötti erkölcsi különbségekről. És arról, hogy kinek hihetünk igazán, és ki hal meg, ha nem döntünk idejében.

(magyarnemzet.hu)