Ilyen volt az idei UNTOLD

Az UNTOLD utolsó napján több mint 75 ezer fesztiválozó bulizott a szervezők közlése szerint. Ez azt jelenti, hogy a fesztivál négy napja alatt több mint 300 ezer romániai és a világ minden tájáról érkező külföldi vett részt a koncerteken. A legtöbb Armin van Buuren fellépésére voltak kíváncsiak, 80 ezer ember hallgatta 5 órán keresztül a trance zene királyát.

Benyomások és tapasztalatok Románia legnagyobb fesztiváljáról.

A közönségről 

Ha előadó lennék, minden vágyam az lenne, hogy ilyen közönségem legyen. Az Untoldra tényleg mindenki azért jön, hogy bulizzon, és egészen eszméletlen ötvenezer embert látni az Aréna lelátójáról, ahogy egy ritmusra mozognak. A közönség fiatal, energikus, és nem feltétlenül az érdekli őket, mi történik a színpadon, hanem sokkal inkább az, hogy ennek az egésznek ők is részesei. Néha persze bosszantó, amikor egy koncerten minden szám alatt legalább háromszor szelfizik a melletted álló csoport (becsszó, nem túlzok), vagy amikor mindenki okostelefonnal filmezi a sztár-dj színpadra lépésének pillanatát, de ezt meg kell szokni: az UNTOLD a közösségi médiában szocializálódott fiatalok fesztiválja. Azért megnézném egy tizen-huszonéves Facebook-falát, jó eséllyel a posztok 90 százaléka a fesztiválról szól. 
Ja, és még egy gondolat: rendkívül felháborítónak tartom, hogy egyesek parasztfesztiválnak vagy cocalar-fesztiválnak állítják be a kolozsvári rendezvényt, úgy, hogy bele se néztek. Egy elektronikus zenei fesztivál nem kívánhatna ennél jobb közönséget magának, az emberek civilizáltan viselkednek, és úgy általában jó arcok, akik szívesen kipróbálnak egy csomó mindent, ha meg tudják szólítani őket – ez például jól látszott az aktivációs zónában, ahol mindig, mindenhol tömeg volt. A parasztozás kábé egyenértékű azzal, hogy mindenkit, aki rockzenét hallgat, zsíros hajú sátánistának tituláljunk.

A fellépőkről 

Az UNTOLD tavalyi dj-orientáltsága továbbra is megmaradt, nyilván, erre van a legnagyobb igény. Persze, mi is jobban szeretjük az élőzenét, de hát a közönség többsége, úgy tűnik, nem. De azért rendesen megnőtt az élőzenei produkciók száma, és az ismertebb nevekre be is gyűltek az emberek, de a főszereplők a lemezlovasok maradtak.

A szupersztár dj-kről azért csak megeresztek egy gondolatot. Vannak ezek a srácok, akik szeretnek zenét „csinálni”, ők a producerek. Aztán vannak azok a srácok, akik szeretnek keverni, mondjuk a helyi klubban, esetleg van egy rádióműsoruk is, ahol ezt csinálják. És van egy sokmilliós biznisz, ami kiteszi őket a színpadra, és rájuk húzza a sablont: fölépít köréjük egy látványvilágot sok ledfallal, profi fényekkel és pirotechnikai eszközökkel, ők pedig a piaci szabályoknak megfelelően színpadias mozdulatokkal kell a közönségnek eladják a mutatványt. A közönség meg még azt is elvárja tőlük, hogy igazi showmanként egy mikrofont is a kezükbe vegyenek, beköszönjenek a közönségnek, és sablonmondatokkal biztassák őket. Na most van, akinek természetesen jön ez a szerepváltás, és van, akinek kevésbé az, és lehet, hogy például úgy gondolja, az ő dolga az, hogy jó zenét rakjon, és nem az, hogy hülyeségeket ordibáljon egy mikrofonba, vagy hogy felálljon a dj-pult tetejére. De aki nem hajlandó az előírásokat követni, az számíthat arra, hogy majd jól megkapja a közönségtől. Én például ilyeneket hallottam, hogy Tiesto gyenge dj, mert nem beszélt eleget a közönséghez...

Nyilván, ez a szupersztár-dj jelenség egyáltalán nem új, de mondjuk az utóbbi öt évben jutott arra a szintre, amikor már a világ legfontosabb fesztiváljai sem engedhetik meg maguknak azt, hogy ne tegyenek főműsoridőre pár ilyen előadót. De szerintem addig nincs okunk panaszkodni, amíg a programban tényleg minőségi zenei produkciók is helyet kapnak. 

A biztonságról 

Sajnos olyan időket élünk, amikor ez egy fontos kérdésnek számít. A személyes tapasztalatunk azt mutatja, a hatóságok, a szervezők és a biztonságiak tényleg komolyan vették a biztonsági intézkedéseket, kezdve a táskák alapos átnézésével és narancssárga CHECKED szalaggal jelölésével, a karszalagok folyamatos ellenőrzésén át (ahhoz, hogy a fesztiválon kívülről eljussunk a sajtóirodáig, 6 biztonságinak kellett felmutatnunk lila karszalagunkat) a stadion fölött folyamatosan köröző helikopterig és a forgalomirányítókig. Egyébként egyik nap nem kaptam narancs szalagot a táskámra, és amikor leültem megpihenni a fűbe, és magam mellé tettem, két perc múlva két járőröző csendőr udvariasan, de nagyon határozottan kérdezett meg, hogy enyém-e a táska, majd a teljes tartalmát meg kellett mutatnom. Nem bántam.

A pletykákról és a pánikról 

Már a fesztivál előtt lehetett pletykákat hallani arról, hogy valakik bombatámadásra készülnek a fesztiválon. Két forgatókönyv volt, az egyik szerint egy olyan jósnő jósolta ezt meg, aki a Colectiv-tragédiát is megjósolta, a másik szerint a SRI-nél van vörös fokozatú készültség. Nyilván a fesztiválozókban is lehetett ezután némi feszültség, és a folyamatosan a fejünk fölött köröző helikoptertől is össze-összeszorulhatott a gyomruk. Aztán szombat éjjel pánikközeli hangulat alakult ki, miután elkezdett terjedni két rémhír. Állítólag valaki viccből küldte el több ismerősének, hogy bombariadó van, és az VIP-zónát már ki is ürítették. A szervezőktől sokan kérdezték Facebookon is, hogy igaz-e ez, nyilván ők rögtön cáfolták, és képeken mutatták meg, hogy a VIP zsúfolásig tele van emberekkel. A másik pletyka szerint öt szíriait kaptak el, akiknél pisztoly volt. Elég az, hogy a tömeg egy része egyszerűen kiment az Arénából, annak ellenére, hogy Armin van Buuren valószínűleg a leginkább várt fellépő volt. Persze semmi nem történt, így azok bánhatják, akik bedőltek a pletykáknak. 

Nem zenei programok 

Látványos a fejlődés az UNTOLD első kiadásához képest. Idén már tényleg volt, ahol és amivel eltölteni az időt a fesztiválon, és nem csak az arénában felállított óriási színpadhoz loholni. Ez nyilván egyrészt a támogatók jó bevonásának köszönhető, akik tevékenyen is hozzájárultak a fesztiválozók szórakoztatásához. A H&M, az Ursus vagy a Telekom foglalkozásainál szinte mindig sorokban álltak az emberek, de a Trinity területén is jól el lehetett tölteni az időt. Mondjuk az is igaz, hogy nagyon sok helyen nagyjából hasonló volt a kínálat, fotót készítettek vagy a meglévőt posztoltatták ki, de amikor úgyis mindenki videókat és képeket készít állandóan, majd ezeket posztolja a közösségi médiában, akkor ez belefér.

De a szervezők is készültek, utcaszínészek is szórakoztatták a közönséget, voltak élőszobrok, akikkel akár pacsizni is lehetett, mesebeli lények járták a fesztiválterületet, akik szerencsekártyát kínáltak, illetve dobos megmozdulással is pörgették a résztvevőket. De lehetett sportolni és körhintázni is. Szóval volt bőven lehetőség.

Dizájn, kinézet, színpadtechnika 

Ha azt mondtuk, hogy rágyúrtak a fesztiválozók szórakoztatására, akkor nem tudom, mit lehetne mondani a látványra. Minden színpadnak külön témája volt, és hozzá igazított dekoráció és grafikai dizájn. Jó, néha tényleg giccsesre tolták, de egy olyan fesztivál esetében, aminek a mágia, a varázslat a témája, ez talán még bele is kellene férjen. Most már csak a sajátos helyi hangot kellene megtalálni, amitől erdélyi lesz ez a fesztivál (mondjuk Dracula, a vámpírok és a vérfarkasok mellőzésével).

De nem csak a méretben és a dekorációban domborítottak nagyot, a hangzásban, a fényekben, a tűzijátékban, a konfettikben, mindenben a topon voltak. Így eshetett meg, hogy egy órán belül konfettit és műhavat is kaptunk a nyakunkba, tüzet pedig csak azért nem, mert azért arra vigyáztak, hogy senki ne égjen meg.

transindex.ro